NÉV és ARC

Ambrus Kálmán

Ay Tiborné

Bácskai Bea

Bálint Levente dr.

Bucsánszki Csaba

Csizmadia László dr.

Dienes Jenő Attila

Farkas András

Gáspár Csaba

Dr. Gerák Zsuzsanna

Grősz József

Jeli Zoltán Antal

Kiss Antal

Kocsis Kálmán dr.

Kretz István

László Erika

Dr. Lengyel Sándor

Markovics András

Mendli László

Miklósvári Géza Dr.

Mocsáry Dezső

Nagy László

Nemes Bálint Dr.

Nemes Pál

Németh Kristóf

Pálvölgyi István

Petrin László

Punka Lászlóné Erika

Rosta László

Salgó-Nemes Károly

Simon Gyula

Solti Gábor dr.

Szernecz Zoltán

Szoboszlai István

Tóth Tivadar

Ugrin András

Varga Péter

Dr. Lengyel Sándor

Tanárember. Ezért a rangos megszólításért megdolgozott. Három diploma, ötvenkét év agrár-szakoktatói tapasztalat, sok-sok megmérettetés és megpróbáltatás után is derűvel tanítja majd’ tíz éve Piliscsabán a Mezőgazdasági és Erdészeti Szakképző Gyakorlóiskola, a „Szaki” diákjait. Ez év őszétől a „Az iskola díszpolgára” megtisztelő cím tulajdonosa.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán végeztem mezőgazdasági gépészmérnökként. Megszereztem mellé a mérnök-tanári képesítést, majd a mezőgazdasági műszaki tudományok doktora, az egyetemi doktor címet. Amit ebben a vonulatban el lehet végezni, azt megszereztem. Ez lehetővé tette első számú vezetőként való kinevezésemet a szakképző-intézmények élére.

                                                                     Örökös tiszteletbeli elnök

Az Agrárszakoktatási Intézetnek (ASZI) 1993-ban lettem főigazgatója. Ennek a minisztériumi háttér- intézetnek több részlege volt és van jelenleg is. Az egyik az iskolai- és a felnőttképzést felügyeli, a másik a szaktanácsadást látja el, a harmadik biztosítja a szolgáltatásokat (tankönyvellátás, tantervek, szemléltető eszközök stb.) a képző intézeteknek.  Főigazgatóként az egyes részlegek vezetőinek segítségével járultam hozzá több mint százötven középfokú agrár szakképző iskola szakmai munkájához.
Az ASZI (és jogutódjai) a mindenkori agrártárca háttérintézményeként  az összes középfokú agrár szakképző iskolának a tartalmi kiszolgálója, felügyelője, segítője, ellenőrzője.
Ez az intézet felelős a  szaktanárok továbbképzéséért, a képesítő vizsgák megszervezéséért, a vizsgabizottságok elnökeinek kinevezéséért, a szaktankönyvek, tan- és egyéb segédeszközök összeállításáért, ellátásáért, fejlesztéséért, az iskolákhoz való eljuttatásáért, az iskolák szakmai, tartalmi munkáinak felügyeletéért. Valamikor ezt a munkát szakfelügyelő gárda segítette intézkedési joggal, most szaktanácsadói testület látja el, véleményezési hatáskörrel. Ezekben a munkakörökben magasan kvalifikált szaktanárok vannak, akik képesek az iskolákban folyó munkák ellenőrzére és minősítésére.
Főhívatásom mellet folyamatosan dolgoztam, s dolgozom ma is különböző szakmai szervezetekben. Így például az elnöke vagyok  a Magyar Szakképzési Társaság Agrártagozatának, titkára a Magyar Agrártudományi Egyesület Központi Művelődési és Oktatási Szakosztályának, alapító elnöke (2004-től „Örökös tiszteletbeli elnök”-i címmel) a Magyar Agrár Szakoktatási Szakértők Egyesületének. 

                                                                       Ingyen szakmai gyakorlat

1959-ben végeztem Piliscsabán az ország egyetlen „mezőgazdasági elektromos-berendezés szerelő” szakképesítést nyújtó iskolájában, ahol érettségi után két évig bentlakásos formában csak erre a komplex elektromos szakmára tanították a diákokat. Aki ebből az iskolából kikerült, az tudást szerzett járművillamosság, villamos hálózatszerelés, erősáramú szerszámgépek villamos szerelése területén, és könnyen el tudott helyezkedni az akkor újjá szerveződő téeszekben, állami gazdaságokban és vállalatoknál, de az egyetemek villamosmérnöki, gépészmérnöki karai is szívesen fogadták az innen kikerülő tanulókat.
Engem a szerelem itt tartott Piliscsabán, akkoriban ismertem meg feleségemet, Marikát.  Esztergomban vállaltam jármű villamos szerelőként munkát, de alig két hónap múlva visszahívott az iskola szakoktatónak. Első tanítási évem az 1959/60-as tanév, szakoktatóként jármű villamos szakmai gyakorlatokat vezettem.
Még ebben az évben a Magyar Néphadsereg 24 hónapra behívott kötelező katonai szolgálatra, amiből 27 hónap lett. Szakmai szempontból ez lett egyik legnagyobb tanuló iskolám. Debrecenben én voltam az egységben az egyetlen jármű villamos szerelő, így az ezred összes harckocsija, teherautója, személyautója, motorkerékpárja villamosság-szerelési munkáit rám bízták. Ingyen és sokoldalú szakmai gyakorlat volt ez számomra. 

Leszerelésem után visszatértem az iskolába szakoktatónak. Az akkori igazgató ajánlott az egyetem gépészkarára, amit levelező szakon elvégeztem. Utolsó éves egyetemista voltam, amikor gyakorlati oktatásvezetőnek neveztek ki.  
Gyakorlati foglalkozások mellett elméleti tárgyakat is oktattam, mellette elvégeztem levelezőn a gödöllői tanárképző két éves szakát. Így lettem mezőgazdasági gépészmérnök-tanár. Gyakorlat oktatás vezetőként bekerültem az iskola hármas vezetésébe.

                                                                     Szakoktatás – irányítás

Ekkor újabb fordulat jött az életemben. Az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Szakoktatási Főosztálya egy új feladatot kapott, az iskolarendszeren kívüli képzés országos irányításának személyi feltételét kellett biztosítania. Kerestek olyan szaktanár-embert, akinek gyakorlata is van ebben. Elvállaltam. A minisztérium Szakoktatási Főosztályán 1974-2000 között főelőadóként, főmunkatársként dolgoztam, osztályvezető-helyettesként vezettem a Szakoktatási Főosztály középfokú szakképzési osztályát. Erre az időszakra tehető az iskolák mellett működő tangazdaságok, tanüzemek újra szervezése, a magángazdálkodók és vállalkozók szakképesítéseinek (mint pl. az ezüstkalászos-, aranykalászos gazda, élelmiszeripari egyéni vállalkozó) beindításához szükséges tartalmi munkák végzése.

Amikor az Agrárszakoktatási Intézet igazgatója nyugdíjazás előtt állt, megbíztak egy pályázati kiírás és egy új Szervezeti Működési Szabályzat kidolgozásával. Akkori minisztériumi főnököm rábeszélésére én is beadtam pályázatomat. Több mint féléve nem volt már vezetője az intézetnek, amikor sok-sok próbatétel után 1993-ban kineveztek az Agrárszakoktatási Intézet főigazgatójának, mely tisztséget közel hét évig töltöttem be. Ma is büszkeséggel tölt el, hogy áldozatos munkával sikerült Budapesten ezt az országos hatáskörű intézetet a kor igényeinek magas szinten megfelelő formában ujjászerveznem, működő képessé tennem. Szakmai munkám csúcs időszakát éltem meg ezekben az években, hiszen alkalmam volt a korábbi évek, évtizedek iskolai, minisztériumi tapasztalatainak hasznosítására. Jórészt új munkatársakból rövid idő alatt együtt gondolkodó, egymásért és az agrár szakoktatásért tenni akaró és –tudó kollektíva élén láttam el a vezetői felelősségteljes feladatomat. Aktív életem befejezése előtt alig félévvel azonban méltatlan lejáratás eredményeként 2000-ben meg kellett válnom szeretett intézetemtől, nagyra becsült kollégáimtól. De nem szívügyemtől a középfokú agrár szakoktatástól!
 
Még ebben az évben visszaköltöztünk Piliscsabára.
Mendli László a „Szaki” igazgatója hívott tanítani. Először nemet mondtam, ám amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézetének Gyakorló Iskolájaként működő intézetben vezető tanár hiányában lehetetlenné vált volna a tanárképzés, egy évre elvállaltam a tanítást. Ennek rövidesen tíz éve lesz…
Ha a katonaságot is beleszámítom ez az 52. tanévem. A katonaságot azért szoktam beleszámolni, mert egy akkori honvédelmi rendelet alapján a tiszteket, tiszthelyetteseket jogosítványhoz kellett juttatni. Az ezredben ketten voltunk erre felkészítő tanárok, kollegám a KRESZ-t, jómagam a  szakmai ismeretekre tanítottuk a tiszteket, tiszthelyetteseket. Ennek megfelelően a már említett szakmai gyakorlat mellett a pedagógiai munka területén is nyílt lehetőségem az önfejlesztésre.

                                                                      Munka – hobby

Jelenlegi nyugdíjas munkahelyemen a szakiskolában működő iskolaszék „Jövőért Alapítványa” minden évben egy kiváló tanítványt, időnként egy-egy tanárt tüntet ki. Az idei tanévnyitó ünnepségen – az iskola történetében másodikként – díszpolgári plakettet és oklevelet kaptam: Címzés: „Vidékfejlesztési Minisztérium Közép-Magyarországi Agrárszakképző Központ  Mezőgazdasági, Erdészeti Szakképző Iskola, Kollégium és Vidékfejlesztési Minisztérium Gyakorló Iskola Piliscsaba a „Jövőért Alapítvány”-ának Kuratóriuma Dr. Lengyel Sándor okleveles mérnök-tanárnak, iskolaszéki tagnak, az iskola oktatását, nevelését fejlesztő, támogató munkássága elismeréséül iskola díszpolgára címet adományozza.”  
Jól eső érzés ez az elismerés. Itt, ahol a tanárok közül többen valamikor tanítványaim voltak, tanár úrnak szólítanak. Ebben benne van az emberi, szakemberi ragaszkodás és tisztelet, ami örömmel tölt el, s úgy érzem kárpótol minden fáradozásért.

Nem devalválódott elismerésekből van még. Ilyen a „Szakképzésért arany gyűrű díj” 2008-ban a Magyar Szakképzési Társaság Agrártagozatának elnökeként kaptam, amiből évente legfeljebb két darabot osztanak ki.
A „Nagyváthy János díj” a szakma legrangosabb elismerése. A gyakorlati oktatás  fejlesztése terén elért különleges eredményekért adományozzák. Egy évben csak két fő kaphatja meg (vagy egy cég), a mindenkori agrárminiszter adja át. 1996-ban engem ért ez a megtisztelő kitüntetés.
1998-ban Göncz Árpád Köztársasági Elnöktől a Parlamentben vehettem át a  Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. Címzés: „Dr. Lengyel Sándornak az   Agrárszakképzési Intézet főigazgatójának  eredményes oktató-nevelő munkásságáért tudományszervező tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozom.”
Voltam a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” (1963), az „Oktatásügy kiváló dolgozója” (1972), a „Kiváló munkáért” (MÉM) (1978), „Kiváló termelőszövetkezeti munkáért” (1980) kitüntetettje, és megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát (1982),
Minden kitüntetés meglepett és nagy örömmel töltött el.
 
Három olyan dolog van az életemben, amit köszönök a Jóistennek, a Sorsomnak. A hetvenkét évesen is jó egészségi állapotomat, feleségem Marika és a családom (két gyermekem és hat unokám) szeretetét és azt, hogy azt csinálhattam ami a hobbim is. Oktatás töltötte be egész életemet tanárként, minisztériumi dolgozókén, főigazgatóként. A több mint ötvenéves munkaviszonyomnak egy munkaadója volt és van, és ezt úgy hívják: agrárszakoktatás.  

                                                                              Lejegyezte: Moldován Katalin
                                                                                               (2010. november)

 

Nemes Pál

Piliscsabán jószerivel mindenki tudja ki a Pali bácsi, csak így szólítják a kereszt nevén Nemes Pál őstermelő kertészt. Piliscsaba piacán is megörvendenek neki, örömmel, elkapkodva viszik óriás méretű, ropogósan friss paprikáit. Kertészetének nagy híre van csakúgy, mint a munkabírásának. Majd’ nyolcvan évesen reggeltől estig talpon van. Ás, kapál, ültet, palántáz, permetez, locsol, szerel, tyúkokat gondoz és mosolyog. Öröme van sok.

1931. január 6-án, vízkeresztkor születtem a Felvidéken Érsekújvárhoz közel. Tízen voltunk testvérek. 1945-ben vagonba tettek, és szüleimmel együtt kitelepítettek. Baja közelében Csávolyon éltünk. Lakatostanuló lettem, közben segítettem az otthoni munkákban, szántottunk, arattunk, vetettünk. Szakvizsgám után tizenkilenc évesen három év katonaság következett az ejtőernyősöknél. Leszerelésem után Pesten a bányagépgyárban dolgoztam, ahonnan jártuk a bányákat. Dudar, Gyöngyösoroszi, Petőcpuszta. A pécsi uránbányában az 1200 méter mélyre menő akna liftjeit szereltem csoportvezetőként 10-15 emberemmel.

Nagy vágyam teljesült, amikor 1971-ben munkahelyem elengedett, és egy németországi szénbányában Dortmund közelében egy magyar ércmosó szabadalommal dolgozhattam. Jó élet volt. Egy agydaganat vetett véget 1976-ban ottani munkámnak. Az esseni kórházban műtöttek, sikeresen. Egy év betegállomány után leszázalékoltak. Szerencsémre akadt itthon munka bőven. Akkoriban vezették be a vizet Piliscsabán. Sok-sok vízóra-akna, kocsi-kapu, és mindenféle lakatos munkával bíztak meg.

Ötvenhat éve vagyunk társak Rózsikával. Három gyermekünk van, hat unokánk. Piliscsabára az 1956-os forradalom előtt tíz nappal költöztünk feleségemmel egy református templom melletti kis nyaralóba. Aztán kinéztünk magunknak egy kis házat szép nagy telekkel, ami a Mátyás király utcától a Kossuth Lajos utcáig ér. Ötven éve lakunk itt.

1977-ben kertészkedésbe kezdtem. Kedvem volt hozzá. Elolvastam sok könyvet, magtanultam amit lehetett. A fóliázásnak sok trükkje van. A nővérem fóliasátorban termelte a zöldségeket, tőle láttam milyen is az. Nem mindegy hogyan és mire húzzuk fel a fóliát, lefestjük-e előtte fehérre a tartó rúdjait vagy sem, mikor szellőztetünk, hogyan biztosítjuk a kereszthuzatot. Fóliánkat még egyszer sem vitte el a szél…

Magasra nőnek a paprika tövek, minden karózva van. Az esős párás időben többet kell permetezni. A három nap alatt lebomló permetszerért sem kell messzire menni, beszerzi a Pontkereskedésben Marika. A paradicsomot elvitte az egy nap alatt négy nagyszeri nagy esőzés. Nehéz év van mögöttünk. Ez volt a legnehezebb évünk. Ősszel felástunk. Tavasszal kaptunk trágyát és erdőföldet, amit szét kellett hordani és újra ásni. Tripla munka. A paprika nagyon meghálálta, ilyen szép nagyra még soha sem nőtt. Édes, csípős, enyhén csípős, zöld, sárga van belőle sok fajta. Viszem a piacra, de sokan ide jönnek érte. A kapunál tábla hirdeti mikor mit lehet kapni. Uborka, paprika, paradicsom, tök, kukorica, krumpli, körte, vágott virág – mikor minek van itt az ideje Megrendelik már előre nem csak súlyra, hanem méretre is az uborkát, a savanyított zöldségeket. Rózsika nem győzi készíteni a csalamádét. A savanyító lé elkészítésének módját sem titkolja: 2, 5 liter vízhez ¼ kg cukor, 5 dkg só, koriander mag, bors, babérlevél, 4 féle kömény, 3 dl 20 %-os ecet, s végül 1 mokkáskanál borkénpor a hideg lébe.

Korán kelek. Reggel hatkor nyitogatom a fóliákat, locsolok. 8 órakor reggeli, s ha nem kell mennem piacra, egész nap a kertben vagyok. Sok a teendő. Nincs szabadság, nincs pihenő. Egyszer voltunk nyaralni, 1977-ben Gyulán. A kert, az állatok kitölti életünket.  Sokan járnak hozzánk zöldségért, gyümölcsért, vágott virágért, ismernek bennünket. Jó érzés, amikor ránk köszönnek. Mi mindenkit szeretünk a faluban, mindenkiben a jót látjuk meg.

                                                                     Moldován Katalin (2010/szeptember)

 

Kretz István

Ős piliscsabaiként családjával sokat segíti a közösség életét. Felajánlásai nyomát számos középület is viseli. Örömteli adományok jelzik Kretz István útját. Harangláb a temetőben, felújított kereplő a Nagytemplom tornyában, az új térdeplő, Trianon emlékmű a Csabakertben.
Derűs ember, életöröm árad mosolyából.

Hagyomány volt augusztus 20-án Piliscsaba zenés ébresztése. Teherautó járta körbe a falut, platóján zenéltek a vörösvári fúvósok. Megálltak az Új utca 9. számú ház előtt is, és koccintással köszöntötték az 1942. augusztus 19-én született Kretz Istvánt.

                                 A mesterré válás útján
1956-60 között bognár tanuló-inas voltam Bánoczi Károly mesternél Pilisvörösváron. Oda is udvaroltam, amíg rá nem találtam Rózsira. 1965 augusztusában esküdtünk, miután leszereltem huszonhét hónap után a katonaságtól. Nyolcszáz forinttal és egy apámtól kapott 56-os Opel autóval kezdtük közös életünket. Dolgozni Óbudára jártam, a II. számú autójavítónál fa-karosszériás mentőautókat készítettünk. Önfejű fiatalemberként kiléptem, amikor nem engedtek el a motor-vezetői jogosítványomat átvenni. Leszámoltam, és a Hajógyárban folytattam. Csáklyákat, evezőket készítettünk mindaddig, amíg erre a munkára ketten sokan lettünk. A dorogi bánya részére kocsikat készítettem, javítottam. Walter Ferenc, a piliscsabai termelőszövetkezet elnöke hívására jöttem a téeszbe. Egy körfűrésszel indult a jól felszerelt asztalosműhely létrehozása. Amikor 1968-ban az Egri Csillagok történelmi kalandfilmet forgatták Pilisvörösvár határában, sok szekérre, szekérrúdra volt szükség. Jó munka volt. Az első raklapot én készítettem Piliscsabán, aminek ma már a Rozifa kft., az Oberle fiúk viszik hírét. 

                                                                               Munka, munka, munka
Amikor a ’90-es években megszűnt a téesz, kijártam Németországba. Ácsként dolgoztam Irlahüll városkában, Bajorországban, de készítettem lovas kocsit is. Sokat láttam és tanultam. Jó embereket ismertem meg, jó barátokra és megbecsülésre tettem szert. Megismertek, sokfelé hívtak. Az ácsmester családja befogadott, a három fiú és az özvegyen maradt mama. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az asztalfőre ültettek, először elém tették le az ételt. Nagyon keményen dolgoztunk. Mielőtt munkába indultunk, hajnalban elláttuk az állatokat. Kivettem a vasvillát a mama kezéből, szüleimtől láttam, hogyan kell trágyázni. Megtanultam a sörivást is, ami nem volt nehéz, mert mindig szerettem a finom sört. Vígan tudnak arra felé élni. Keményen dolgoznak, és munka után önfeledten örülnek. Ha Magyarországon ilyen hozzáállással dolgoznának, nem itt tartanánk. Amikor figyelmeztetett a szívem, abbahagytam németországi munkavállalásaimat. Életünk egyik legszebb tíz évét töltöttük ott feleségemmel, aki társam volt ott is, ahogyan mindig, mindenben.
A piliscsabai szüreti felvonulás mindig nagy mulatság volt, amiről nem maradhattam le a hintómmal akkor sem, amikor Németországban dolgoztam. Kíváncsi is volt mesterem, milyen az a mulatság, amiért képes vagyok több ezer kilométert megtenni, és haza kísért. Igen csak jól érezte magát a hintós mulatságban. Szerencsére fénykép őrzi kackiás bajuszát, tüdőgyulladás vitte el fiatalon. A temetésén nem tudtam ott lenni. Két évre rá adódott egy lehetőség, és útra keltem nemzeti szalagos koszorúval. Megható volt, ahogyan fogadtak. A bajoroknál nagy szó, ha munkájukat valamiért abba hagyják. Ezt tették, amikor híre ment, hogy „itt van Stephan”. Nagy szeretettel borultunk egymás nyakába.

                                                                                       Gondoskodó családfő
Nem tudnék máshol élni. Honvágyam mindig hazahozott, hiába fizették meg külföldön jól a munkámat. A pénzt mindig visszaforgattam szerszámokba, gépekbe, autókba, szétosztottam a gyerekek között. Péter fiam 1966-ban, Roland 1972-ben született. Mark unokám 20, Martin 14 éves. Szerencsére van akinek tovább adjam tapasztalataimat, Roland fiam kitűnően ért a fához, az ajtókhoz, ablakkeretekhez. Asztalos műhelyemet ő örökölte meg. Bővítette, és új gépekkel szerelte fel.
Péter fiamék itt laknak velünk egy telken, itt van az autóvillamossági műhelyük. Két unokánk apjuk nyomdokain halad, villamosság szerelők. Álmunk-vágyunk, hogy Roland is közelünkbe költözzön, hogy együtt legyen a család. Húsz éve tábla hirdeti házunk falán: Videotéka. Rózsikához ma is jönnek a környező településekről is kölcsönözni, igencsak tudja kinek mi az igénye. Több mint ötezer film, kötelező olvasmányok, mesefilmek, filmritkaságok DVD-n és videofilmen.

                                                                                    Önzetlen adományozó
Jó választás volt, hogy „fa munkás” lettem. Szeretem a fát. Érzem. Úgy voltam vele mindig, hogy munka után siettem haza ügyködni. Tétlenkedni ma sem szeretek. Most éppen két nagy kereszt készül, visszaállítjuk a régi idők búzaszentelési és aratási keresztjeit Piliscsaba határába.

Németek kitelepítésének 50. évfordulójára készült el a piliscsabai emberek közadakozásból a temetőben felállított harangláb. A Német Kulturális Egyesület tagsága engem megbízott meg a harangláb elkészítésével. Keresztes József és Kunyik János finanszírozta, Schweifert Zsuzsa a harang beszerezését intézte, Csige József lefestette, Bartha Miklós teherautójával a helyszínre szállította. Szentmisével, püspöki felszenteléssel felavatott harangláb 1996 óta hirdeti „Isten nagyobb dicsőségére”.

A nagytemplom harangjának felújításakor, a toronyban találtuk meg darabjaiban, a Schönek János által 1920-ban készített kereplőt. Tűzifának szánták. Két évbe telt, hogy működésére rájöjjek. Elkészítettem a hiányzó darabjait, és húsvétkor, amikor a „harangok Rómába mennek”, 1998 óta Piliscsabán a Schönek Jánossal együtt felújított kereplő szól.
 A nagytemplom bútorzatához illő térdeplőt 2009-ben, a püspök úr látogatására készítettem cseresznyefából. Felajánlásból kárpitozta be Schrek István pilisvörösvári kárpitos mester Balla Sándor atyának.
Az oltár feletti két ablak, a zsalugáter Roland fiam felajánlása, a rajta lévő kereszteket jómagam készítettem. Kezünk nyoma ott van a felújított templomkapun is.
Jó lenni a Nagytemplomban, amikor bemegyek érzem őseimet.

Mondanám, a „Jó pap is holtig tanul”. Hatvan évesen sikeres vadász vizsgát tettem, hatvannyolcadik életévemben, most vettem meg életem első véső készletet. Jól eső érzés, hogy első fafaragásos munkám éppen Piliscsaba címere, a Trianon emlékművön. A felajánlásból, két hónap alatt elkészített emlékművet a fiam és unokám segítségével állítottuk fel ez év június 4-én a Csabakertbe. Igazán jól esett, hogy dr. Solti Gábor polgármester adományomat Piliscsabáért Emlékéremmel ismerte el, és köszönetet kapott fiam is a közösségi élet megsegítéséért.

                                                                               Az élet ajándéka
Olyan szerencsés ember vagyok, amilyen nincs több a Földön. Legényként nagy flanc voltam, amikor megismertem feleségemet. Ő mindenben a társam lett. Ismertem a szüleit, nagyszüleit, dolgos sváb család. Tétlenkedni ő sem tud. Mindent együtt csináltunk. Nem csak a sváb „Savanyú máj” elkészítésének a módját tudja jól. Igaz, körfűrésszel már nem engedem dolgozni, mióta elvágta vele az ujját.
Családomra, fiaimra büszke vagyok. Szorgalmas, becsületes emberek. A gyerekeim is megörökölték munka szeretetünket, és a pénz megbecsülését. A pénz kell, hogy az ember boldogulni tudjon, de önmagában kevés a boldogsághoz. Összetartó család vagyunk, mindenben segítjük egymást. Jó a kapcsolatunk a gyerekkel, a menyünkkel. Jó érzés ebéd után puszit kapni a tizennégy éves unokától. A családi békét jelzi, hogy feleségem és a menyem között az elmúlt huszonkét év alatt soha, egyetlenegy hangos szóváltás sem volt.
Szerencsére a tavalyi combcsontnyak törésem jól gyógyul, már a feleségemnek kell utánam hoznia a botomat. A legfontosabb, hogy egészségesek vagyunk és békességben élünk.

                                                                Mit üzen a piliscsabai embereknek?
Ha az ember kimegy az utcára, csak rosszat hall. Nem tetszik nekem a sok harag, a gyűlölködés. Ez nem jó. Fontos volna széthúzás helyett összetartani. Kár szomorkodni, mert előbb-útóbb úgyis az jön, aminek jönnie kell. Addig nevetni kell, örülni az életnek.

                                                                                                   Moldován Katalin
                                                                                                  (2010/augusztus)
 

Ambrus Kálmán

Ambrus Kálmán képviselő, egy mandátumáról lemondott képviselő helyére került be sorsolás útján ez év januárjában. A Humánszolgáltató és a Pénzügyi Ellenőrzési és Üzemeltetési Bizottságok, valamint a Piliscsaba Nagyközségért Közalapítvány felügyelőbizottságának tagja. A negyvenhárom éves, három gyermekes restaurátor bútormívesről kevesen tudják, hogy a teljes neve lófő és szeredi Ambrus Kálmán László György, és a Magyarok Világszövetsége piliscsabai szervezetének egyik alelnöke, a Szent László és a Szent György Lovagrendek váramányosa.

ogfolytonosság okán viselhetem őseim nevét. A lófő székely nemesi múltra utal. A szeredi előnevet Désen adományozta 1648-ban Rákóczi György fejedelem annak elismeréseként, hogy őseim lovas bandériumok élén a felvidéki Szered település határában győzedelmeskedtek az ellenséges csapatokkal szemben. Egy részről magam is nyakas székely volnék. Apai ágon felmenőim katonatisztek (nem a valamikori Magyar Néphadsereg tisztjei), tanárok, orvosok, művészek, valamint a Nyugat című irodalmi folyóirat néhai publicistája, Ady kortársa Ambrus Zoltán. Anyai ágon javarészt kézművesek az őseim. Nagyapám somogyi paraszt ember, mondhatnám az utolsó paraszt-polihisztor egyike. A szó nemes értelmében említve a „paraszt” kifejezést, mely jelzőt manapság inkább dehonesztáló értelemben alkalmaznak sokan.

                                                                             Tudás, utazás
Huszonöt éve érettségiztem a Budapesti Piarista Gimnáziumban, mely gimnázium nem jelentett feltétlen előnyt akkoriban. Így sehova sem sikerült felvételt nyernem továbbtanulás céljából.  Volt, ahol kerek-perec megmondták, hogy a gimnázium miatt. Így kénytelen voltam munkába állni, a Novotel szállodában helyezkedtem el mint recepciós, gyakorolhattam s német nyelvet és elkezdtem olaszul tanulni.
1986-ban berántottak katonának. Hosszú történet, de tény, nemzetbiztonsági szempontból kockázati tényező voltam, nem igazán szimpatizáltam az akkori rendszerrel. Mivel ezt sosem titkoltam még a seregben sem, büntető századból sikerült leszerelnem. Aki volt katona, az tudja mit jelent ez…
Szerencsére volt jó oldala is a katonáéknál töltött időnek, jól megtanultam angolul.
Leszerelésem után visszakerültem a Novotelbe, ahonnan a hatóságokkal való sorozatos összetűzéseim miatt kitettek. Akkoriban még létezett az ún. Közveszélyes Munkakerülés. Emiatt okvetlen munkába kellett állnom. Sikerült kőműves-segédmunkásként elhelyezkednem Lentiben. Gondoltam elég távol van a fővárostól, de harmadnap már ott is jelentkeznem kellett a rendőrségen. Lassan beleunva a zaklatásba, fogtam a hátizsákomat, telepakoltam gyógyszerrel, könyvvel és irány Erdély. Ott kipakoltam, és jöttem haza újabb adagért, közben olyan helyszíneken jártam, ahová több évtizede magyar turista nem tette be a lábát. Úz völgye, Rákóczi vára, Gyimesi-szoros, Tatros-forrás vidéke, Harmincas vámház. Gyimesből a helyiekkel együtt gyalogoltam énekelve a csíksomlyói pünkösdi búcsúba.
1989-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alakításánál Csilla von Boeselager grófnő hívására segítettem az indulást, azóta is szolgálatban állok a szolgálattal.
1990-ben az akkor épült budapesti Korona szállodában az egyik igazgató lettem, ún. Night Menedzser, négyszáznegyven szoba, csaknem ezer vendég és huszonhat beosztott felelős vezetője. Jó hasznát vettem német és angol nyelvtudásomnak, folytattam az olasz tanulást, beiratkoztam a teológiai főiskolára. Nappal tanulás, éjszaka munka.
Három év után eltávolítottak, nem részletezem, de a szállodai rendészek mind az előző rendszer talpnyaló kiszolgálói voltak, akik felé jeleztem, mélyen megvetem őket mint hazaárulókat. Minden lépésemet figyelték és jelentették. A nagy szálloda után két kisebb hotelnek voltam a vezetője.
Később ellestem az asztalos szakmát, régi búrokkal foglalkozó cégnél helyezkedtem el. Itt a restaurálást, felújítást tanultam meg. Akkoriban kerültek itthoni forgalomba német és osztrák felületkezelő anyagok, és a gyártók előadásukhoz engem kértek fel fordítónak és bíztak meg szakkönyveik fordításával és lektorálásával. Nagypapám testvérhegyi telkén egy kis műhelyt alakítottam ki, ahol dolgozni tudtam.
 
                                                                               Szerencsés véletlenek
Amikor hideg időszakban lenge öltözetemet látva rám nézve megkérdezik: nem fázol? – azt szoktam mondani nem, engem fűt a honszeretet, és ezt én halálosan komolyan gondolom. Atlétaként korosztályos bajnok voltam rövidtávfutásban, távolugrásban. Kipróbáltam sportlövőként magamat, belekóstoltam a kajakozásba, a vízilabdába, nyilvántartott hegyi kerékpárosként jegyeztek. A síelés hat éves korom óta hófüggő szenvedélyem. 
Agykarbantartásként időnként németül és angolul gondolkodom, agytornaként szóvicceket gyártok, rímeket faragok, és hódolattal adózom a gyönyörűségesen szép magyar nyelvnek. Állandó játékosa voltam a Calypso rádió nyelvjátékainak, versenyt verseltem a rádió hullámhosszán néhai Molnár Dániellel.
Valami dolgom lehet itt a földön, számtalanszor legyintett meg a halál szele, túléltem áramütést, baleseteket, támadást. Bizonyára oka van mindennek.

                                                                                    Polgári élet
1991 óta élek együtt első feleségemmel Noémivel, akivel kisgyermek korunk óta ismerjük egymást. Neki hét testvére van, ebből adódóan igen népes családba kerültem be.
2004-ben Piliscsabán saját ház építésébe kezdtünk. Korábban jártunk ide kirándulni, már akkoriban voltak itt barátaink, szerettük ezt a helyet. A tervező tervezett, a ceruzáját én fogtam. Nem volt egyszerű, mert fontos volt a ház jó tájolása, és a fákból sem akartunk egyetlenegyet sem kivágni. Házunkat 60-70 éves fenyőfák övezik, itt jól érzik magukat a mókusok, a madarak és a drótszőrű tacskó Bendegúz kutyánk is. Igyekeztünk a ház építéséhez természetes anyagokat használni, a nap erejével és fával fűtünk. Szakipari munkán kívül gyakorlatilag mindent saját kezűleg végeztem.  2006. augusztus 31-én költöztünk, a gyerekek már itt kezdték az iskolát.
Feleségem textílmíves, a Ward iskolában rajzot tanít, ami nem könnyű feladat, lévén a kézségtárgyak sokat veszítettek fontosságukból az utóbbi években, és ezt a legtöbb szülő illetve diák is így kezeli. Három gyermeket nevelünk, fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink jó nevelést kapjanak, és magyarságukra büszkék legyenek. Tizenhat éves Boldizsár fiam bentlakásos az esztergomi ferenceseknél, vízi cserkész és aktív kosaras. A tizennyolc éves Borbála fuvolázik, a tizenkét éves Virág zongorázik, néptáncol és lovagol. Őket minden reggel elkísérem az iskolába. Kell a mozgás, a közös séta hóban, sárban és esőben is.
 
A család otthona nemcsak életterünk, alkotó helyünk, hanem egy különleges szellemi műhely is. A ház nagy nappalija már úgy készült, hogy teret adjon előadóknak, előadóművészeknek és barátainknak tartalmas időtöltésre, kultúrára, művészetre, egymás megismerésére. Három éve itt működik a Liget Szalon. 

                                                               Nem vagyok a szavak embere
Az időközi választások előtt alakult egy csapat, s felkértek, hogy legyek a tagja. Igent mondtam. Ha kell csapat-ember vagyok, bár legtöbbször egyedül megyek fejjel a falnak. A Csaba Kör együtt határozta el céljait és azt, hogy azokért tűzön vízen át eljut.  Néhányan időközben sajnos meggondolták magukat, ilyen szempontból könnyűnek bizonyultak.
A képviselői munkában nem vagyok türelmetlen, bár néha bosszant a bürokratikus lassúság, de a törvény az törvény. Az érdemi munka a bizottságokban zajlik, ott van helye a vitáknak. Való igaz ritkán szólok, akkor azonban súlya van. Akik ismernek, tudják rólam nálam szürke nincsen. Fehér van és fekete. Tapasztalatom az, hogy sok beszédből még sok jó nem született. Akármilyen hosszadalmas is, és buktatókkal teli ez az út, azt tudom, hogy amit megválasztásunk előtt ígértünk azt megtesszük, bármilyen erős is az ellenszél.

                                                                              (Piliscsabai Polgár 2010. június)

Varga Péter

Január óta Piliscsaba Nagyközségért Közalapítvány Felügyelő Bizottságának a tagja, június elsejétől képviselő. Tizenhat éve él Piliscsabán. Négy diploma birtokában vallja, hogy valaki milyen ember, az nem diploma kérdése. Abban a szerencsés élethelyzetben van, hogy nemcsak értékrendje szerint élhet, hanem át is adhatja, hogyan lehet becsületes módon eligazodni az életben. Újságszerkesztő, a negyedik kiadását élő női-férfi kapcsolatról íródott több száz oldalas sikerkönyv, a SPIELHÓZNI szerzője.

Pesten születtem. Szerencsére elég hamar vidékre, Lovasberénybe kerültem, onnan Pilisszántóra. Gyerekkoromat a pilisi hegyek jelentik. Amikor tizennégy éves koromban Budakalászra kerültünk, az nekem az Alföld volt. Itt ismertem meg későbbi feleségemet. Tizennégyezer kettőszázhét napja vagyok Mari férje. Ő sváb családból származik, anyai ágon a piliscsabai Schönekékkel rokon, Mandl család sarja. Más típusú családból származunk, ezért sem volt könnyű mindenkor egymás megértése. Az elmúlt harminckilenc év bizonyság arra, hogy a hozott szokásokat ki lehet egyensúlyozni. Számomra fontos, hogy a házasság jól működjön. Komolyan vettem összetartozásunk fogadalmát. Amikben nehezen tudunk megegyezni, azt úgy hívjuk „bőr dolog”. Onnan ered ez, hogy amikor idegesek vagyunk azt mondjuk: „értsd meg, nem tudok kibújni a bőrömből”. Ezeket a bőr dolgokat megszűntetni nem lehet, meg kell tanulni kezelni, bár hajlamosak vagyunk belefutni azokba a „show-műsorokba”, ami adott forgatókönyvvel, koreográfiával zajlik egy házasságban. Amit megbeszélünk kétszázötvenszer, azt nem kell megbeszélni kétszázötvenegyedszer is, mert sehová sem vezet.
A házasság ezt jelenti, két ember szereti egymást akkor is, ha ez nem könnyű. Ezért az egyik legfontosabb házastársi feladat, – ahogyan a költő mondja – „Tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget”. 
A házasságot a legnagyobb jónak tartom. Az egyetlen olyan párkapcsolati forma, amikor valóban van háttere, társa, támasza az embernek. Sajnálom azokat a mai fiatalokat, akik összeköltöznek, szétköltöznek, mert közben magányosak. A Teremtő a maga hasonlatosságára, férfinak és nőnek teremtette az embert. Egy párnak.
A reformátusok házassági esküjében van egy gyönyörű mondat: „Esküszöm, hogy véle megelégszem”. Egy férjben vagy egy feleségben könnyebb találni még öt idegesítő dolgot, amivel belelovalhatjuk magukat a „jobb elválni, mert így mindenkinek jobb lesz” gondolatba, mint azt az egyet elviselni. Egy gyereknek viszont mindenképpen jobb, ha egymást szerető, vér szerinti szüleivel él.

                                                             Boldoggá válás útján
Alapvégzettségem villamosmérnök. Véletlenül. Szakbiológus akartam lenni. Pannonhalmán a bencéseknél tanultam. A bentlakásos kollégiumban a harmadik év közepén tudatosult bennem, nekem milyen jó ott. Nem volt más dolgom, csak a tanulás. Tanultam is, nem volt gond. A kitűnőre sikerült érettségi után a felvételin egy pont híján a maximumot értem el, de elutasítottak (idézem): „A Bizottság megállapította, hogy Ön a biológus szakkal szemben támasztott, fokozott világnézeti követelményeknek nem tud eleget tenni.”
Mindenképpen tovább akartam tanulni, hogy ne vigyenek el rögtön katonának. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola automatika szakára felvettek. Három év után megszereztem a diplomát. Katona lettem huszonöt hónapra és egy hétre. Jó hasznát vettem, hogy  Marinak udvarlásom melléktermékeként megtanultam vakon gépelni. Ennek is köszönhetően Pesten, a század írnok lettem. A kötelező sorkatonaság nem baj, hogy megszűnt, de arra jó volt, hogy egy fiatal fiúgyerek megtapasztalta azt, hogy van olyan élethelyzet, amikor a feladatot okoskodás nélkül azonnal végre kell hajtani. Ha az a parancs, hogy „Katona, fesse be az eget!”, akkor csak azt lehet mondani: „Értettem! Milyen színűre?” Ilyen hozzáállásnak jó hasznát lehet venni az élet sok területén. Férfi logikával, férfi ésszel meg nem érthető kérésekre ezzel a hozzáállással boldoggá lehet tenni embereket, adott esetben a feleségünket.

                                                                  Ki a normális ember?
Tudományos munkatársként a Szilikátipari Központi Kutató Intézetben kezdtem el dolgozni, közben levelezőn diplomát szereztem a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Kis kitérő után az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárba kerültem. Tartva az elbutulástól, elvégeztem az ELTE Bölcsész Karának könyvtáros szakát, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hitoktatói szakát. A sok műszaki tanulmány után új világ nyílt meg.  A sok diploma megszerzése közben megtapasztalhattam, hogy valaki milyen ember, mennyire intelligens, annak az égvilágon semmi köze sincs a diplomához. Az ész kevésbé fontos része a tanulásnak, a fenék sokkal fontosabb. A gyerek dolga, hogy harmonikus felnőtt emberré váljon. Ehhez persze kell tanulni is, de a különböző életkorokban sok minden más is kell. Ahogy Erdélyben mondják, hogy normális emberré legyen. Van értékrendje, célja, terve, el tud igazodni becsületes módon az életben, kialakult hittel tudja, hol van a helye.
Gyereknevelési előadásaimon el szoktam mondani, a tanulás a gyerek ügye, nem az anyukáé. Különös kegyelem folytán járhattam dr. Noszlopy László pszichológiai tanfolyamára, sok mindent tanultam tőle. Mellette a filozófia, és a történelem érdekel.
Három gyermekünk született. Mindhármat önállóságra neveltem. Így aztán ma már egy gyerekünk sincs. A legkisebb – az egyetlen fiú - is már a Zsuzsi férje. A kisebbik lányomból Fornay Veronika lett, a nagyobbikat úgy hívják, hogy Horváthné Varga Erika. Én is Horváthnénak hívom, de nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, hogy apjuk létemre még jó szándékkal se jusson eszembe beleszólni felnőtt gyerekeim életébe. Van már 4 Horváth és 3 Fornay lányunokánk. „Kisvargáék” ígérik, hogy lesz majd egy fiú is…

                                                                       Regnum Marianum
1989-ben felkértek, hogy vállaljam el az 1902. szeptember alapított „Zászlónk” című katolikus diáklap szerkesztését, amely 1948-ig havonta huszonötezres példányszámban jelent meg, és amit újjá kellett formálni.
A Regnum Marianum közösségébe 1967-ben kerültem be. Ez egy századfordulón alakult közösség, hit-tanárok alapították. Prohászka Ottokár neveltjei, akiknek nem volt plébániájuk, a Damjanics utca 50. szám alatt gyülekeztek. Gróf Majláth Gusztáv püspök saját vagyonából vette meg ezt a házat a regnumi atyáknak. Délutánonként keresztény szellemben itt foglalkoztak azokkal a gyermekkel, akikkel délelőttönként az iskolában találkoztak. Ez akkoriban a város széle, a „Csikágó” volt. Az ide járó gyerekek örömmel jöttek, volt céljuk.  Több perünk is volt, több papot lecsuktak, vagy kirúgtak állásából. A hit azonban mindig és mindenkor összetartotta a közösséget. Ma is.

                                                                       Válaszok és választások
A kérdésemre, hogy miért nem lehettem biológus, évekkel később, két évtizedre rá kaptam csak meg a választ. Anyukámat és a biológiai tanáromat különös módon viselte meg ennek ténye, jogellenes elutasításom. Amikor az egyik csoportommal, tizenöt 14-15 éves gyermekkel jó hangulatban a Börzsönyben  kirándultam, akkor döbbentem rá, hogyha akkor bejutok a biológus szakra és tudós biológusként élem az életemet, nem foglalkoznék gyermekekkel, pedig ez jóval „hasznosabb” lehet, mint a tudományos munka.

                                                                         Piliscsaba képviselője
A 2009-es időközi választások előtt megkerestek, legyek az induló Csaba Kör tagja. Azt láttam, hogy olyan emberek közé kerülök, akiket nem az önérdek vezérel, nem az, hogy ebből milyen hasznot húzhat. A falu érdekeit nézték, s ezt ma sem gondolom máshogyan. A politikához nem értek, de az fáj, amit most Piliscsabán látok – sárdobálás, megalapozatlan vádaskodások, érzelmek fűtötte viták, kötözködések – ami hozzájárult két képviselő lemondásához. Így kerültem be – bár egyáltalán nem számítottam rá – jómagam is a képviselő-testületbe. Úgy látom, hogy a képviselő-testület többsége jó módon tartja kézben, és szem előtt a falu érdekeit. Hatvankét évesen már nyugodtan tudom nézni és kezelni a helyzeteket. Egy cél kell legyen minden képviselő előtt, a falunak legyen jó, a képviselők a közösség érdekeit nézzék, s ne egymást marják. Azt is fáj látni, hogy a vallási közösséghez tartozók is egymásnak mennek, csakúgy, mint az azonos párt színeiben lévők.
A nagy képességgel megáldott Varga János fejszámolótól valaki megkérdezte, miért nem hasznosítja zseniális tudását?  Válasza példa értékű volt: „Csak az találhatja meg az igazságot, akinek nincs mit vesztenie, és nem akar nyerni semmit.” Ez az én vezérelvem is Csaba Körös képviselő-társaimmal együtt, igyekszem becsületes módon a falu érdekeit és a békességet szolgálni.

                                                                            (Piliscsabai Polgár 2010. július)

Farkas András

Építész, ipari formatervező, a képviselő-testület egyik legfiatalabbja, a Településfejlesztési, Környezet- és Közösségvédelmi Bizottság tagja. A Kereszténydemokrata Néppárt piliscsabai alapszervezetének elnöke.
 
                                        Gyökerek

Piliscsabára születtem1979-ben, nagycsaládba. Édesapámnak három, édesanyámnak két testvére van, nővéremmel tizenkilenc unokatestvért számolunk. A már eltávozott apai nagyszülőknek eddig 29 dédunokájuk van. Számomra fontos a nagycsalád, a generációkra átöröklött hagyományok, s azok folytatása.
Anyai ágon a felmenők legtöbbje mérnök volt, apai ágon orvos. Őseim származásukat tekintve részben németetek, részben délvidéki és erdélyi magyarok. Anyai ükapám Ferdinánd Seereiner a 19. század második felében érkezett a történelmi Magyarországra és alapította meg az első hazai Siemens gyárat.
Dédszüleim 1905 körül építették fel családi villájukat az új üdülőtelepen, Klotildligeten a Csokonai utcában, ahol most nővérem él családjával.
Nagyanyám nagynénje katonatiszt férjével a 20-as évek végén épített házat a Kossuth Lajos utcában, ami most a szüleimmel együtt a piliscsabai otthonomat jelenti.
1939-ben Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszter kezdeményezésére kezdődött el a református templom építése. Ez adta az indítást arra, hogy önálló katolikus templom építésére gyűjtést szervezzenek. Dédszüleim gesztenyesori telküket eladva, annak teljes árát ajánlották fel a templom építésére és dédanyám, Seereiner Alfonzné lett a templomépítő bizottság elnöke, pénztárnoka pedig nagyanyám nagybátyja, Klett Jakab.
Nagyszüleim a templomépítés során ismerkedtek meg, és 1945-ben másodikként kötöttek házasságot az új templomban. Szüleim a ’60-as években a nagyszülők klotildligeti házában kezdték közös életüket.
Óvodás voltam, amikor a napi beutazás nehézségeire tekintettel a család Budapestre költözött, de azután is minden nyarat, hétvégét és ünnepet Piliscsabán töltöttünk. Néhány évvel ezelőtt költöztünk vissza ismét a faluba. A két házat felújítottuk és bővítettük. A falakat eredeti színükre festettük, a régi bútorokat a helyükre toltuk. Szüleim azóta aktívan részt vesznek a helyi közéletben.

                                                          Gyerekkor és tanulmányok

Gyerekkoromban mindig nyitva állt a kertünk kapuja. Egymást váltották a rokonok és baráti társaságok. Színes és meghatározó volt a Klotildligeten töltött gyermekkorom. Négy évesen az itteni homokozónkban határoztam el azt is, hogy építész leszek.
Az iskoláimat Budapesten végeztem. A piarista gimnáziumban érettségiztem. Itt volt osztálytársam Ay Zoltán, ősi piliscsabai sváb család sarja, és Nemes Bálint mai képviselőtársam is. Talán túl sok időt is töltöttem tanulmányaimmal. Tíz év alatt két szakon is lediplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetemen. Először ipari formatervezőként, majd építészként végeztem. Az építészkari éveket egy Helsinkiben eltöltött tanulmányút is kiegészítette.

Az egyetem mellett dolgoztam is, hogy tanulmányaimat finanszírozni tudjam. Hálás vagyok, hogy olyan Ybl-díjas építésztanáraim mellett dolgozhattam, mint Golda János, Bálint Imre és Földes László. Utóbbi mesterem műhelyében dolgozom ma is. Két, szintén építész gimnáziumi osztálytársammal közös kis irodát alapítottunk hat évvel ezelőtt, keretet teremtve további munkák, tervpályázatok számára. Igazi műhelymunka részese lehetek. Széles a paletta: településrendezés, műemlékvédelem, családi házak, középületek tervezése. Legutóbbi munkám az egri érseki palota műemlék rekonstrukciója és benne látogatóközpont kialakítása. A közelmúlt munkái közé tartozik több Andrássy úti tetőtér-beépítés koncepcióterve, a tihanyi hajókikötő és a tihanyi rév újraálmodása. Sokszor próbára tesz a munkám, de mindenért kárpótol egy kész terv, főként, ha megvalósul.
 
                                                                              Képviselőség

A falu fejlődését gyerekkoromtól érdeklődéssel követtem. Amikor a képviselő-testület tavaly lemondott, alkalmat láttam, hogy tevékenyen részt vegyek a település fejlesztésében. Csatlakoztam a Csaba Kör választási szövetséghez, s magam is meglepődtem, hiszen derűs, pozitív kampányunkkal többséget szereztünk a testületben. Rövid ciklusra kaptunk lehetőséget, alig több mint egy évre. Fel kellett gyorsítani a tanulási és a tájékozódási folyamatot.
Egyszerű lakosként nem jutottak el hozzám a háttér információk, így most az egyetlen út számomra a bizalom. Bízni az előttem dolgozók által számomra nyújtott információk hitelességében és bízni vezetőimben, a döntések előkészítőiben. A kiemelt kérdésekben ugyanakkor nagyon fontos a széleskörű tájékozódás. Nyitott vagyok konszenzusra törekvő, jó szándékú megbeszélésekre, de határozott értékrendem van, amihez minden körülmények között ragaszkodom.
A tájékozódás mellett a tájékoztatást is igen fontosnak tartom. A Polgárban megjelenő írásaimban arra törekszem, hogy tényeket közöljek, és senkit ne minősítsek. Annyi feladatom van, hogy nincs sem időm, sem kedvem a végtelen adok-kapokra. Nyugodt körülmények között tudok kreatívan dolgozni, jó hangulatban megsokszorozódik az energiám.
Bár sokan szeretik az ellenkezőjét állítani, a kezdők hibáival, de határozott koncepció mentén dolgozunk: kisebb fejlesztésekkel, a falu léptékét és decentralizáltságát megőrizve használjuk ki a 60-80% támogatást nyújtó pályázati lehetőségeket. 2013-ig adottak az uniós források, ezekkel mindenképpen élni kell, még akkor is, ha később törleszteni kell az ehhez szükséges önrész hitelét. 12 éve állnak rendelkezésre sokszor 100%-os támogatást nyújtó előbb Sapard, majd uniós pályázatok. Nem is értem, hogy elődeink miért csak elvétve éltek a kínálkozó lehetőséggel, melyek közül ráadásul csupán egy sikeres emelhető ki: éppen egy indokolatlanul nagy óvoda tervei. A válság mélypontján kell pótolnunk ezeket a hiányosságokat.
Az elődeink által komoly munkával előkészített fejlesztéseket folytatjuk. A sikeres pályázatoknak köszönhetően ezek egy része már megvalósulásra vár: útépítések, közösségi ház, forgalomlassító járdaszigetek, gyalogátkelőhelyek. Úton van az óvodabővítés és a szennyvíztelep fejlesztésének pályázata.
Mindezt kiegészítjük az élő közösségi összetartozás tereinek és alkalmainak megteremtésével: piac, újévi koncert, november 4-ei fáklyás emlékezés, készülő játszótérfejlesztés, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
A rendszerváltás folyamata lezárult. Kész tények előtt állunk. Háttérben működő emberek húsz év alatt kijátszották szó szerint fillérekért és szó szerint a lábunk alól a talajt a piliscsabai földek rendkívül rossz feltételekkel történt eladásával. Mindeközben megháromszorozódott Piliscsaba lakossága. Mindenki a helyét keresi, újak és régiek egyaránt. Forrásban van a közélet, ezt el kell fogadnunk. Szomorú azonban, hogy egyesek abban látják érvényesülésük módját, hogy folyamatos hisztérikus állapotot tartanak fenn a faluban. A legnagyobb baj, hogy az általuk kiadott nyílt levelek, újságok, fórumok szubjektivitásában elvész az építő kritika, amelyre egyébként nagy szüksége lenne mindnyájunknak. Ajánlom ezeket a kiadványokat higgadtan áttekinteni, mert ezáltal mindenki meggyőződhet arról, kik azok, akik nem a megbékélést, a feladatok közös megoldásának útját keresik. Félő, hogy még egy generációnyi idő, míg ennek az állapotnak a helyébe mindenütt az építő munka lép. Addig is mindenki a saját portáján tartson rendet! Önmérsékletre van szükség, s arra, hogy mindenki a saját felelősségét felmérve hitelesen tájékoztasson, a hozzá eljutott információkat pedig felnőttként értékelje.

                                                                                 Hit a jövőben

Építés a hivatásom, ebbe beletartozik a közösségépítés is. Tavaly ősszel hét piliscsabai család két generációjával létrehoztuk a Fidesszel szövetséges KDNP helyi alapszervezetét. Úgy éreztük ugyanis, hogy a helyi politikai palettán a polgári keresztény értékeknek nincs képviselete. Munkánk elején vagyunk még. Mindenkit várunk, aki a hosszú távú, nyugodt, csendes közösségépítésben látja falunk jövőjét.
Építész munkám mellett képviselői teendőim ellátása napi szinten 2-3 órát jelent. Nagyon hálás vagyok mennyasszonyomnak, aki megértő társ, és jó meglátásaival sokat segíti munkámat. Évi magyar-esztétika szakon végzett Piliscsabán a Katolikus Egyetem bölcsészkarán. Piliscsabán kötött polgári házasságunkat áprilisban követi egyházi esküvőnk Szegeden, az Ő szülővárosában. A családi hagyományok szellemében mindketten nagycsaládban gondolkozunk, a jövőnket sok gyerekkel képzeljük el Klotildligeten. Ősztől néhány ciklus erejéig a háttérbe vonulok és nem jelöltetem magam képviselőnek, mivel meggyőződésem, hogy a családalapítás és a képviselői munka felelősségteljesen nem egyeztethető össze. Felszálltam a piliscsabai gyorsra, mandátumom végéig még sok a teendő, teszem a dolgomat.

Salgó-Nemes Károly

Képviselő, a Humánszolgáltató Bizottság elnöke. Tanárember, két gyermek édesapja. Majd’ negyed százada él Piliscsabán.


                        Névlenyomat
Már a Salgó-Nemes Károly név is figyelemfelkeltő. Jelöl egy Trianon után határon kívülre került területet nem messze Érsekújvártól, és Salgó várát Salgótarján határában. Így a Salgó család nem bitorolja e nevet, Udvard történeti emlékei között fellelhető Salgó kisnemesi pecsét lenyomata. Feleségének családjában nem született fiú unoka, aki tovább vihetné a családi nevet. Az együvé tartozást erősítve, felvette feleségének, Nemes Katalinnak vezetéknevét. Károly nagy tisztelettel szól apósáról Nemes Ferencről, a Magyar Tudományos Akadémia doktoráról, akivel élmény beszélgetni, gondolatokat megosztani. Nagy ajándéknak tartja, hogy hozzájárulhat egy igaz ember boldogságához azzal, hogy a nevét tovább örökíti. Öt éves fia Salgó-Nemes Barnabás, ennek letéteményese. Lánya Salgó-Nemes Rebeka, tizenegy éves.

                                                        A boldogulás útja
A csonka Magyarországra a ki- és betelepítéssel került a családom apai ága. Az anyai ág a Nagykunságról, Karcagról származik. Tolna megyében Bonyhádon születtem. Szekszárdon kezdtem az iskoláimat, Kaposvárott érettségiztem, Keszthelyen diplomáztam 1993-ban. Úgy vagyok agrárvégzettségű, hogy nincs földem hozzá. Föld- és, természet közeli, élelem előállító szakmámmal a rendszerválás úgy ért engem, hogy minden, amit a tanulmányi ösztöndíjammal a TSZ rendszer ígért nekem, az semmissé lett. Agrárdiplomámat, középfokú angol nyelvvizsgámat nem tudtam földre cserélni. Dolgoztam budapesti éttermekben, koreai-kínai vegyesvállalatnál majd oktatásszervezőként foglalkoztattak a Szent István Egyetem budapesti karán, ahol többek között ma is dolgozom. Idővel tanszéki mérnök, tanársegéd, adjunktus lett belőlem. A PhD fokozatom megszerzése folyamatban van, a képviselői feladat, amit elvállaltam éppen nem erősíti a szakmai fejlődésemet. Több intézményben megfordultam óraadó tanárként, a Zsigmond király Főiskolán, a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, a Heller Farkas Főiskolán, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Szerencsémnek tarom, hogy helyben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is taníthatok HR. és vezetési ismereteket, itt szociális menedzsereket képzünk.
A ’90-es években gyermek jólétisként egy féléves periódusban Piliscsaba Egészségügyi és Szociális Központjában dolgoztam. Betekintést szereztem azokba a nehéz élethelyzetekbe, amelyek mint társadalmi távolságok jelen vannak ma is a községben. Több szinten érintkezem a lakossággal. Képviselőként, óvónők, tanárok révén, hiszen mindkét gyermekem itt volt óvodás, s jár a nagyobb iskolába. Piliscsaba különböző településrészein laknak a barátaink. Több hallgatót tanítottam Piliscsabáról is a budapesti felsőoktatási intézményekben. A feleségem a helyi patikában és előadások szervezésével próbál az itt élők egészségén és életminőségén segíteni.


                                                                  Életigenlés
Korábban fociztam, sérülés miatt abba kellett hagynom. Lányommal most barantázunk.
Azt tapasztalom ebben a kis közösségben, hogy valami olyant valósít meg, ami az én gyermekkoromból hiányzott. Az a népzene, ami fiatal fiúként nem volt számomra elég elementáris erejű, az most átélhető, itt jelen van, és nem Kodály Zoltán által közvetítve. Népzene, néptánc, néphagyományok, mondák, a nép ajkán tovább élő történelem, adja a baranta szellemiségét, mely komplex módon munkálkodik az ember teljessé tételén. Van rálátásom, összehasonlítási alapom, hol, mi működőképes. A világ több táján jártam magánúton vagy ösztöndíjasként. Az ott élő emberekre nem az anyagi gazdagság miatt emlékszem vissza szívesen, hanem amiatt az életigenlés miatt, amivel a saját gondjaikon -mert nekik is vannak- összefogással segítenek.
 

                                                                  Képviselőség
Az utcánk, ahol lakunk, meredek zsákutca és csak az ezredfordulóra népesedett be. Kértük az Önkormányzatot, hogy valamilyen módon támogassanak bennünket, itt lakókat, hogy emberi módon tudjunk közlekedni. A válasz olyan felháborító volt, hogy tulajdonképpen ez indított el a képviselőség útján. A hivatal megállapította, hogy engedély nélkül láttuk el valamiféle szilárd burkolattal – térkővel - az utat. Segítség helyett megfenyegettek, „ha közműjavítási feladat áll elő, akkor a burkolatbontási költségeket ránk fogják terhelni”. E fenyegetésnek mindazok alanyai voltak, akik saját igényeiktől vezérelve környezetükben az életminőségükön javító szándékkal léptek fel, s ezzel átvállaltak némi önkormányzati feladatot. Amikor az előző képviselő-testület felállt, lehetőség nyílt egy másfajta szemlélet megjelenítésére. Hasonló indíttatású, elképzelésű képviselő-társaimmal úgy gondoltuk, lehet másképpen is. Ma már tudjuk, hogy ez egyáltalán nem könnyű, de nem lehetetlen. Sose voltam az az ember, aki megretten az ismeretlentől, nem az én közmondásom: „A járt utat a járatlanért el ne hagyd!” Engem még hajt az egészséges megismerési kiteljesedési vágy, mert ez által adhatok többet gyermekeimnek, családomnak és a közösségnek.


                                                          Többen többek vagyunk
Piliscsaba az organikus fejlődése eredményeképpen több jó dolgot tudhat magáénak. Ami a falusias élettértől pl. házi tej hozzájutásától az egyházi, zenei életen keresztül a több nemzetiségen át értelmezendő. Négy oktatási szintér van jelen, óvoda, általános iskola, középiskola, egyetem. Több vasúti megálló és állomás, mint a környező városokban. Az óvodáknak csak egy szűk tere az önkormányzat által működtetett, s ezáltal a lakosság adóiból fenntartott intézményrendszer, melynek az Önkormányzat csak mint fenntartó jelenti a közös gyökerét, de más-más szellemiséggel, programmal, nívóval és problémákkal küszködve kell helytállniuk.
Az itt elmondott értékek számomra teljesen szembe mennek a központosítás gondolatával. Szembe megy azzal a nézettel, ami a válság tendenciózus alapja. Ki kell itthon is, itt is mondani, hogy vége kell legyen annak a folyamatnak, miszerint a haszonnal végezhető tevékenységeket privatizálják, a veszteséges területeket pedig az állammal, az önkormányzattal konszolidáltatják. Ebben az organikus fejlődésben a „fejlődés” egy igen fontos szó, de mint mindenben, ebben is szükség van az ideális, az arany közép megtalálására. Van miben fejlődnünk, mindenki tud több dolgot is sorolni, min szeretne változtatni. A baj az, hogy ehhez alapvetően csak annyi hajtóerőt mutatnak, amennyit a közvetlen környezetükben való változáshoz szükséges. Mint a Humánszolgáltató Bizottság elnöke várom azoknak a jelentkezését, akikben van elegendő hit annak a megvalósítására is amit nem látnak, de jó, s ezért hittel tennének érte az oktatás vagy a kultúra területén. A hit mindig eredményre vezet. A 2009. június 8-i testületi ülés jottányit sem csökkentette a hitemet abban, hogy többen többek vagyunk, többen többet tehetünk.

                                                            Érzelmi intelligencia
Munkámban jól tudom hasznosítani Daniel Goleman gondolatiságát, aki a munkahelyi és társadalmi együttélés kérdéseivel foglalkozik. Mindenkinek végig kell gondolnia, hogy az a gazdasági válság amiben élünk, mennyiben pénzügyi és mennyiben erkölcsi válság. Én azt vallom, hogy egy legbelül keletkezett problémának egyik tünete a pénzügyi válság. Az érzelmi intelligencia a láthatóságot adja az egyén és annak környezete számára. A magatartásban megnyilvánuló jegyek alapján érzékelhető problémákat feszegeti. Amíg nem találunk egymásra, nem akarunk közösségeket építeni, nem segítünk magunkon, mások se fognak-tudnak. Sikerült fogyasztói társadalmat létrehozni, amelyben a helyi közösség nélküli információáramlást biztosító televízióé a főszerep. Jelenleg annak áll a zászló, aki hangerővel, megfélemlítéssel manipulál. Álmomban nem gondoltam, hogy egy „nem” olyan reakciókat tud kiváltani, hogy emberek önmagukból vetkőzzenek ki. Hatalmas nagy erőt ad a jövőre nézve az, hogy mindezt megtapasztaltatták velem. Azóta – nem egészen egy év elteltével - már két beruházási pályázatot nyertünk, holott úgy szóltak a hangadók, hogy az óvoda projekt elvetése miatt egyetlen pályázatot sem nyerhet egész Piliscsaba.

                                                             A teret be kell tudni lakni
Véleménye mindenkinek van, ebben közösek vagyunk. Abban már kevésbé egyezünk, hogy ezt tudjuk közös nevezőre hozni, és amiben megegyeztünk, abban egyet is akarjunk. Ez az eredendő közösségteremtő fogalom. Az erőt ehhez a bizalom adja. Piliscsabán ezt még nem látom. Piliscsaba nagyon jól leképezi az országot. Nem hiszem, hogy itt rosszabb emberek élnének, mint akár máshol. Mégis nehéz jót csinálni, mert ami ehhez kellene, ahhoz az alap nincs meg. Hiába van itt jelen több keresztény egyházközösség, rendek, nővérek, felekezetek, nincs közös értékmegfogalmazás és közös akarat. Ha továbbra is csak a másságainkat fogjuk hangsúlyozni, azt hogy miben vagyok különb valakitől, és nem azt, hogy miben vagyunk közösek, akkor továbbra is csak a vergődés, a lemaradó, a követő magatartás lesz jellemző Piliscsabára, ahogyan eddig. Nem tudom, hogy a választások hova fognak vezetni, a válság mennyire csökkenti a megosztó, vagy növeli az együttműködni tudó emberek táborát. Az eredmény azon múlik, hogy a változtatás inkább többeknek jó, vagy elhozza újra a személyes érdekek érvényesítésének lehetséges színterét. Farsangi időszakban aktuális a ruhát jelmezre cserélni, - trend, divat vagy fantázia kérdése - most bármilyen színű lehet. A helyes kérdés ezért az, mi van a ruha alatt? Ott kérem, minden ember meztelen.

                                                                           Moldován Katalin (2010. március)

 

Dr. Nemes Bálint

Képviselő. Az Egészségügyi Népjóléti és Szociális bizottság tagja. Fogorvos. Nem a szavak embere.  Az otthona, családja, jó kézügyességgel, türelemmel, precizitással és igényességgel készített faragványai és mosolya sokkal többet elmondanak róla.

                            Előszó
Furcsán érzem magam, hogy most az én nevem került ennek a rovatnak az elejére, más veretes évtizedes-évszázados nevű helyi családok mellé. Megpróbálom mégis…
1979-ben Kaposváron születtem polgári családba. Felmenőim túlnyomórészt tanárok, tanítók, orvosok. Szüleim vegyészek, édesapám egyetemi tanár. Dédnagyapám Nemes János kántor-tanító, népdalgyűjtő, akiről Hosszúhetényben (Pécs mellett) iskolát neveztek el.
Budapesten, a Piaristáknál érettségiztem. Nagyon sokat kaptam itt. 2002-ben Pécsett végeztem fogorvosként, és azóta a Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályozási osztályán dolgozom. Két szakvizsgám van, ősszel elkezdtem Phd tanulmányaimat is. Szakterületem az ajak- és szájpadhasadékos gyerekek fogszabályzó kezelése, ebből fogom írni a doktori disszerátciómat is. Egyre több ilyen rendellenességgel született gyermeket kezelek, akiknek nem csupán fogszabályozásra, hanem komplex, határterületekkel szoros együttműködést kívánó kezelésre van szükségük. Mellette az általános fogszabályozással és fogászattal is foglalkozom. Évente 1-2 nemzetközi kongresszuson próbálom tudásomat szinten tartani és frissíteni. Az időmet jól kell beosztanom, ezért igyekszem hasznosan tölteni napi utazásaimat Piliscsaba és Budapest között. A vonaton olvasok. Szakvizsgámra is így tudtam felkészülni. Tavasztól őszig kerékpárral közlekedem Aquincum és munkahelyem között, ami maximális kikapcsolódást ad, és mellette a rendszeres testmozgásom is biztosítva van. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a család és a munka mellett napi két óra jut magukra, tudnak olvasni, sportolni.
 

                                                        Család - Gyökerek
Az egyetem után ismerkedtem meg a feleségemmel, Eszterrel. Terméktervező mérnökként végzett, számítógépes grafikus. Két fiunk van, a négy éves Búcsú és a másfél éves Koppány. Az életemet, otthonomat olyan helyen képzeltem el, mint amilyen Piliscsaba. A forgalom zajától távol, de mégis elérhető közelségben a főváros. A gimnáziumi barátok - Farkas András, Ay Zoltán,– is a közelben vannak, a feleségeink is jóban vannak, gyermekeink együtt játszanak. A szűk család is nagy. Mi hárman vagyunk testvérek, Eszterék öten. 
Mindkettőnk számára fontos az, hogy honnan jövünk, feleségem éppen a családfáját állítja össze. Eszter ötéves koráig élt itt. Vermes Rezső építette dédszülői ház az otthonunk. A piliscsabaiak jól ismerik a Vermes nevet, a feleségem dédszülei, nagyszülei. Vermes Irén több, mint negyven évig tanított a piliscsabai általános iskolában.
Itt jól érezzük magunkat. Körülvesznek őseink bútorai, emlékei. Minden tárgynak meg van a maga története. Az egyik lámpa Eszter, a másik az én nagyszüleimé volt, bútoraink sok születésnél és halálnál voltak jelen.
 
Ahogyan mindezt egy külső szemlélődő látja, a szekrények, a polcok, az óriásira nyitható asztal, a gondos precizitással meghosszabbított támlás ágy, a falikarok, a fogasok, a fecskefarkú csapolással készült könyvespolc mind-mind a múlt és jelen összekapcsolódása. Az örökség találkozása a kreatív, alkotó, teremtő képzelettel, kiegészülve a családfő végtelen nagy kézügyességével, türelmével, precizitásával, formagazdagságával és igényességével.

                                                                       A fafaragó
Nemes Bálint faragott tárgyai népi motívumok felhasználásával különleges formagazdagságot mutatnak. Nem akármilyen tárgyak kerülnek ki kezei alól. Családi fotókat őrző, faragott szegletű képkeretek; körtefából kívül-belül gazdagon faragott, miniatürizált, monogramos kelengyés láda fa zsanérral, zárral; négyágú gyertyatartó gőzöléssel hajlított faragott fából.
Tévéjük nincs. Míg a gyerekek játszanak, farag, mesél. Diófából, cseresznyefából, körtefából készíti – akár több éven át – különleges alkotásait. A fákat nemritkán maga vágja ki, szárítja évekig. Különleges érték számára a Nagyapja által ültetett diófa.
Legbüszkébb a barátaiknak nászajándékba faragott feszületekre. Bálint és Eszter szépen találtak rá a múlt gyökereire, amelyeket erőt adó módon mentenek át mindennapjaikba. Otthonukban, amerre csak néz az ember, olyan tárgyakat lát, mely elvezeti őket múltba, jelenbe, így teremtve jövőt kis-nagy családjuknak.


                                                                          Képviselőség
Mára kiderült számomra, nem vagyok képviselőnek való. Ezt feketén-fehéren ki merem mondani. Az a vágy, hogy tenni akarok a faluért, az megvan, az töretlen. Ha kell, szívesen megyek ásni, fát ültetni, betlehemet állítani.
A képviselőséggel együtt járó tényleges felkészülést csak nagy erőfeszítések árán tudom vállalni. Gyermekeim kicsik, nevelésük fontos számomra. Belőlük próbálok normális embert nevelni. Itt úgy érzem, nagyobb szükség van rám, itt nem vagyok pótolható. Ahhoz, hogy a képviselői feladatokat lelkiismeretesen, saját elvárásomnak is megfelelően el tudjam látni, nagyon-nagyon sok ismeret birtokába kellene kerülnöm. Ehhez idő kell. Kötött a munkaidőm, nem tudom a betegeimet egy rendkívüli ülés, vagy egy váratlan megbeszélés miatt átsorolni. Amint megtapasztaltam, az igazi jó döntés sok esetben az előzmények, a különféle kötöttségek miatt nem is lehetséges. Ilyenkor csak arra van lehetőség, hogy a kisebb rossz mellett döntsünk. Ez nagyon nyomaszt.  Talán több év múlva, amikor mögöttem már több lesz - annak az ismeretnek a birtokában, milyen elfoglaltsággal és felelősséggel jár jól képviselni a szavazók megelőlegezett bizalmát – akkor talán újra elindulok egy képviselő-választáson. De addig is teszem a dolgomat.
 
                                                                       Moldován Katalin (2010. február)

 

Ugrin András

NÉVJEGY
Név:   Ugrin András
Család: első és egyetlen feleség, 3 gyermek 5 unoka (de már jön a többi is!)
Kora: mindjárt 60 év
Vallása: szkíta-keresztény (születésileg katolikus)
Végzettsége: kertész üzemmérnök (borászati szakágazat)
Nyelvismeret: angol alapfok
Munkahelye: OmniPack - Első Magyar Csomagolástechnikai Klaszter nkh KFT
Beosztása: kereskedelmi igazgató
Hobbi: kombat sportok, lovaglás, repülés
Csapata: FTC (ha futballról van szó)
Példaképe: Édesapám és Atilla Nagy Király (1 db „t” és 2 db „l”)
Étele: slambuc (alföldi gulyásoké), zvingi tungis és élesztő-pástétom (sváb)
Itala: száraz, kemény fehérborok
Öltözet: magyar viselet jellegű
Könnyűzene: népdalok, mai modern világunkban pedig pl. Agnes Vanila zenéi
Komolyzene: Verdi, Erkel

Jellegzetes öltözetben jár, fehér gyolcs ing, nadrág, fekete paszományos mellény. Minek a kifejezési eszköze?
Magyarság és nemzet tudattal megáldott családba születtem. Anyai ágon háromszéki székely, apai ágon felvidéki Csák nagynemzetségből származom. Ez genetikailag meghatározó, ennek a gondolkodásnak a jegyében éltem le felnőtt életemet. Büszke vagyok erre és szeretném megmutatni, hogy egyik magyar nemzetiségnek sem kell szégyelleni ősei ma is használható ruházatát, viseletét. (Fontos, hogy a viseletben viselkedni kell!)

Gyerekkori kisebb szívbetegségem miatt, korán elkezdtem sportolni. Kilián gyógytornán ismerkedtem meg egy birkózóval, aki ötödikes koromban levitt a Honvéd Sportegyesület birkózó szakosztályába. A sportolásnak köszönhetem, hogy szívizomgyulladásomból teljesen felgyógyultam. Sokfajta sportot kipróbáltam, ejtőernyőztem, repültem, lovagoltam, búvárkodtam. Felnőtt fejjel elkezdtem a szituációs lövészetet (IPSC). Főképpen azok a sportok érdekelnek, amelyek a túlélésre és mások megmentésére készítenek fel. Egész életemet végigkísérte ez a gondolkodás és munka. Ez megedzett és megtanított tisztességesen szemtől szembe küzdeni, s újra kezdeni! Olyan tulajdonságokat fejlesztett ki bennem, amit meg kell köszönöm az életnek.
Három gyerekemnek is igyekeztem átadni az egyenes gondolkodásra, helytállásra nevelő sportok szeretetét. Boglárka eredményesen versenyzett díjugratásban és nagy örömet jelentett, hogy fiam 20. születésnapján vele együtt ugorhattam, feleségemmel pedig közösen búvárkodhattunk.

Öntájnak nevezi családját. Miért?
Mert a család szavunk, egy felvett szó. A magyar nyelv eredete, a történelmi idők elé nyúlik vissza és fogalmi rendszere -szerintem-, az itt élő népközösségben, genetikailag is kódolt. Ez azt is jelenti, hogy amit a szógyökökben sokat mondogatunk, azt meg is tesszük! Csal-ád szavunkat használva könnyen esünk csalásba, becsapásba. Nos, a mai családok jó részénél ez is a helyzet. A hun-szkíta nyelvben az öntáj jelentette a család fogalmát. Vagyis kiöntöm, kiárasztom magam. Ilyenek is voltak ezek a régi 8, 10, 13 gyermekes öntájok. Ezek az öntájok – és így az enyém is -, tagja egy ennél magasabb szintű egységnek. Az én öntájom, az Ugrin Nemzetségünk része, ami jelenleg, több mint 100 öntájt számlál. Nemzetségünk gyökerei messze, nyúlnak vissza, a Csákok még nagyobb nagynemzetségi közösségébe (régen több nemzetség alkotott egy törzset).
A Csákok, a krónikások szerint Árpád Nagyvezért követő második, Szabolcs Nagyvezér közvetlen leszármazottai. Az Ugrin név pedig a régi magyar nevek között, keresztnévként élt. Érdekes, hogy szinte kizárólag, a Csák-nemzetség használhatta ezt a keresztnevet.
Nemzetségünk, sok kiváló embert adott Hazánknak: Szt. Ugrin Mózes (990-1043) Csák Ugrin érsek(?-1204), Ugrin kalocsai érsek (?-1241 Muhi csata), stb. Ma pedig (Rózsahegyi Kálmán színész, Ugrin József politikus, Ugrin Gábor karmester,  Dr. Ugrin László orvos, dr. Solymosi Frigyes vegyész, dr. Ugrin Emese művészettörténész stb.)
Igaz papírforma szerint, mi már csak 1650-ig tudjuk igazolni származásunkat, de segítségünkre vannak a régi kódexek. Így például, Szent Ugrin Mózes rabságból történő kiváltására, István király három Ugrin hadnagyot csatlakoztatott a „mentő expedícióhoz” azzal, hogy „…kísérjék haza a rokont…!” Mindez 1023-ban történt! Mózest, ma az ortodox egyház szentként tiszteli. El nem bomló teste, ma is látható a Lavra barlang-kolostorban. Én is többször meglátogattam.
Nemesi címerünkben két fehér galamb és kardot tartó kar jelzi, hogy őseim mindig ki tudták harcolni a békét, a rendet. Leginkább tárgyalásos alapon, de történelmünk folyamán gyakorta ragadtak fegyvert is hazánk megvédésére! Ez kötelezettség rám nézve is!
De úgy látszik, hozunk valamit mélyebbről is magunkkal. Édesapám 9 élő testvérből 3 lett pap, illetve szerzetes. Ő maga, alapító társ és igazgató-tanár a KALOT mozgalomba (Érd, Csíksomlyó), majd parlamenti képviselő. Húgom is, mint politikus, a Kereszténydemokrata Néppárt főtitkára volt.

Hogyan is volt az, hogy, „… ha egyszer felépül majd a házunk…”
Borász szakon végeztem a budafoki borászati szakközépiskolában, majd a Kertészeti Egyetemen, aztán ennek gyöngyösi karán folytattam tanulmányaimat. Budafokon, Tápiószelén, majd Kőbányán, a Kutató Intézet pincéjében dolgoztam. Szakemberként hívtak Soltvadkertre, egy épülő harmincezer hektoliter forgalmú pincét vezetni. Akkor még, mint aktív szabadfogású birkózó, a helyi egyesületet szakmailag is segítenem kellett. Amikor gyerekek elkezdtek növekedni, akkor döntöttünk arról, hogy Budapest környékére költözzünk. Szüleim Ady-ligeti körzete, akkora, már számunka megfizethetetlennek bizonyultak. Huszonöt kilométeres körben kerestünk dombos települést. Egy autóbuszt követve jutottam el Klotild-ligetre, azt hittem Pilisszentkereszten vagyok. 1980-ban építkeztem, úgy ahogyan akkor mindenki, kalákában, egy típusterv alapján.
A költözéssel munkahelyváltás is járt. A Töki TSZ főágazat vezető helyettesi beosztásomban borral kezdtem el kereskedni. Hozzám tartozott még, a lovászati és vendéglátó ipari ágazat. Egy kis ideig feleségemmel, a Töki Csárdát is üzemeltettünk. Akkor jöttünk el, amikor egy sok munkával kidolgozott turisztikai fejlesztési tanulmánytervem ellenére, a csárdába tervezett kemence helyett, párttitkári utasításra, hőtárolós villanykályha került megépítésre. Szívfájdalmam ez a mai napig is.
Mint bedolgozók kezdtünk el manufakturális módszerrel zacskókat gyártani. Aztán kitaláltam egy kis automata gépet, amit egy kedves ismerősöm le is tudott gyártani. Ezzel harminc darab tasakot tudtunk percenként hegeszteni, amivel növekvő piacra tudtunk szert tenni. A növekedés addig tartott, ameddig nem léptek életbe az Uniós előírások. Ekkor több mint 200 milliós fejlesztés kellett volna, gépparkunkban elvégezni. A kockázati befektetői csoport másfél év alatt átjátszotta magának vállalkozásunkat. 20 millió forint banki adóssággal zártunk hat évvel ezelőtt.

Hogyan gondolja vállalkozásuk megújítását?
Hamarabb kellett volna rájönnöm, hogy családi vállalkozásom megmaradásáért, a megváltozott gazdaságpolitikai környezet miatt, másként kellene gondolkozni. Ha megtettem volna, közel 30 éves családi cégünk ma is működne. Ezt a hanyagságomat, mai napig nem tudom magamnak megbocsátani! Az élet kényszerített rá a paradigmaváltásra! Ez részemről azt jelentette, hogy elfelejtve minden addigi szakmai logikámat (no meg minden felhalmozott vagyonunkat is) teljesen más logika szerint kellett életben maradásunkat megszervezni. Így hoztam létre, az Első Magyar Csomagolástechnikai Klastert. Öt éves cégcsoportunk ma már tizennyolc vállalkozást tart sikeresen egybe. Magyarországon elsők között lettünk a NFÜ által auditált klaszter. Eddig két sikeres pályázattal több, mint 100 mFt támogatást kaptunk. Jelenleg a 100%-ban komposztálható (pl. cukorcirokból készült) PTS alapú „műanyagokból” készülő csomagolóanyagok fejlesztésével foglalkozunk. Az ilyen alapanyagból készülő zacskók, zsákok, stb, kidobva nem képeznek környezetszennyezést, mert „megeszik a kukacok”!

Mind ez a tapasztalás hogyan jelenik meg a képviselői munkájában?
Ma már világosan látom, hogy az egyén és közösségei szerves egységet alkotnak! Úgy, mint egy óramű fogaskerekei. Az egyén hat a közösségére, míg az is visszahat az egyénre. Ha nem veszem ezt figyelembe, akkor majd az „Élet” kényszerít a lépésre, mert máskülönben az én „hanyagságom” fog bajt okozni másoknak! Ma felgyorsult világunkban nehéz minden pillanatban, minden hatóerővel számolni! De ha nem időben változtatni (akár gondolkodásunkon is), bennünket és közösségünket is veszteségekkel, betegségekkel fogja a sors rákényszeríteni, a lépésre. Képviselőnek is azért jelentkeztem, hogy megtapasztalt tudásomat átadjam azoknak, akik ezt elfogadják, mert közösségi vezetésben is szemléletváltásra van szükség!

Hirdetője a közösségi tudatnak, ami Ön szerint a megoldás kulcsa Piliscsaba jobb jövőjének. Miért?
Értéket teremteni sokféleképpen lehet. Az én hitem szerint legfőképpen közösségi akarattal. Mindent meg tudunk valósítani, ha közösen akarjuk. A közösségi akarat szent. Általa teremtődik minden, amire szükség van közösségünknek, községünknek! Mint pl. az óvoda, iskola, templom, stb. Ha másoktól várjuk, hogy értékeinket megfinanszírozza, akkor annak ára is van! Valószínűleg uzsora (ami lehet politikai, szellemi, anyagi) szinten! Ahhoz, hogy közösségi akarat jelenjen meg két dolog szükséges: 1./ közösségi tudat. 2./ megjelenítő szervezet. Ha közösségi tudat nincs, (alapja a közösségi értékrend) csak az egyéni érdekek érvényesülnek. Ha nincs szervezet (RVD önkormányzat), nem jön felszínre a közösségi akarat. Ahogy a mondás szól: Meggazdagodni csak a másik ember nyomorúságán lehet, de bőségben élni, közösségben boldogan vidáman, hogy meglegyen mindenem, amire szükségem van, bárki megteheti.

Milyen módon képzeli el a gondolatváltást, a közösségi tudat megteremtését Piliscsabán?
Amikor tavasszal úgy gondoltam, hogy erre a másfél évnyi időre jelentkezem közszolgának, ezt három megvalósítandó szándék miatt tettem:
• Részvételi demokrácia (RVD) alapú önkormányzás felépítésének elkezdése
• Községi önellátás megalapozása
• Nemzetiségi kultúrák magyarságtudatban való egyesítése
Ma már látom, hogy mindehhez először is helyre kell állítani Piliscsaba közösségi tudatát. Így most ezzel együtt négy feladatot kell megoldani.
ELSŐ feladat: Minden közösségi munka sikere, az adott közösség, közösségi tudatban rejlik. A helyzet viszont az, hogy bizonyos politikai érdekek miatt már hosszú évtizedekkel ezelőtt elkezdődött ennek a tudatszintnek a szétbombázása. Ezért, ma már (tisztelet a kivételnek) nincs a magyar közösségeknek közösségi tudata. Mi is a közösségi tudat? Ez nem más, mint azoknak az elveknek az összessége, melyben egy közösség mindenegyes tagja egyetért, azonosan gondolkodik.
(Ehhez el kell mondani, hogy többféle tudatszint létezik. Van pl. egyéni, másképpen én-tudat, van családi-tudat, van csoport-tudat, közösségi tudat, nemzet-tudat, kozmikus-tudat, Isten-tudat.)
Mindent megelőző faladat, hogy a Piliscsabaiaknak nevezett „nagy kupac”  emberből újra közösséget faragjunk! Természetesen, ez nem kis feladat és csakis akkor lesz sikeres, ha ezt megfelelő alázattal és alulról építjük fel.
A közösségi tudat alapja a közösségi értékrend. Más szóval mondhatnám alkotmánynak is. Régen ezt az értékrendet az új nemzedék, őseitől örökölte és mindenki fenntartás nélkül elfogadta. Ezért szeretném felállítani pl. a Piliscsabai Öregek Tanácsát. Ez a piliscsabai köztiszteletben álló emberek tanácsadó testülete lenne. Piliscsaba ősi értékrendje talán, még rajtuk keresztül elérhető lesz.
Ma ezzel szembe állították az egyén szentségét. Ez miatt a közösségi értékrend elértéktelenedett. Ennek következménye, hogy ma, egy közösségi munkás (közszolga) gyakorta saját egyéni szempontjait igyekszik érvényesíteni.
MÁSODIK feladat: RVD alapú önkormányzás lényege, hogy minden közösségi döntés előkészítésben minden közösségi tag részt vehet. Az információ áramlása gyors. Így a testületi döntések mindig tükrözik a közösségi akaratot.
HARMADIK feladat: Közösségi önellátás megalapozása. Erre azért van szükség, mert a romló gazdasági helyzetben egyre több munkanélkülivel kell számolni, akiknek családjai előbb, vagy utóbb segélyezésre szorulnak. Az önellátás két fontos alapon nyugszik:
• Falukert és piac megalapozása és beindítása. A Falu-kert olyan nem eredmény érdekelt közhasznú zárt szervezet, melyben a munkát végzők elfogyasztják munkájuk eredményét. Tehát értékesítendő árú, nem kerül ki a rendszerből. Ennek első és alap lépése volt a Korona Csereklub megalakítása, ami két év óta sikeresen működik.
• Regionális pénz megteremtése. Ez olyan csere-fizetőeszköz, ami kizárólag csak Piliscsabán használható. A regionális pénzeket az EU támogatja. A Magyar Parlament a jogharmonizáció keretén belül elfogadta, de nem szabályozza. A folyamatos központi elvonásnak ez lehet az egyetlen fejlődést biztosító ellenlépése.
NEGYEDIK feladat: A nemzetiségi kultúrák egységesítése a magyarságtudatban. Ez a feladat gyakorlatilag a közösségtudat felépítésének részeként is tekinthető, hiszen nemzetiségi közösség-tudat nélkül senkinek sem lehet teljes értékű magyarságtudata. Véleményem szerint ez megmaradásunk egyik kulcskérdése! Éppen ezért reklámozzák és erőltetik mindenütt, hogy a tót-magyar legyen szlovák kisebbség, a sváb-magyar pedig német kisebbség, stb. Ezt helyre kell állítani az emberek gondolkodásában. Ez sem egyszerű feladat, de bízom a sikerben!

                                                                     (Piliscsabai Polgár 2009. szeptember)

 

 

 

Ay Tiborné

Ay név fogalom Piliscsabán. Az is, akit takar. Nem véletlen, hogy drogéria üzletébe nemcsak azok térnek be, akik vásárolni szeretnének. Ay Éva  közszolgálata túlmutat a Német Nemzetiségi Kisebbség elnöki feladatkörén. Nyitott, segítőkész ember, akinek fogalomtárában helyén van a bizalom. Piliscsaba Képviselő-testületének tagja két lány édesanyja.

Meghatározó sváb család volt Piliscsabán az Ay. Apósa nagy gazdaságot vezetett. Amikor egyik napról a másikra elvették mindenét, mert rákerült a kuláklistára, komoly gondot jelentett hét gyermekének ellátása. A megpróbáltatásokat elvált szülők gyermekeként megtapasztalta. Édesanyja családfenntartóként dolgozott, így a nagymama volt az aki ellátta, nevelte, akinek életszemlélete és gyakorlatiassága nagy hatással volt életére. Piliscsabán járt általános iskolába, közép iskolába Budapestre, majd a munkái egy ideig ott tartották, de soha nem szakadt el sem Piliscsabától, sem az emberektől.

A hagyományőrző
A mai Faluház ifjúsági klubként és könyvtárként működött. Tizenéves fiatalokként szabad kezet kaptak a klubélet megszervezésére, de a rend, a tisztaság felelőssége is az övék volt. Itt kezdődött el az a folyamat, ami jószerivel ma is tart: megszervezni és részt venni a falu életében.
A rendszerváltás környékén tért kaphattak a nemzetiségi kisebbségek, és már az első megbeszélésről a német nemzetiségi csoport megalapításának tervével tért haza. Azóta nincs megállás.Hagyományaik megőrzésére megalapították a német nemzetiségi tánccsoportot. Vörösvárról Venzli József a német hagyományok ápolója és a nemzetiségi táncok gyűjtője jött koreográfiát tanítani. Éveken keresztül minden vasárnap táncpróba zajlott. Megérte dolgozni, sok támogatónak köszönhetően, már a második évben felléphettek a németországi piliscsabaiak búcsúján. Volt olyan augusztus 20-a, hogy egy napon négy fellépésük is volt. A gyerekek élvezték, hiszen megmutathatták, hogy mit tudnak. Legutóbb múlt hónapban Möckmühlben, a testvérvárosi fesztiválon arattak nagy sikert.

A közösség embere
Ay Éva nincs egyedül. Amit csinál, ahhoz kellenek a társak. Úgy érzi, addig tudja csinálni, ameddig megkapja az őt körülvevő emberektől azt a hátteret amit megszokott, lelki támaszban, konkrét segítségben. Ameddig tud tenni azért, hogy az iskolában jól érezze magát a tanuló; vagy amikor bemegy hozzá egy diák és azt mondja, jaj Éva néni  úgy hiányzott, hogy nem maga adta át a jutalomkönyvet. Szépet és jót okozni erőt ad a folytatáshoz. Van, amikor valami nehezebb a kelleténél, az iskola gazdasági vezetőjére bizton számíthat. Körül van véve ilyen emberekkel, és ez több mint jó. Éva önmaga mércéjével mér. Ami nekem jó, az másnak is jó. Tizenöt éve utaznak, utaztatnak. Kezdték a gyerekekkel. Gondoskodni és ellátni őket ennivalóval, nyelvtudás híján kommunikációval -  az számára természetes. Trázer Marikával együtt ahol tudnak segítenek. Egyikük bővelkedik a sok jó ötletben, másikuk jobb érzékkel van az emberekhez. Ketten együtt jó csapatot alkotnak. Nem véletlenül szokták őket összekeverni annak ellenére, hogy karakterük nagyon is más.  

A családanya
Kell a háttér, a család. Már az előző ciklus után megkérdezte magától, kell-e neki a képviselői munka. A gyerekei és a férje voltak azok, akik bíztatták. Folytatja. Azt szokta mondani kilenc és öt között egészen biztosan mindenki megtalálhatja a Hársfa drogéria üzletben. A reggel az a családé, az otthoné. Az üzletbe már úgy érkezik, hogy bevásárolt és megfőzött, a család mindennap főtt ételt eszik. A napi friss zsemle beszerzése – amit táskájukba kap a család – az szervezés kérdése. Öt órakor üzletzárás. A legközvetlenebb ismerősök tudják, hogy a fél hat az szent idő. A férjével kávézik. Ha otthon vannak a gyerekek, akkor azok is köröttük gyülekeznek és az éjjel sütött sütemény mellett megbeszélik, kinél mi történt aznap. Utána kezdődhet az esti program különféle ülésekkel, megbeszélésekkel, ügyes-bajos dolgok intézésével. Ha szerencséje van, a nyolc óra már otthon találja. A családi összejövetel színtere ezúttal a konyha. Szokta is mondani, azért sincs mosogatógépe, mert amíg ő mosogat, a családtagok törlőrongyot ragadnak, és ez megint egy beszélgetési csomópont. Tizenegy felé már szabad a számítógép eljött az ideje a levelek megválaszolásának, az anyagok elkészítésének.

A képviselő
Nem tud embereket megbántani. Sokan jönnek hozzá különböző búval-bajjal. Meghallgatja őket. Ezért sem zárhatja be üzletét, mert egyre többen jönnek. Elmennek egymás mellett az emberek, nem beszélgetnek, pedig szükség lenne rá. Arra is, hogy az emberek munkájukból meg tudjanak élni. Mint két lábbal a földön álló üzletasszony jól látja mennyire nincs pénz, mint képviselő próbál kiutat keresni. Annál is inkább, mivel neki is ki kell találnia a módját, amiből fenntarthatja üzletét. 

A harmónia titka
Árad kék szeméből a derű, egész lényéből a harmónia. Titkát a megélt és helyére tett nehézségekben véli. Gyerekként végigélte, amint a hatóság kiköltöztetési paranccsal érkezik hozzájuk. Olyan nagymamája volt, aki a legnagyobb szörnyűségek közepette is megtalálta annak módját, hogyan tudja a gyerekeket összefogni, felvidítani, és nyugalmat adni. Ezt látta, ezt adja tovább. Minden negatívumból megpróbál valamit meríteni. Meg kell tanulni, hogy az élet kompromisszumok sorozata. Ha egy valaminél leragad, tönkre teheti az egész napját, az egész hetét, az egész évét, az egész életét. Meg kell tanulni meglátni a kiutat, vagy tudni átlépni felette. Ne ragadjunk le a rosszban, menjünk ki a fény felé.

                                                                                    Moldován Katalin (2007/07)

 

Bácskai Bea

Képviselő. Az Oktatási, Környezetvédelmi és Turisztikai Bizottság, valamint az Egészségügyi, Népjóléti és Szociális Bizottság tagja. Már a dédszülők is Piliscsabán éltek. Azon dolgozik, hogy két fia számára is olyan jövőt teremtsen, hogy ne akarjanak innen elköltözni.  

A Jókai iskolába járt általánosba, felsőfokú technikusi végzettséget szerzett külkereskedelmi tagozatú közgazdasági iskolában. 1989-ben végzett, ami a rendszerváltás időszakára esett, és ez meghatározó volt számára. Élt a vállalkozás kínálta lehetőséggel, és beiratkozott egy két éves kozmetikus iskolába. Fél évvel azelőtt, hogy végzett volna, szerencséje úgy hozta, Piliscsaba központi helyén adódott egy üzlethelyiség,ahonnan kezdhette vállalkozását, jelenlegi üzlete szintén Piliscsaba szívében van, aminek ma már társával együtt a tulajdonosa is. S mivel szívvel lélekkel üzletasszony is, az ONYX szépségszalon nemcsak központi helye miatt ismert, hanem mert a vendégkör igényéhez igazodik, többek között a késő estig tartó nyitvatartásával. A többletmunkát Bea szívesen vállalja, ha az megkönnyíti az itt élők életét, ha az életminőséget teszi jobbá. Ez motiválta akkor is, amikor közéleti szerepet vállalva elindult a választásokon. Helyzeti előnye van, többszempontból is. Rálátása van a település életére őslakosként, vállalkozóként, anyaként. Ügyfélköre által a betelepülők problémáit, látásmódját is ismeri, s amióta a képviselő-testület tagja, a közigazgatás világába is kezd jól tájékozódni. Hogy ezt még jobban tehesse, már érlelődik benne az ez irányú továbbtanulási szándék.

A fejlődő, élő közösségért
Mindig olyan szakmát keresett, ahol emberekkel lehet kapcsolatban. Az iskolákban szerzett széleskörű látásmód nagy segítője a tájékozódásban, merre is van az előre. Nem véletlen, hogy képviselő-testületi tagsága mellett két bizottságnak is tagja, és a  folyamatban lévő átszervezés során talán újabb feladat vár rá. A fejlődés iránya a bizalmat kapott és megválasztott testület kezében van. A hatékonyság feltétele a Hivatal jó előkészítő és végrehajtó munkája. Ebben kulcsfontosságú szerepe van a jegyzőnek, akinek hiánya nagyban hátráltatja a testület munkáját.
Bea teljes szívvel fejlesztéspárti. Nem akar gyárat, ipart telepíteni erre a jó levegőjű helyre, feldolgozóiparban, turizmusban gondolkozik, amihez jó szakemberek kellenek. A munkahely teremtés elsődleges szempont, az itt lakók 80 % a fővárosban dolgozik. Hogyan lehet elvárni közösségi életet és munkát azoktól az emberektől, akiknek naponta 3-4 órát kell utazniuk azért, hogy bejussanak a munkahelyükre? Életüket nem könnyíti meg az sem, hogy hivatalos ügyeiket nem tudják elintézni helyben; ez érvényes a postára, gyógyszertárra, bankra, községházára épúgy, mint az orvosi rendelőre. Meg kell teremteni a lakossághoz igazodó nyitvatartási időkkel annak a lehetőségét, hogy élni is lehessen Piliscsabán, ne csak aludni. Ez feltétele egy mozgó, élő közösségnek.  

Jó gazda gondossága
Lobbizni kell az útért, a helyi munkaerő bázisért. Aki ténylegesen keresi a lakhelyéhez közeli munkalehetőséget, azokról sincs kellő információja a lehetséges munkaadóknak. Ennek egyik  megoldása lehet a honlapra felkerülő pilisi kistérséget felölelő információs rovat - állásbörzével. Meg kell találni annak a módját, hogy eljussunk az emberekhez, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen a lakossággal. Az Uradalmi Ház központi helye, a hivatalhoz való közelsége alkalmassá teszi arra, hogy egy információs központtá váljon. A falú véleményét is kell tükrözze a testületi munka.  
Ennek egyik jó eszköze lehet egy kérdőív, mely teszteli a hivatal, a testület munkáját, megtudakolni mit tennének az itt lakók a jobb környezetért a jobb közérzetéért? És melyik az a fórum, ahol elérhetőek és meg lehet szólítani öket? Másik eszköz a lakossági fórum. A lakosságtól sem jut el minden információ hozzájuk, pedig nyitottak minden építő jellegű véleményre. A lakóparkokkal van elég gond, amikor négy-öt hangadó vezető nem a közösség egészének az érdekét képviseli, mint ahogyan példértékűen teszi azt a Garancs-tetői lakópark közössége. Ezt a pozitív hozzáállást elvárják azoktól is, akik nem a széthúzást, hanem az előrehaladást képviselik. Elég sok időbe tellett, hogy belelássanak az igazi problémákba, amelyeknek megoldási kulcsával rendelkező embereknek lehetőséget kell adni véleményük elmondására. Nem reménytelen az amúgy sokrétegű lakosság összekovácsolása.

Jól működő közösség
A széthúzásnak hosszú távon nem lehet bázisa. Ezt megtapasztalta az előző választási ciklusban. A megörökölt, nem megoldott feladatokból van bőven. Több tízéves lemaradást jelez a vagyonkataszter frissítése, az ingatlan nyilvántartás. Méregfogak  a „Szállás“ terület ügye,  Garancs-lejtő, a szennyvíztisztító, óvodai ellátás helyzete, Jókai iskola „léte“. Nem megoldott a Hivatalon belül a szakterületek szerinti hatékony ügykezelés. Meg kell találni azokat a személyeket, akik információk birtokában felelősséggel tudnak intézkedni. Ennek megoldása csak közösen sikerülhet a jegyzővel, a polgármesterrel, a közigazgatás vezetőivel. Ehhez kell egy menedzser típusú jegyző. Azért is lehet lobbizni, hogy területeket szerezzünk, hogy gazdagodjunk. Ez pont az ellenkezője az eddigi gyakorlatnak.
A képviselő-testületnek a civil szervezetekkel is meg kell találni az együttműködés lehetőségét. Több természetvédő szervezet is van, és mégsincs a településen például egyetlen egy kultúráltan kialakított szelektív hulladékgyűjtő sziget. A tiszta, rendezetten szép környezet a jó közérzet fontos kelléke. Az is igaz, a vandál pusztítás megállítására Piliscsabát el kell látni térfigyelő kamerával. Vigyázzunk arra a közösségre ami a mienk! Ez kétoldali kötelesség. Közösségi élet attól is elvárható aki régóta itt lakik, és attól is, aki ideköltözik. Ez a kultúrális programokra is érvényes. A község üzemeltetése gyenge pont. Lakosságbarát, emberbarát, polgárbarát hozzáállásra van szükség.

Kétoldalú felelősség
A lehetőséget a szavazóktól megkapták. A testület szerencsés összetételű. Feladatleosztásokkal, vállalásokkal a hatékonyság fokozható. A háttérből nehezen kapták  meg azt a segítséget, hogy jobbak legyenek. A döntés a képviselő-testület felelőssége, de aki döntésüket előkészíti és végrehajtja, annak nincs felelőssége. Ez a jelenlegi közigazgatási működés nagy ellentmondása. A bizalom sincs meg minden esetben. A Közigazgatási Hivatal állásfoglalását kérte a Hivatal, hogy a pénzügyi ellenőrzési bizottság ellenőrzheti-e a Hivatal pénzügyeit. Így nehéz valós ismerete nélkül tájékozódni. Minden témának kell legyen felelőse, akit számon lehet kérni adott esetben, ahogyan ez működik a vállalkozói szektorban. A feladot teljesíteni kell, amiért felelősséget is kell vállalni.

Szívvel, lélekkel
Jó szervezéssel éli az életét. Ahol van, ott intenzíven ott van. Szereti minden mozzanatát, és ez tükröződik minőségében is. Határtalan energiáját annak tudja be, hogy szívvel csinálja azt, amit tesz, és ez igaz a közéleti munkájára éppúgy, mint családi életére. Tizenkét és hat éves fiai mellett jut ideje  a férj teniszversenyének megnézésére, megjenni egy fogadáson. S aki a helyi tévén figyelemmel kíséri a testületi üléseket, az a kérdéseit felkészülten megfogalmazó képviselő asszonyban a megjenésére is sokat adó nőt is felfedezheti.
                                                                                  Moldován Katalin (2007/09)

 

 

Dr. Bálint Levente

Piliscsaba kettes számú háziorvosi körzetének orvosa dr. Bálint Levente október közepétől új rendelőben várja betegeit. Erről is beszél a négy gyermekes, fáradhatatlan doktor, mi inspirálta egy európai színvonalú háziorvosi rendelő megvalósításában Piliscsaba egyik legszebb épületében.

1996-ban végeztem általános orvosként a Budapesti Semmelweis Egyetemen. Mindig is vonzódtam a háziorvosi munkához, s igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy az egyetem után huszonhét hónapra egy kiváló orvos, egy nagyszerű személyiség mellé, dr. Magyar Annához – Magyar Imre professzor lányához - kerültem rezidensképzésre. Az ő háziorvosi munkája, odaadása, szakmai tudása és alázata egy életre meghatározó volt számomra, szerepe volt abban is, hogy a gyakorlati képzést követően belgyógyászati osztályon dolgozva tegyek szakvizsgát belgyógyászatból majd gasztroenterológiából. Közel 8 évet töltöttem el a Szent Imre kórház gasztroenetrológiai profilú belosztályán, majd több mint egy éve dolgoztam a Szent Margit kórház III.-as belosztályán, amikor három éve szerencsés fordulatot vett az életem.

Egy kedves kollégám hívta fel a figyelmemet, hogy megüresedett egy háziorvosi állás Piliscsabán és gondolkozzam el a lehetőségen. A döntés nem volt könnyű, otthagyni a kórházi életet és a kedvelt gasztroenterológiai munkámat, bár a hajszolt osztályos munka, a sok ügyelet a családomat is megviselte. Saját magamnak felállított feltétel volt, hogy a gasztroenterológai munkát ambuláns rendelőben továbbfolytathassam, szerencsére erre gyorsan adódott lehetőségem egy korábbi főnököm mellett az Óbuda-Békásmegyer szakrendelőben , ahol azóta is aktívan dolgozom a háziorvosi munka mellett. Végül döntöttem, jövök…

Egészen biztosan ezt akarom?
Pontosan három éve múlt július elsején, hogy ide kerültem Piliscsabára. Egy fél éve gazdátlan, orvos nélkül maradt körzet és betegek vártak rám.
A feladat nem volt könnyű, eleinte csak úgy éreztem folyamatosan „tüzet oltok” hozzátéve,hogy a betegek bizalommal, szeretettel és annál nagyobb érdeklődéssel vártak.
Sokszor este hazaérve, napi 90-100 ellátott beteg után úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak és bizony feltettem magamnak a kérdést, hogy  biztosan ezt akartam én csinálni, jobb-e ez mint a régi munkám?
El kellett telnie több hónapnak, sőt talán egy évnek is, amíg normalizálódtak a dolgok, de már biztos voltam benne, hogy a „helyemen vagyok”.
Nem felejtem el ezekben az időkben Trznádel doktor szavait – akivel a mai napig igen jó, barátian kollegális kapcsolatom van –„egy év figyeld meg és jobb lesz a helyzet”. Igaza lett.
Most sem mondhatom, hogy kevés betegem van, de beállt egy kezelhető szintre, bár a betegek most is sokat panaszkodnak a hosszú várakozási idő miatt. Erre azt szoktam mondani – mindenkire annyi időt szánok, amennyire szüksége van. A betegekre szánt időt nem lehet 5-10 vagy 20 percre beállítani, van akire elég pár perc, de van akire fél óra is alig elég. Ha emberekről van szó, azt nem lehet gépesíteni.

Egész más persze már három év után, ennyi időnek kellett eltelnie, hogy a családokat összerakjam, mivel általában mindenkivel csak külön-külön találkoztam a rendelőben és bizony egy-egy közeli hozzátartozó elvesztése, haláláig végigkísérése szorosabb kapcsolatba hozott egyes családokkal. A munkám sok fáradtsággal jár, de egyben sok örömöt és erőt is ad a betegek bizalma, hálája és jó szava. A beteg és háziorvos kapcsolata nem egyszerű orvos-beteg kapcsolat, sokkal több annál, gyakran egy életet is végigkísér. Kölcsönös bizalom nélkül nem működik.

Nem szabad megfeledkeznem a csapatmunkáról sem, kezdettől fogva nagy segítségem Editke, aki katonás és fegyelmezett munkájával fontos kiegészítője a háziorvosi munkámnak. Az egyre növekvő adminisztratív terhek bizony mindkettőnkre sok terhet rónak.
Nagyon jó, kollegiális viszony a rendelő többi dolgozóival is, a mai világban jó, hogy vannak még emberek, akikre lehet számítani. Mindig öröm lelkes, a munkájukat szívből végző nővérekkel, védőnőkkel együtt dolgozni, ez a kapcsolat a rendelőből való elköltözésünkkor sem szeretném, hogy megszakadjon.

Nem könnyű összeegyeztetni a munkámat családi életemmel sem. Életem igen fontos háttere a család. Négy gyermekem vár rám otthon és ők bizony nehezen fogadják el, hogy apa miért jön mindig későn haza, így a hétvégéket és ünnepnapokat igyekszem velük tölteni. A legidősebb lányom 13 éves, őt követi a 12 éves fiam, a 4 és fél éves kislányom és legkisebb 2 éves fiam, aki már itteni munkám során születet. Talán akad majd közülük utánpótlásom is a családorvosi munkában. Tisztelem a feleségemet, aki tolerálta a számomra is kimerítő kórházi ügyeleteket, majd tolerálja az elhúzódó rendelési időket, a munkámmal töltött tíz-tizenkét órás távolléteimet, nélküle nem működne a családunk.

A háziorvosi munka mellett gasztroenterológusként a gyomor- és bélbetegségekkel foglakozom, gyomor és béltükrözéseket végzek hetente egy alkalommal Óbudán, a Vörösvári úti szakrendelőben. Ez nem csak „régi szerelem” és nagyon szeretem, hanem a saját betegeim kivizsgálásában is nagy segítségemre van.
Amennyire az időm engedi, rendszeresen látogatom a hazai és külföldi szakmai kongresszusokat, ill. háziorvosi továbbképzéseket szervezek a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Háziorvosi szekciójának elnökeként. Szakmailag igen hasznos aktív részese lenni ennek a szakterületnek is a háziorvosi munkával párhuzamosan. Nemrég jelent meg cikkem a LAM szakmai folyóiratban a terhesség során jelentkező gasztroienterológiai kórképekről.

Megvalósult álom
Régi nagy álmom, hogy egyszer saját elképzelésem szerint kialakított rendelőben dolgozhassam. Korábban Budapesten akartam nyitni egy gastroenterológiai profilú magánrendelőt, ami a piliscsabai munkavállalásommal meg is hiúsult. De az álmomat nem adtam fel. A jelenlegi, Bajcsy-Zsilinszky úti orvosi rendelőben nincsenek meg azok a feltételek, ahol az elvárásaimnak megfelelő, magasabb színvonalú munkát folytathatnék.

A békebeli hangulatot árasztó, Klotild téren álló villa minden elképzelésemnek megfelelő volt. Jól kialakíthatóak benne a rendelés feltételei. Sok-sok fáradtságba és időbe telt, hogy az álmom valóra váljon, és a különféle engedélyek birtokában október 12.-től a Klotild tér 4. szám alatti, új rendelőmben fogadhassam a betegeimet. A rendelőm megvalósításában nagy segítségemre voltak szüleim és édesapám, akinek ezúton is köszönöm, hogy támogatott. A célom az volt, hogy szakmailag is, és külsőre is egy európai színvonalú háziorvosi rendelőt tudjak létrehozni a saját elvárásaim szerint úgy, hogy a ház belső, régies hangulata is megmaradjon.
A betegek előjegyzése és fogadás, ill. a rendelési idő a korábban megszokottnak megfelelően folytatódik. Remélem, hogy a több helység lehetőséget nyújt majd gyorsabb és rugalmasabb betegellátásra.
Több tervem is van későbbiekre, többek között sebészeti, esetleg diabetológiai magánrendelésre szeretnék szakorvosokat meghívni egy-egy rendelési napra. A további beruházásokat igénylő gastroenterológiai profilú saját szakrendelés még egy kicsit várat magára.
                                                  (Piliscsabai Polgár 2009. október)

 

 

Bucsánszki Csaba

Pest Megyei Szlovák Kisebbségi Önkormányzat- és a Kultúrális Bizottság tagja. Piliscsaba Képviselő-testületében egyetértési és véleményezési joggal a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Szívügye az éltető közösség megteremtése, a Piliscsabán élő nemzetek egysége.

1964. április 16. Született Budapesten. A Csata utcai sporttagozatos általános iskolába járt, innen a sporthoz való kötődése, ami egész életét végig kíséri. A Berzsenyi Dániel gimnázium matematika tagozatos osztályban már a műszaki pálya alapjait tanulja, hogy később villamosmérnöki diplomát szerezzen a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Évfolyamelsőként végez, aminek ezért van jelentősége, mert egyik munkájával országos pályázatot nyer, és egy olyan speciális dologba kezdhet, amiből később szabadalom lett. Már a gimnáziumban kiteljesedik  sportpályafutása, válogatott szertornászként több világversenyen képviseli Magyarországot, bajnoki helyezések, érmek jelzik sportpályafutása állomásait.

A kutató - tanító
Már a főiskolás évei alatt dolgozik. A Budapesti Honvéd Sportegyesület speciális tudományos csoportjában, ahol azon munkálkodnak, hogy az élsportolók minnél eredményesebben tudjanak szerepelni.
Azon kívül, hogy általános fejlesztő mérnöke volt a tizenötfős csapatnak, rá várt annak a megvalósítása szoftverben, mérőberendezésben, amit az orvosok, edzők elméletben kitaláltak. Gyakorlatilag Magyarországot olyan szinten képviselte ez a kutatócsoport, hogy a Testnevelési Egyetem őket kérte fel két laboratóriumának vezetésére.
Az egyik ilyen speciális képességfejlesztő laboratórium kimondottan az ő hatásköre alá tartozott, ahol speciális képességfejlesztő (dinamikus erőállóképesség...) edzéseket tart számítógépes mozgásanalizáló berendezések segítségével. Többek között ennek a labornak volt a feladata az is, hogy a sérülésükkel küszködő sportolók rehabilitációjában segítsen. Például az olimpiai helyzett cselgáncsozó Hajtós Bertalan térdét sikerült úgy rendbe tenni, hogy az olimpia előtt három hónappal térdszalag műtéten átesett sportoló nemcsak el tudott indulni a nagy versenyen, hanem 2. helyezést is sikerült elérnie. Szakmai tudásuknak köszönhető az is, hogy a magyar kosárlabda válogatott húsz év után kijuthatott az Európa-bajnokságra.
Bucsánszki Csaba közben tanít ott, ahol őt is tanították, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán.
Sajnos a jó eredmények ellenére is szétrobbant a csapat. A rendszerváltáskor megszűnik az állami finanszírozás, a labor nem tud önnfenntartó lenni, és az egyesületek nem tudják a költségeket finanszírozni.   

A tévé vezető
Lehetőség adódótt rá, hogy szerepet vállaljon Piliscsaba Önkormányzata által működtetett helyi tévécsatornánál. 1996-tól a PTV vezetője, de a hivatal rendszergazda feladatát is ő látja el. Amikor a médiatörvény kimondja, hogy önkormányzat tulajdonában nem lehet média, akkor a tévé üzemeltetése átkerül a településfenntartást és közmunkákat ellátó Közcél Kht.-ba. A részben önnálló gazdasági intézmény kiszervezése megoldotta a Kht. törzstőke emelését is. Jó pozicióban volt a Közcél Kht, az önkormányzattól kapott havi 1 mFt mellet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunkikáció szakán a televiziózás tanításából származó bevételből meg tudták finanszírozni a műsorgyártást. Fesztiváldíjas filmeket készítettek, és felüdülés volt számukra is a fikciós  filmek készítése. Az egyetem vezetőségének és oktatási rendszerének megváltozásával, a mindkét fél részére gyümölcsöző kapcsolat hat év után véget ért. A kereskedelmi televizónál dolgozók között azonban ma is nagy számban vannak olyanok, akik tudásuk alapját itt szerezték.
2001 év végén az önkormányzat helyi politikai szempontok alapján döntést hozott, és megszűntette a Közcél Kht.-t.
A kemara megmaradt.
A kapcsolatok is. 

A  képviselő
Elfoglaltsága van bőven. Fontos eseményeket dokumentál, mint például legutóbb a piliscsabai Nagytemplomban tartott nonciusi szlovák nagymisét. Jószerivel Kucsera Gyula áldozatos munkájával ketten szervezték - ezt a Magyarország életében is jelentős eseményt, aminek sikeréhez jelentősen hozzájárult a szlovák kisebbségi önkormányzat anyagi támogatása is. Több, mint négyszáz vendég volt jelen, egyházi és világi meghívottak, a környék szlovák lakta területeiről is érkeztek sokan a meghívott vendégeken kívül is. A Nagy Lapási fúvós-zenekar szabadtéri zenével fogadta a bevonuló nonciust és az eseményre érkezőket. A kisebbségi léttudatra ható felemelő élmény volt. Ezek a szép dolgok viszik előre a kisebbségek fejlődését. Sajnos a szlovák nagkövet betegsége miatt nem tudott jelen lenni, de üzenetében kiemelten hangsúlyozta, hogy Piliscsaba  az egyetlen magyarországi település, ahol az 1871-es évektől folyamatosan tartanak szlovák nyelvű szentmisét. Ezt a hagyományt mindenképen szeretnék megtartani. Ennek az évnek még nagy feladata, visszaállítani a hagyományoknak megfelelő népviseletben való megjelenést kórustagjaik részére.

Az édesapa
Bucsánszki Csaba édesanyja szlovák, 1963-ban férjhez jött Magyarországra. Abban a plitikai helyzetben nem róható fel neki, hogy nem tanította meg fiát szlovákul. Ő ezt a hibát nem akarta elkövetni gyerekével szemben, tizenöt éves Linda lánya szlovák nyelvű iskolába jár. Ebben a döntésben szerepet játszott az iskola felszereltsége, és az, hogy európai elismertségű bizonyítványt ad. Ha szülőként az ember előre gondol 10-15 évet, láthatja, hogy nem azokból az emberekből lesz kevés akik angolul, németül és franciául beszélnek, hanem azokból akik a szláv nyelveket és a kinait beszélik.
Felesége Szloboda Éva válogatott tornász volt, hatvanszoros magyar bajnok. Lányuk születése után fél évvel sport-aerobikkal folytatja sportkarrierjét, sikerrel. Kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, kétszeres világkupa ezüstérmes. Nem csoda, hogy Linda lányuk 2005-ben tizenhárom évesen már a sport- aerobik európa-bajnoka. Azóta minden versenyét megnyerte, amin elindult. A MagyarKöztársaság kétszeres Jó tanuló, Jó sportolója . (Hogy mennyire szép is, azt láthatjuk a Piliscsabai Polgár ez év márciusi számának címlapján)  Idén novemberben Szombathelyen lesz az Európa-bajnokság, amelynek egyik éremesélyes részvevője Bucsánszki Linda, és a verseny igazgatója az édesapa, Bucsánszki Csaba.

Az üzletember
Nemcsak sikerekből, hanem feladatokból is van bőven. Több vállalkozásából az egyik Piliscsabán a rekreációs Csaba Fitness három éve működik a Iosephinumban. Villamos mérnöki munkáival, szabadalmával, a speciális sportpadló telepítésével is foglalkoznia kell, s lánya versenyeredményeinek dokumentálásával sem maradhat el.
A Piliscsabán élő szlovákok minden hónapban egy alkalommal összejönnek a Faluházban, itt készülnek fel az eseményekre, gyakorol az énekkar, gyűjtik a mondókákat. Drevenka Tóni bácsi két nyelvű verseskönyve után tervezik egy énekes könyv kiadását, amihez még meg kell teremteni az anyagi fedezetet.
Mint közéleti funkciókat vállaló ember szívügyének tekinti, hogy a létesítendő óvoda Alapító Okirata térjen ki arra is, hogy az évszázadok óta itt élő négy nemzetiség – magyar, német, szlovák, cigány – szellemiségének megfelelő tematika szerint működjön az intézmény. Tanulhassanak már kiskorban a gyerekek négy nyelven mondókákat, verseket, énekeket. Az egységért a hagyományőrzés szellemében tenni kell, ahogy erre emlékeztet a tinnyei út mentén őseink parkja is.

                                                                                    Moldován Katalin (2007/09)

 

Dr. Csizmadia László

A Piliscsaba Nagyközség Önkormányzata Jogi, Ügyrendi Bizottságának elnöke végzettségét tekintve jogász. Szakmai önéletrajza majd’ három oldalt tölt be. Van mire szerénynek lennie. Nagy ívű pálya az övé. Több mint húsz szakmai és társadalmi testület létrehívója vagy tagja. Közigazgatási jogban jártasságát, önkormányzati, számviteli, non profit vállalatok, profit orientált vállalkozások, és állami intézmények vezetésében szerezte. Bejárta a fél világot turisztikai és idegenforgalmi vonatkozásban. Thaiföld első magyar filozófiai díszdoktora, a Klauzál díj, a Pro-Turizmo díj, és a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti keresztjének birtokosa.

1968-ban jött el Egerből, a Hungar Hotels szállodalánc egységének volt az igazgatója, onnan hívták a fővárosba tanárnak az akkoriban még Vendéglátó Felsőfokú Szakiskolába, és ekkor választotta lakhelyéül keresztanyja piliscsabai, József Attila utcai kertes házát. Végigjárta a szamárlétrát, 1993-2002 között két cikluson át volt főigazgatója az iskolának. Az ő vezetése alatt lett a 2400 fős szakiskolából 7000 fős főiskola. Évekig töltötte be a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Kar Idegenforgalmi Tanszék vezetői állását, tizenkilenc évig volt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Idegenforgalmi Intézet vezetője, és tiz évig tanított idegenforgalmi fakultatív tárgyakat az Államigazgatási Főiskolán is. Ma, hetvenévesen is két állást tölt be, a BGF. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai Kar, valamint a NYME. Apáczai Főiskolai Kar Idegenforgalmi Tanszékeinek tanáraként, s még tizenhárom szervezetnek (!) aktív tagja.

Egy nem mindennapi ember Piliscsabáért
Sok társadalmi munkával van megáldva. Országosan több szervezet tagja, Piliscsabához két nagy társadalmi szervezettel kötődik. A száztizennégy szervezetet összefogó Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségével (ÉTA), aminek 1996 óta az elnöke, s amellyel a fia kapcsán került kapcsolatban, aki egészségesen született, és egy agyvelőgyulladás következtében értelmi fogyatékosként maradt életben. Tíz évvel idősebb Orsolya lányának az életét kívánta megkönnyíteni azzal, hogy átvette a Summa Vitae Kiemelt Közhasznú Alapítványt, és ennek keretében jelentős saját vagyonnal megépítette Piliscsabán az István út 54-ben az Otthonházat. Az épületben működik a Pázmány Péter Katolikus egyetem egyik kollégiuma is, s most van kialakítás alatt egy sérülteket ellátó nappali szolgáltató egység.
A másik szervezet, ami Piliscsabához köti, az a Piliscsabai Turisztikai Egyesület. 1993-94-ben, amikor kiköltözött a Pázmány Péter Tudomány Egyetem bölcsészeti kara Piliscsabára, akkor született meg benne a falukollégium gondolata, és létrehozta a tizenkilenc megyei szervezetet összefogó Falusi és Agroturizmus Országos Szövetség keretei között, a Piliscsabai Turisztikai Egyesületet. Amelyben a tagok, falusi vendégfogadóként kiadó szobákban ily módon háromszáz fő feletti létszámot tudtak elszállásolni. A finanszírozási rendszer azóta ugyan változott, de a gyakorlatban ma is jól működik.  

Megteremteni Piliscsabát
Úgy tartja helyesnek, hogy az ember, ahol lakik, ott adjon vissza magából annyit, amennyit tud. Ő a felkészültségét, élettapasztalatát és főleg kapcsolatrendszerét tudja adott célok érdekében mozgósítani.  Ez hatalmas tőke. Nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne lenne egy tanítványa, vagy valamilyen kapcsolatrendszeréből ismerőse.  
1990-94 ig, az első önkormányzatban is vállalt képviselőséget, amiről 1993-ban, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola főigazgatójává választásakor, a további ciklusokban le kellett mondania. Amikor 2002-ben, 65. életévét betöltve, az érvényben lévő törvények szerint megszűnt vezetői pozíciója, ismét vállalta a képviselőséget. Népszerűségét minősíti, hogy a választáson ő kapta a legtöbb szavazatot. A polgármesterséget nem vállalta.
A jog társadalomtudomány, ami Jogi Ügyrendi Bizottság elnökeként már az előző választási ciklusban is arra ispirálta, hogy a település egészének sorsát nézze, és a többi képviselői bizottság munkáját is figyelemmel kísérje. A település fejlesztési tervének kidolgozásában az a koncepció került elfogadásra, hogy Piliscsaba legyen soknemzetiségű, oktatási-kulturális, környezetbarát iparral rendelkező minőségi lakóhely és üdülőközpont, a nagyváros „szegélyén”. Öt pontban meghatározásra került a nagyközség fenntartható fejlődésének a biztosítása, a település életminőségi javításának prioritása mellett. Ezek: a közösségi kohézió fejlesztése, a társadalmi szolgáltatások fejlesztése, a versenyképesség és a gazdaság fejlesztése, környezetvédelem és vidékfejlesztés, valamint az infrastruktúra fejlesztése. A legfontosabb feladat most a magán és a közérdek összekapcsolása, és a prioritások meghatározása után pályázatokkal és érdekegyeztetésekkel megteremteni a megvalósulás lehetőségét.

Európafalu
Csizmadia László ma is állítja, hogy Piliscsaba burokba született. Hihetetlen sok lehetősége van. Sokszínű, soknemzetiségű, és sokféle felkészültségű társaság gyülekezete. Azt nem tartja túl szerencsésnek, hogy ilyen mértékben engedték a lakóparkok kialakulását, de ebben elkövettek egy nagy hibát, hogy a TSZ területek felvásárlását magánembereknek hagyták. Ez pecsételi meg Piliscsaba jelenlegi problémáinak jelentős részét. Nehezíti a helyzetet, a csődöt mondott jegyzők sora, valamint a gazdasági vezetői poszt jelenlegi betöltetlensége. Akarva akaratlanul belehajtódott a testület, a növekvő bérügyek csapdájába, amit csak az első négy hónapban finanszírozott az állam. A felvett 50 millió hitel is fejlesztésre és beruházásra került.
Az egyik legnagyobb probléma a település szerkezeti terve, és a helyi építési szabályozásnak a problematikája, amihez kapcsolódik a környezet-, a zaj-, és a természetvédelem. Elég markáns összeütközések voltak az előző ciklusban a különböző civil szerveződések között, s amiből legtöbb esetben hiányzott a kompromisszum kézség. Sok esetben személyi vagdalkozások vitték el az energiákat. Az előző testületnek ez volt a legnagyobb hibája, s ezen még az általa összeállított és nagy többséggel elfogadott Etikai Kodex sem segített.
Pozitívum volt, hogy nagyon jó testvérvárosi kapcsolatokat sikerült négy településsel is kialakítani, s ezzel közeledtek az általa vizionált Európafalu megvalósításához. Rengeteg rendezvényt és nyári egyetemet lehetne létrehozni abban a csodálatos épületegyüttesben azokkal a kiváló, tizennégy nyelven oktató tanárokkal, de ennek feltétele, hogy a falu és az egyetem ne csak szóban, hanem gyakorlatban is sokkal jobban támaszkodjon egymásra.
A kulturális kapcsolatokon kívül ebben komoly gazdasági lehetőség is rejlik, ami kiaknázásra vár.

Bizalom
Piliscsabán adott négy nemzetiség, amit pozitívan is ki lehet használni. Ehhez a testület most szerencsésebb összetételű, de még nem alakult ki mindenkiben a kölcsönös bizalom kérdése, és annak tudata sem, hogy más a közigazgatás kötött szabálya és az ehhez tartozó pénzmozgás lehetősége, és más a vállalkozói élet. Ez idő és türelem kérdése. Az is nagy baj, hogy az emberek hitetlenné váltak, és a legtöbb ember életfilozófiája azzal kezdődik, hogy Én. Nekem legyen. Ez nem megy. Kovász ember mindig kell, aki fáradhatatlanul mindig felvállalja a közösség érdekeit, de keresztény emberként a természeti és Isteni törvények szerint kell élni, a közjót nézni, amiben mindig megtaláljuk a magunk életörömét is.

                                                                                    Moldován Katalin (2007/03)

 

Dienes Jenő Attila

Negyedik éve a Művelődési Információs Központ és Könyvtár intézményvezetője. Informatikát oktat tizenkét-tizenhat éves fiataloknak, rendezvényeket szervez; otthonosan közlekedik a festészet, a borászat, a vadászat, a zeneművészet világában. Van mire szerénynek lennie. Felmenői szigeti vész idején kaptak köznemesi címet, Nemesnépet, Keréktót, majd megerősítésként az 1700-as években Ozorát.

Széles érdeklődési körével nemcsak főiskolai és egyetemi diplomát szerzett tanító-könyvtáros és könyvtári-informatika szakos bölcsész, hanem sok feladatkörben is kipróbálta magát. Tizenhat éves koráig otthona az erdős, vadregényes szülőföld: a Cserehát, az ország legszebb, de legszegényebb vidéke, ahol még mély értelme van a szavaknak, az adott szó becsületének.

Művészi sokszínűség
Apai ágon német, szász, lengyel, anyai ágon magyar. Felmenői közt több történelmi formátumú személy van, alakjukat regényalakok, legendák őrzik. A Shienkiewich regényekben számos Tarnóczy nevű lengyel ősük szerepel. Fontosnak tartja a mindennapokban, hogy méltó utódként tevékenykedjen Magyarországon.
Miskolcon járt ének-rajz tagozatos gimnáziumba. Zongorázik, gitáron és pisztonon játszik. Úgy gondolta, a zenei pályát választja. Hogy mégsem így lett azt annak köszönheti, hogy az időigényes gyakorlás mellett a focipálya mozgalmassága, vagy agrármérnök édesapja kíséretében átélt páratan élményű hajtóvadászatok, cserkelések, les-vadászatok meghatározó élményei voltak gyermekkorának.
Már Tatabányán érettségizik. A természetközeli életét egy egészen más értékrendű világ váltotta fel, nagy életszínvonalbeli különbséggel. Érettségi után dolgozott vágóhídi szalag-munkán - gondolta jó lesz agrármérnöki előképzésnek-, volt rendőr járőrparancsnok, kocsmáros, hegedűalkatrész készítő, laskagomba termesztő. Nagypapától fafaragást tanult. Rajzolt. Évente három-négy kötetet illusztrált rajzaival. Akvarellborítású fedélterveket készített. Neves festőknél tanul, képzőművész táborokba jár. A művészek életét éli, nem egyszer – ma már jegyzett -, festményeivel fizet. A bányász képzőművész kör munkájába egy művészeti tárgyú szakdolgozat apropóján kapcsolódik be, itt kezd olajjal festeni. Maga készíti a feszítőkeretet, a speciális vászonalapozást, ami az olajképeinek oly sajátos felületét adja. Célterületei a műemlékek, vízparti helyek. Ha csak teheti minden évben Rovinjban, az Isztrián tölt pár napot, és fest. A művészetekben értő társa és kritikusa felesége Anna, akit a főiskolai éveiben ismert meg. Mint mondja, a legnépesebb magyar családba nősült, az ősi, gömöri református Ablonczyak szűk családja száztíz fős. Az Árpád-korban szerezték nemesi címüket karddal, majd a török elleni harcokban vaskapuval védték a Szuhaságot. Tatabányán élnek Kajlával, az egy éve hozzájuk szegődött vizsla kutyával. Ha idejük engedi, a kilencszáz négyszögölös agostyáni birtokukon gazdálkodnak. Szőlészkednek, borászkodnak, gyógynövényt termesztenek.

A meglévő jóval elégedetlenek az emberek
Mielőtt beadta volna pályázatát a piliscsabai intézményvezetői pályázatra, a szerencsétlen okokból felszámolták tatabányai Turul könyvtár igazgatója volt. Működtette a Turul Olvasókört, ami összehozta a kulturális, emberi és szellemi értékek mentén az olvasókat. Hagyományőrző, értékteremtő közösséggé formálódtak. Ahol nincs szellemi közösség, ott az embereknek hiányérzetük támad.
Piliscsabán a nemzetiségi kisebbségek, egyesületek, kis közösségek hagyományokon alapuló nagy múltú programsorozatai működnek, kultúrájukat nem kell kitalálni, léteznek. Tudásával, tapasztalatával segíteni igyekszik azoknak, akik azt elfogadják. Piliscsabán sok jóakaratú, jó szándékú partnerre talált. A közösségi csoportok közti ellentéteket fel kell oldani, a rivalizálásból adódó ellentétek soha nem szülnek jót. Dienes Jenő Attila azt vallja, hogy a fejlődés útja az elégedetlenség, ami szellemi inspirációra bírja az embereket akkor is, ha nem akarják.
A fiatalok arra figyelnek, ami érdekli őket. Ezen az információcsatornán lehet őket megnyerni és figyelmüket fenntartani. Mindig új információs élményre van szükség és értelmes célokra, közös munkára - a középszerűség kevés. Nem örül annak, ha a fiatal lányok a Faluházban működő Infotéka számítógépeinek lehetőségeit kizárólag párkapcsolatuk építésére korlátozzák. A világháló ismerettára ilyen módon parlagon marad.
Dienes Jenő Attila Piliscsabán két iskolában is oktat, mint mondja, a tanítás jó kapcsolattartási mód arra is, hogy diákjait bevonja kulturális programokba, megismerje érdeklődési körüket; ami egyben naprakész felkészültséget jelent számára, mert a kamaszok figyelmét háromszor negyvenöt percre lekötni nem kis teljesítmény.
Hagyományőrző módon a nyaranta szervezett ifjúsági táborban a kirándulás, íjászat, úszás, kézműves foglalkozás mellet a gyerekekkel igyekszik megszerettetni a rendet, a már feledésbe múlt viselkedési, közösségi normákkal együtt. Szakmai kötelesség helyre tenni mindazt, amit elmulasztanak mások a mai, harmóniátlan társadalomban.
Az emberi értékrendek megtapasztalására, az örök érvényű igazságok felfedezésére, megértésére egyáltalán nem kedvez az aktuálpolitika, mely kapcsán a tankönyvekben jószerivel harmincévenként újra írják a történelmet. Őseink, történelmünk ismerete nélkül nincs továbbélő szellemi örökség. Amit nem ismerünk, ezt nem tudjuk tisztelni sem. Dienes Jenő Attila megtalálta a módját, miként nyithat kaput erre a világra. Az elmúlt évben novellapályázatot hirdetett a piliscsabai németek kitelepítésének 60. évfordulójára. Nagy sikertörténet lett belőle, hírét vitte a rádió, a televízió.  Közel negyven pályamű érkezett határainkon túlról is, amit akadémikusok és írók minősítettek. Az eredményhirdetés délutánja megható színtérré változtatta a Községházát.

Klasszikusok és a szürke állomány
Elsődleges feladat a helyi értékek bemutatása. Piliscsabán van belőlük bőven. Sok alkotóművész él itt, a kultúra majd’ minden területéről. Kiállítások résztvevői, köztéri szobrok alkotói ők. Sikerült személyes ismeretségek révén több olyan találkozót szervezni, ami hírét vitte Piliscsabának. Ilyen volt az egyetlen magyar haditengerészeti flotta a K.u.K. Hadsereg Haditengerészet fotóinak és tárgyi emlékeinek kiállítása, vagy a Piliscsabán szolgált tábornokok, neves katonatiszti dinasztiák gyermekeinek találkozója, akiket hitük és neveltetésük tartott életben a megváltozott „világrendben”.
A mai társadalom visszásságai, az elidegenedés, az emberi kapcsolatok hiánya teszi fontossá a hagyományos, természetközeli értékek elmélyítését mindennapjainkban. Az embereket ki kell szakítani ebből a virtuális világból, a televízió képernyői elől. Megpróbálni olyan többletet adni, amit utódjaik is továbbvihetnek. Örök értékekről van szó. Egy klasszikus lenyomatot képez a szürkeállományban. Az ember rengeteg időt elrabol magától, ha virtuális csapdába esik. A gyerekeknek szokta tanítani, hogy legyenek urai az informatika és telekommunikáció eszközeinek. Ne engedjék meg, hogy elvigyék őket konkrét céljaiktól.

                                                                                   Moldován Katalin (2007/11)

 

 

Gáspár Csaba

A Piliscsaba Nagyközség Közalapítványnak, a Fidesz MPSZ piliscsabai szervezetnek és a Garancs-tó Horgászegyesületnek az elnöke, tagja a CÉH Egyletnek, Piliscsaba Klotildliget Természetvédő és Községszépítő Egyesületnek. Mint született piliscsabainak szívügye a falu egységének a megteremtése. Szeretné, hogy pezsgő kulturális élete legyen Piliscsabának. Nős, két fia van.

Polgármesterjelöltként indult a választásokon. Harminc szavazattal kapott kevesebbet a nyertesnél. Azok közé tartozik, aki azt vallja, hogy a mindenkori polgármestert és képviselő-testületet támogatni kell. Ezért mindent meg is tesz. Az egyezségre való törekvés motiválja. Attól, hogy valakinek más politikai nézetei vannak, még egy kisebb közösségben egyezségre lehet jutni. Ezért szerette volna azt is, ha a ’90-es évek elejéhez hasonlóan Piliscsabán nem jelenik meg csak egy újság, s erről sikerül megállapodni a helyi civilszervezetekkel.

Nem csak presztízs
Sokan azt gondolják a faluban, hogy Piliscsaba Nagyközség Közalapítványának elnöki posztja, amit most betölt, jutalom és presztízs, és kevesen tudják, hogy milyen felelősséggel és munkával járó feladathalmaz. A jelenlegi kuratórium összetétele az olyan szerencsés, hogy egyrészt alkalmas arra, hogy az alapító okiratában megfogalmazott célokat teljesítse, másrészt példát mutathat a falu lakossága számára az összefogásból. Sokszínű a kuratórium, akár korra, nemre, pártpolitikára való tekintetre.
A célja, hogy biztos anyagi lábakon álljon az alapítvány, és elősegíteni az önkormányzat kommunikációját. Az alapító okiratban kötelezően előírt évi négy kuratóriumi ülés helyett többet hív össze, hogy a vállalt plusz feladatokat is el tudják látni.
A közalapítvány kuratóriumának éves munkatervébe bekerültek alapítványi rendezvények és olyan szponzorációk, amelyeket a költségvetésük elbír. Ezek közül az egyik például az egészségügyi ellátással kapcsolatos.
Munkatervükben, többek közt, szerepel a település pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatása, pályázatfigyelés, támagatók felkutatása.  Az alapítvány anyagi megerősödése után szeretnék a különböző intézményeket is támogatásban részesíteni, valamint Piliscsabán kimagasló munkát végző emberek elismerését kitüntetéssel kifejezni. Persze ennek csak akkor van értelme, ha presztízs értékű, és azok kapják akit  a falu választ, akivel a falú egyetért. A lakosságot meg kell tudni szólítani. Három kommunikációs lehetőség van most erre. Felügyeletük alá tartozik a Piliscsabai Polgár havilap, a Pilis tévé és a honlap. Várják, hogy a falu lakossága véleményével, javaslatával aktívabban részt vegyen a Piliscsabai Polgár havilap szerkesztésében.

Konstruktív kreativitás
Nemcsak mondják, hogy Gáspár Csaba konstruktívan kreatív. Lapkiadó cégnél különféle háttérmunkákkal foglalkozik, talán egyszerűbb lenne azt meghatározni, mivel nem. Munkája mellett alapítványi, egyesületi szervezetek munkáiban vesz részt, szabadidejében horgászik és meghatározó szerepet játszik a zenehallgatás is. Évekig játszott a helyi labdarúgócsapatban, ma is fontos számára a helyi sport. Hála övezi az évente megrendezésre kerülő horgászversenyért is. Jó szervezőkézségét megannyi rendezvény tanúsítja. Olyan hangulatjavító elképzelésekkel is tele van, amihez több kreativitás kell, mint pénz. Már konkrét elképzelése van a jövő évben harmincöt éves Garancs-Tó Horgászegyesület méltó megemlékezéséről, de az idei Szent István napi ünnepségek megszervezésében is részt vesz.
Sajnos a falu lakosságát nehéz megmozgatni, pedig a rendezvények nagy része ingyenes. Legutóbb lehettek volna sokkal többen Kövi Szabolcs tavaszi napforduló napjára időzített, lélekemelő vetítőképes koncertjén. A helyi médiák hírt adnak ezekről az eseményekről, a hirdetőtáblákra is ki vannak plakátozva, reméljük június 22-én Kollanay Zoltán koncertjén sokan ott lesznek az Erdészkertben.  

Kompromisszum-kézség
Az elmúlt ciklusban képviselőként megtanulta, hogy az egyik legfontosabb dolog a kompromisszum-kézség. És bár az egyik helyi politikai szervezetnek a vezetője, különböző tevékenysége során sikerült jó és konstruktív kapcsolatot kialakítani más civil szervezetekkel és más politikai nézetű emberekkel. Ez elelengedhetetlen ahhoz, hogy a település ügyeiről ne csak beszéljenek, hanem előre is vigyék. Meggyőződése, hogy csak együttműködve, egymás véleményére odafigyelve lehet eredményeket elérni Piliscsaba érdekében is.

                                                                                   Moldován Katalin (2007/06)

 

Dr. Gerák Zsuzsanna

Dr. Gerák Zsuzsanna tölti be megbízásos szerződéssel május 1-től a jegyzői munkakört Piliscsaba Polgármesteri Hivatalában.

Életcélja között szerepelt-e a jegyzői feladatkör?
Ezt ilyen konkrétan nem mondanám ki, de nem bánom, hogy így alakult. Úgy érzem most, hogy a jegyzői tevékenység nekem való feladat, s abban bízom, hogy ez nem is fog változni. Az elmúlt időszak alatt fel tudtam mutatni olyan eredményeket, ami erre a pozícióra jó alapot adhatott és bízom benne, hogy meg tudom állni a helyemet.

A diploma megszerzése után hol szerzett tapasztalatokat?
Jogot végeztem, s mielőtt még megkaptam volna a diplomámat, két ügyvédi irodában is dolgoztam egy időben, az egyetem mellett. Azért alakítottam így az életemet, mert a családban úttörő vagyok ebben a szakmában, és nem volt lehetőségem rá, hogy családi ágon bárhová is becsatlakozzak. Megérintett annak a szele, hogy igen nehéz elhelyezkedni friss diplomásként, friss diplomás jogászként még nehezebb. Megpróbáltam valamit tenni annak érdekében, hogy mire a diploma a kezemben lesz, mellé gyakorlati tapasztalatot is fel tudjak mutatni. Azóta bebizonyosodott már, hogy helyesen döntöttem. Az a két év, amit az egyetem mellett erre a dologra szántam, az a mai napig igen nagy hasznomra van úgy szakmailag, mint önéletrajzilag.
Alap elképzelésem az volt, hogy ügyvédként dolgozzak a diploma megszerzése után. Kisebb-nagyobb ügyvédi irodákban eltöltött majd’ négy év után kezdtem azt érezni, hogy valami mégsem az igazi, valami más is érdekelne. Így keveredtem a közigazgatás felé, amit nem bántam meg. Ha valaki jogászként kezd a közigazgatásban dolgozni elengedhetetlen, hogy legyen némi tapasztalata ügyvédi irodák munkájáról. Sokkal többrétűbb az, amit egy jogász köztisztviselőtől várnak, mint bármilyen másik köztisztviselőtől. Többet kell tudnom mint maga a közigazgatás. A megszerzett tapasztalatokkal ennek a feltételnek eleget tudok tenni.
Solymáron a Nagyközségi Polgármesteri Hivatalban voltam előadó. Ott kezdtem a közigazgatási pályafutásomat, ahonnan nagyon-nagyon jó tapasztalatokkal érkeztem Piliscsabára. Volt lehetőségem a tanulásra, a fejlődésre, és mindenben megkaptam azt a szakmai segítséget, amitől most már van a közigazgatásról egy viszonylag széles látóköröm.

Előnyt jelent-e hogy igazgatási irodavezetőként már ismerte a Hivatal működését és a testületi apparátust?
Azokkal az elődeimmel szemben, akiknek nem adatott meg az a lehetőség, előnyöm van. Az Igazgatási Irodára vezetőként kerültem, gyakorlatilag egy kisebb csoportot vezettem, mint most, de már akkor az érdeklődésem, és az igyekezetem túlmutatott az irodán. Nem szeretek beszűkülni. Bármilyen irodáról is legyen szó, muszáj a teljes Hivatalt illetően ún. csapatmunkát felmutatni, s ebben egy irodavezetőnek példamutatóan élen kell járnia. Én ezt igyekeztem elérni. Megismerhettem először a saját irodámat, majd a másik kettőt, s ezzel gyakorlatilag a Hivatalt.
Könnyebb helyzetben vagyok azért, mert az emberi benyomásokra is volt idő. Fél évet dolgoztunk úgy együtt a kollegákkal, hogy akkor még nem megbízott jegyzőjük, hanem irodavezetőjük voltam, és nem csak szakmai téren tudott elmélyülni a kapcsolatunk, hanem emberileg is. A helyzetemet ez most megkönnyíti. Nem gondolom azt, hogy jegyzői kinevezésemmel változott volna ez a viszony, s őszintén mondhatom, így jó.

Nagy erény, ha valaki szerény tud maradni. Van lehetősége a hatalommal élni.
Nem vagyok diktatórikus személyiség, nem hiszem, hogy erőszakkal bármilyen téren eredményeket lehetne felmutatni, és nem hiszem azt, hogy kizárólag utasítások útján valami jól tud működni. Nem akarok szerényebbnek tűnni, mint amilyen vagyok, nem is célom az, hogy bárki azt gondolja rólam, hogy szerény vagyok, mert ez csak egy visszaélésre tudna lehetőséget adni. Figyelnem kell arra, hogy ne tudjon semmi a fejemre nőni. Ezt próbálom kontrolálni, ezt pedig egyetlen egy dologgal tudom, ha határozottan és a szakmai érveket előtérbe helyezve dolgozunk együtt a kollegákkal, mert ez a legfontosabb.
Nem hiszem, hogy bárki a Hivatalban úgy tekintené, hogy én most hatalmi pozícióba kerültem, ezt nem érezhetik, mert senkivel sem éreztetem. Ha a hatalom szóba jön, én sokkal inkább hangsúlyoznám a felelősséget, a higgadtságot és a szakmaiságot.

Megismerkedni egy új ügyrendi munkakörrel nagy kihívás. Minek van most priorítása a munkájában?
Nem szeretném a feladatokat rangsorolni, mert nekem mindegyik egyformán fontos. Azt sem szeretném, ha bármelyik képviselő vagy a polgármester úr, kollega, ügyfél azt érezné, hogy ő kevésbé fontos. Mindenkinek minden téren azt kell éreznie, hogy számíthatnak rám. Nem kis feladat átvenni egy jegyzői munkakört, úgy még inkább nem az, hogy megmaradt a saját, az Igazgatási Irodavezetői munkaköröm. Nem tudok most olyan aktivitással jelen lenni irodám élén, mint korábban, de tudom azt, hogy egy nagyon jó szakmai csapat áll az igazgatási irodán, és képesek nélkülem is önállóan, jól és hatékonyan dolgozni.  
A fejemben próbálom rendezni a sorrendet, de nem fontosságként, hanem hogy fokozatosan rendben tudjak haladni a dolgokban. Sok jegyzői feladat hárult már rám korábban is hatósági ügyekben, és a képviselő-testület munkáját segítendően. Ami merőben új, az a személypolitika. Harminc ember életét befolyásolhatom munkahelyét illetően, nagy felelősség. Ezt még teherként élem meg, amin igyekszem átlendülni. Jeleztem a kollegák felé, hogyha bárkinek bármilyen személyügyi kérdése, problémája van, azt azonnal jelezze, mert nem lehet ennyi munka mellett tökéletesen hiánytalanul minden sérelem nélkül a személyi ügyeket teljes egészében tisztázni. A kollegák megkeresésében bízok, és törekszem arra, hogy a KTV jogállásáról szóló törvényt minden esetben a leghelyesebben tudjam alkalmazni. Eleget tudjak tenni minden olyan személyügyi követelménynek, ami egy munkaügyi ellenőrzés során azt válthatja ki, hogy a hivatalban dolgozók helyzete rendezett.
Közvetlen kapcsolatom volt eddig is a képviselőkkel, most annyiban lett más, ha kérdésük van és döntést kell hozni, azt magam hozom meg, nem kell felettes megerősítésére várni.
Tudok és szeretek is döntéseket hozni, de nem kapkodva.

Jut-e ideje a hatályos új jogszabályok megismerésére, figyelemmel kísérésére?
Fontos az, hogy egy jogász kellő jogérzékkel rendelkezzen. Az eddigi gyakorlatok elirányítottak abba helyzetbe, hogy van egy olyan jogérzékem, amiben igen ritkán kellett csalódnom. Munkám során minden esetben a legfontosabb támpontom a mindenkori hatályos jogszabályok, amit a technika révén könnyen el tudok érni. Nagyon jól alkalmazható kereső programja van annak az elektronikus jogtárnak, amit használunk a Hivatalban. Olyan helyzetben, és olyan nyomás alatt vagyok - amit nem negatívumként élek meg. Azt a teljesítményt hozza ki belőlem, hogy amit egyszer elolvasok, azt tudom. Amikor az ember már a gyakorlatban van, és nemcsak azért néz meg egy jogszabályt, hogy elolvassa, hanem hogy alkalmazza, az megragad. „Csak” figyelni kell és nagyon körültekintőnek lenni.

Távlati elképzelések, tervek?
Nem szeretném elhalmozni sem a Hivatalt, sem a Testületet, sem a települést ígéretekkel. Nem tartom helyes útnak, ha most felsorolnám terveimet. Nem szeretek feltételes módban beszélni sem. A Hivatal működni fog ez biztos. Abban is biztos vagyok, hogy jól fog működni. A testület is. Az eredményekért szakmailag mindent el fogok követni, de hosszabb időnek el kell eltelnie ahhoz, hogy konkrét célokat ki tudjak emelni. Nincs is itt ennek az ideje. Addig úgy érezném, hogy olyan üres ígéreteket teszek, amit joggal kérnek rajtam számon. A saját presztízsemet rontja, ha nem tudok arról érdemben beszámolni. Hiszen az emberek az ígéret részét nem úgy nézik, hogy mikorra ígértem, hanem hogy mit ígértem.
A konkrét napi problémákkal foglalkozni kell, hogy megoldódjanak a hatósági és minden más hivatali ügyek, de ez nem csak rajtam múlik. Minden oldalról ezt az igyekezetet látom, ami bíztató. Egy ilyen munkakört csakis akkor lehet tisztességgel, felelősséggel végezni, ha meg van a családi támogatottság. A kiegyensúlyozott magánélet minden téren fontos, szerencsére nekem ezzel nincsen problémám.

                                                                                  Moldován Katalin (2008/06)

 

Grősz József

Második ciklusos képviselő, az Egészsgügyi és Népjóléti Bizottság tagja, az Önkéntes Tűzoltó Egylet elnöke. Három gyermek édesapja. Három unokája van.

Születése óta, negyvenkilenc éve él Piliscsabán. A Jókai Mór Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd Budapesten a Bánki Donát Ipari Szakmunkásképzőben folytatta. Első munkahelyén az ÉPFU-nál gépkocsivezetőként dolgozott, innen hívták be katonának. Egy év után, első lánya születésekor - 1980-ban – leszerelték.
A Grősz nevet ki ne ismeré a faluban, a szülők virággal és zöldségpalántával foglalkoztak, fiuk évekig üzemeltette Kati néni kocsmáját. Jelenleg magánfuvarozó cégével a pilisvörösvári Liegl & Dachser alvállalkozója.
Piliscsabán nőtt fel, szíve is Piliscsabáért dobog. Tesz is érte. Nemcsak azzal, hogy véleményének akkor is hangot ad, ha azzal nem mindenki ért egyet. Segít, ahol tud. A civil összefogással épült Csabakert kandelábereit ő szállította; Gáspár Csabával közösen anyagilag támogatta a Jókai Mór Általános Iskolát, hogy  a kézilabdások tudjanak ott játszani; a karitásznak Pestre szállít ruhákat; a Szociális Központnak kiosztásra kerülő élelmiszereket. Ha bármilyen fuvarra megkérik, segít, szívesen áll rendelkezésére mindenkinek. Két éve a Szent István Napok rendezvénysorozat egyik szervezője, nem kis munkája van benne.

                                                                A képviselő
Ismerősei, barátai unszolására indult el hat évvel ezelőtt a képviselő-választáson, akikkel falugyűlésre jártak, akikkel rendszeresen megvitatták Piliscsaba helyzetét. Úgy gondolta, hogy képviselőként többet is tudna tenni. Ezt az itt élők is úgy gondolták, mert bizalmat szavaztak neki. 2006-ban másodszor is a képviselő-testületbe választották. Ha a két testület munkáját összehasonlítja, azt látja, hogy az első négy évben érdemben tulajdonképpen semmi nem történt a faluban, leszámítva a hatalmas adótartozások felgyülemlését. Ez a testület sem tett meg még mindent az eredményesség érdekében, de a szándék meg van bennük, tenni akarnak, és remélhetőleg tudnak is eredményeket felmutatni Piliscsaba fejlődésében.

                                                       A meg nem értett ember
Grősz József az ipari fejlesztésben látja a megoldás kulcsát, hogy helyben legyenek munkahelyek, ne kelljen távoli munkahelyekre utazgatni, és a vállalkozók adófizetése is itt maradjon. Ha rajta múlt volna, ennyi idő alatt rendbe hozta volna Piliscsabát. Látta és megtudakolta, hogyan gazdálkodik a szomszédos település Pilisvörösvár, ahol jól működő ipartelepet hoztak létre. Elképzeléseiről az előző testület elé gondosan előkészített tervcsomagot terjesztett a Hosszú-rét iparterületi centrum kiépítésére, miszerint az árok másik felét, az ún. „Szabad földeket" is meg kellene fejleszteni. Igény és jelentkező lenne rá. A vállalkozóknak jó lehetőség a fővároshoz való közelsége miatt, és előnyt jelent az itt haladó 10-es út forgalma is. Értéknövekedés miatt a tulajdonosoknak is megérné, hogy területük tíz százalékát felajánlják az önkormányzatnak, aki így 4-5 hektáros területhez jutna. A terület hosszú távon bérbe adható, ami a vállalkozók adóival együtt jól kiszámítható bevételt eredményezne az Önkormányzatnak. Ezzel hosszútávra egyensúlyba lehetne hozni Piliscsaba kiadásait és anyagi helyzetét.
Meghallgatták, de az előző képviselő-testület semmiféle fejlesztésben nem gondolkozott, gátolta, hogy a Fő út melletti Hosszú-rét ipari terület betöltse funkcióját. A mostani testület megpróbálta korrigálni a hibákat, hogy a vállalkozók végre fel tudják építeni műhelyüket, és el tudják  kezdeni  vállalkozásukat. Volt és van más elképzelés is.
Platsek Jenő az előző ciklusban az öthektáros területen sportcentrumot szertett volna létrehozni. Hozta is rá a vállalkozót és a látványtervet. Cserébe a vállalkozó a jelenlegi sportpályát és területét kérte. Ezt a Testület és a Piliscsabáért Egyesület ellenezte. Tulajdonképpen nagyon szép lett volna ez a sportcentrum, de részletesen átgondoltuk, hogy ki fogja üzemeltetni, ami anyagilag nem kis problémát jelentett volna, a jelenlegi és előrelátható pénzügyi helyzetünkhöz. Ekkor jött egy gondolat, hogyha az Önkormányzat felparcellázná és eladná az ingatlant, akkor vagy egy új területet tudnánk olcsóbban vásárolni sportcentrum részére, vagy pedig a jelenlegi sportpályát és a hozzá tartozó épületeket fel lehetne újítani, kézilabda és edzőpályát kialakítani.

Az önerőből felparcellázott telkeket a közművek megépítése utána  fiatal, helybeli lakosoknak alacsonyabb áron, a többit piaci áron lehetne eladni. Ebből a bevételből tudnák a falu útjait rendbe tenni, járdákat építeni, amire húsz éve nincs az Önkormányzatnak pénze. Nagy elhatározással ezeknek a tervnek a megvalósításába bele kellene vágni, mert nincs nagyon más lehetőség a financiális ügyek megoldására. A kormány egyre szűkösebb anyagi támogatása miatt is, végre cselekedni kellene.

                                                     A kiútkereső ember
Piliscsaba sportlehetőségei adottak. A szakiskola sportcsarnoka, a Iosephinum területén felépült Pilis Sportcentrum ellátja az igényeket. Az Erdészkert melletti sportpályát pályázati pénzből rendbe lehetne hozni, el lehetne látni megfelelő kerítéssel, a meglévő épületre is rá lehetne építeni, hozzá lehetne tenni a mellette lévő területet, kialakítani rajta kézilabda pályát.  Az új sportcentrum felépítése helyett (aminek a megvalósítása még ha sikerülne is, az üzemeltetését nem lenne miből finanszírozni), a pénzügyi helyzet rendezése sürgősebb
feladat. Több emberrel is beszélt a faluban az Erdészkert hasznosításáról. Sokadmagával együtt nem találta jó ötletnek, hogy óvoda épüljön ide, már csak kegyeleti okokból sem a temető közelsége miatt. Természetesen senki nem vitatja, hogy óvodára szükség van.
A sikertelen óvoda pályázat után a terület hasznosításáról a testületnek minél előbb döntenie kell. Kulturális programok céljára kellene megtartani. Körbe keríteni, a gyerekeknek bekerített játszótérrel kultúrált körülményeket teremtve a falu rendezvényeinek.
Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület addig működött Piliscsabán, ameddig Büszke József tűzoltóparancsnok élt. Összetartotta a falu fiatalságát. Az egyesület elnökeként több mint tíz éve próbálja a működéshez szükséges pénzt megteremteni. Ezt a tervét nem adja fel. Szeretné, ha ez a Tűzoltó Egyesület újra feléledne a régi szellemben. Meg van még a Ford tranzit tűzoltó autó, amit Németországból kaptak. Keresi azt az embert, a parancsnokot, aki szívvel lélekkel össze tudná újra fogni a falu fiataljait, hogy az itt élők újra megtapasztalhassák, hogy a bajban a piliscsabai tűzoltókra éjjel-nappal számíthatnak.

                                                           A megoldások embere
Grősz József  nemcsak a szavak, hanem a tettek embere is. Fáradtságot és időt sem kímélve igyekszik megtalálni a módját, hogy elképzelései a megvalósulás irányába haladjanak. Véleménye szerint nagyobb pályázatokra nem nagyon számíthatnak, kisebb pénzeket sikerülhet célirányosan nyerni. Például a régi  mozi épület felújítására. Annak idején gyerekként vasárnap délelőttönként a templom helyett oda jártak matinét nézni. Addig nem buktak le, amíg meg tudták otthon mondani, milyen színű miseruha volt a papon….
Az önkormányzati tulajdonú mozi épülete műemlék, csak a Műemlékvédelmi Hivatal engedélyével lehet felújítani. Nagy szükség lenne rá mielőtt beomlik a tető, mert nincs Piliscsabának kultúrterme, nincs helye a falugyűlésnek, a szép nagy esküvői rendezvényeknek.
Tőke injekcióra van szükség, ami áldozattal jár, gondolva itt az 5 hektáros földterület értékesítésére. Lehet, hogy ez sok embernek nem tetszene, de ha belegondolnak, hogy tényleg rendbe lehetne hozni a falu pénzügyi dolgait, hogy van lehetőség a fejlődésre, akkor jobban belátható, hogy ezt meg kell tenni.
Reméli és bízik benne, hogy ez a négy év úgy fog eltelni, hogy erre a
testületre a falu szeretettel fog emlékezni.

                                                                                                     Moldován Katalin

 

 


 

 

 

Jeli Zoltán Antal

Képviselő, az újonnan megalakult Fejlesztési és Üzemeltetési Bizottság elnöke. Eredeti személyiség, s nemcsak azzal, hogyha szükséges biciklivel közlekedik, és indul a tárgyalásokra a Szent István király úti otthonából.

Épületgépész mérnök munkájának első tizennégy évét 1966-80-ig két tervező irodában tölti, majd tizenhárom évet a Fővárosi Tanácsnál, iletve a Főpolgármesteri Hivatalnál a Beruházási főosztályon, utóbbibnál már a Vállalkozási és Vagyonkezelési ügyosztályon. Ezután nyolc évig a Postabank Invest Rt.-nél beruházási főosztályvezető, majd a FŐBER Zrt. Egyedi Beruházási Iroda vezetőjeként a nagyberuházások ménöki munkáit, lebonyolítását és műszaki ellenőrzését végzi. 2007. szeptember 18-tól új  feladatok várják Piliscsabán, s úgy tűnik minden eddig szerzett tapasztalatára nagy szüksége lesz, hogy a rá bízott feladatokat saját mércéjével mérve úgy lássa el, ahogyan ezt megszokta. Aki ismeri, az tudja róla, nemcsak a megjelenésére igényes…

A bizottság
Tagok: Bácskai Bea, Simon Gyula, Szoboszlai István képviselők; külső tagok: Kauzer Tibor építész, Peterdi András pályázat szakértő, Dr. Valenta László közgazdász. Feladatkörük nagyívű és szerteágazó. A településfejlesztésében az általános rendezési terv karbantartása, településfejlesztési terv elkészítése és karbantartása, településrendezési tervek véleményezése, a községi alapstruktúrát érintő területek fejlesztése, kistérségekkel kapcsolatos fejlesztési ügyek, hazai és EU pályázati lehetőségek felhasználása, községi úthálózat, csapadékvíz elvezetés, ipari, lakó és üzemi területek ügyei.
Üzemeltetéssel kapcsolatosan a hatósági és önkormányzati intézmények karbantartási munkáinak figyelemmel kísérése, minden olyan kérdés, ami a köztisztaságot érinti, fasorok rendbentartása, közműhálózatok karbantartási munkái, községi körzetek felügyelete, a szennyvíztisztítás ügyei, közösségi helyiségek működtetése, egészségügyi intézmények működésének segítése, község információs és utca tábláinak karbantartása, óvodák üzemeltetésének segítése, és egyéb, az önkormányzat működésével  kapcsolatos feladatok, rendelet-tervezetek, éves költsévetési tervek véleményezése, egyéb ügyek, amire a polgármester és a Képviselő-testület felkéri a bizottságukat.

Folt hátán folt
Szerteágazó és számára is megmagyarázhatatlan módon  a falu alapvető működését szolgáló fejlesztések nem kerültek a korábbi képviselő-testületek látókörébe, nem foglalkozott vele az Önkormányzat, vagy csak  nem látszik a nyoma. Réges-régen el kellett volna készíteni a  településfejlesztési koncepciót, hiszen a belterületbe vonásokkal a járulékos építményeket is meg kellett volna határozni, azoknak helyet kellett  volna biztosítani, és meg kellett volna azokat terveztetni.
Azt is látja, hogy az Önkormányzat soha  nem kérte meg a valóságos árát a belterületbe vonásoknak, nem realizálták töredékét sem annak, mint a befektetők, akik a mezőgazdasági művelésű besorolású területek átminősítésével jelentős haszonra tettek szert. Így  nem jutott pénz a közintézmények fejlesztésére.A legnagyobb probléma két-három éve már a szennyvíztisztás kérdése. A szennyvíztisztító kapacitása jelentősen túlterhelt. Sűrgősen lépni kell ez ügyben, mert ha megkezdődnek a Magdolna-völgy 3. ütem lakásépítései és beépülnek a még jelenleg üres Magdolna-völgyi, Garancstetői, illetve egyéb területeken lévő telkek, elönt bennünket a szennyvíz. Pályázni lehet a szennyvíztelep bővítésére és a szennyvízcsatorna hálózat építésére, csak ezzel az a baj, hogy Piliscsabának a még szükséges új csatornahálózatok kivitelezési tervei nincsenek elkészítve.
Új, korszerű szennyvíztisztító létesítése lenne a jó megoldás, jelenleg tárgyalásokat folytatnak két potenciálisan szóbajöhető, tőkeerős szolgáltatóval is. Szorító probléma a nagyközség felszíni cspadékvíz-elvezetése, amivel valószínűleg érdemben 1945 óta nem foglalkoztak. A felszíni vízelvezető árkok sok helyen be lettek temetve, és ahol van, azok karbantartása sem megoldott. Ez sok problémát okoz a szennyvíztisztító működésénél is. Felhőszakadásnál elárasztja a szennyvíz a Vár utca és Berek utca környéket. Készülnek a felszíni vízelvezetés tervei, külön kell  terveztetniük zápor-tározókat a hegyről lezúduló víz megfogására. Ezügyen a Polgármester úrral, a Pilisi Parkerdő illetékesévél készülnek tárgyalni.
A temető kapacitása is kevés, rövid időn belül (kb. 5 év) kimerül, ezért újabb terület megnyitása szükséges déli irányban. A terület megszerzése pénzügyi forrásokat igényel. Javítható a helyzet olyan kerítéssel, amelyben lehetőség lenne urnahelyek kialakításra, s ezzel a kerítés építési költségei is megtérülnének, illetve felül kellene vizsgálni a Pilisjászfaluval kötött sírhely biztosításra vonatkozó szerződést.

Jövőkép
Piliscsaba lakossága  2010-re elérheti a tízezres lélekszámot. Az infrastruktúra több évtizedes lemaradásban van. Ezért sem javasol Jeli Zoltán és csapata semmilyen belterületbe vonást, – így a Sumlinét sem –, ameddig a meglévő és már kialakításra került telkek be  nem épülnek. A HÉSZ végtárgyalása szeptember végén megtörtént, 24-én kifüggesztésre került.
Ahhoz, hogy a turisztika szempontjából is vonzóbbá váljunk, a falu megjelenésén is javítani kell. Bántó dolog a település rendetlensége, különösen az a Fő út és a feltáró utak mentén. Rövidesen elkészülnek Piliscsaba hiányzó utcatáblái és kihelyezésre kerülnek, ezzel szintén javul a turisták, illetve az ide látogatók tájékoztatása.
A piac létesítése megvalósításra vár, a helye adott az Önkormányzat parkolója mellett, ezzel lehetőséget kapna a helyi kistermelő jövedelemszerzésre, illetve az itt vásárlóknak ellenőrzött minőségű termékhez jutnának.
Augusztus elején fogadták be a korábban elkészített 250 gyerek számára építendő óvoda pályázatát, 75 nap múlva lesz várhatóan eredmény.
A feltáró útak - Csévi, Kenderesi, Béla király - felújítását pályázati pénzekből kívánják megoldani, ennek előkészítéseként a terveket a Hivatal készítteti. Tervezik a Kossuth Lajos és Wesselényi utcák kiépítését is lehető legrövidebb időn belűl. 2008-ban a Mátyás király, a Bartók Béla, a Liszt Ferenc, az Iskola és Hegy utcák korszerűsítését terveztetik meg. Iszonyú állapotban van a Bajcsy-Zsilinszky út és a járdája, de az nem az Önkormányzat tulajdona, állami költségvetésből újulhat meg, azonban a GKM még a tervezését is törölte a 2007. év költségvezéséből, így nem prognosztizálható a felújítás időpontja sem.

Unatkozás helyett
Egy régi, problémás ügy is megoldást nyert, látni még nem látta ugyan az aláírt megállapodást, de az információk szerint sikerült a Magdolna-völgy 3, a „Szállás“ terület befektetőjével megállapodást kötni, és ezzel az Önkormányzatnak nagyösszegű kártérítés megfizetésétől megszabadulnia. Megosztotta a falut ennek a területnek a részben négylakásos házakkal való beépítése, de tudni kell, hogy ugyanazon az alapterületen, és ugyanazon az épületmagasságon belül készülnek az épületek, mint amit a kétlakásos házak megépítéséhez engedélyezett a Helyi Építési Szabályzat. 
Felmerült a képviselő-testületi ülésen, hogy a  természetvédelmi ügyek is kerüljenek a Fejlesztési és Üzemeltetési Bizottságba, - ami logikus is lenne - , de úgy gondolták maradjon a környezetvédelmi téma Dr. Solti Gábor úr bizottságánál, mivel kiválóan tudnak együttműködni, és ott a nagyobb létszámú bizottság tudja az ügyeket megtárgyalni. Egy szó, mint száz, a Jeli csapat nem fog unatkozni, fontossági sorrenben minden erejükkel az elmaradt fejlesztések elvégzésére koncentrálnak, mindehhez csak egy kimeríthetetlen pénztárcára van szükség.
                                                                                    Moldován Katalin (2007/10)

 

 

 

 

Kiss Antal alpolgármester - Legyünk derűs település

Névjegy
Név: Kiss Antal
Család: felesége Ágota, négy lány, egy fiú gyermek
Kora: 39 év
Végzettsége: egyetem magyar-kommunikáció, teológus, Pázmány doktoriskola
Nyelvismeret: angol, német
Munkahelye: EU Parlament, Saját projektmenedzser cég
Városa: Székesfehérvár
Faluja: Piliscsaba
Autója: Audi A4 2001-es
Hobbi: foci
Csapata: Videoton SC 1985
Sportoló: Balczó András
Étele: tökfőzelék tükörtojás
Itala: Villányi Cabernet Savignon
Öltözet: farmer, kék sportos zakó
Könnyűzene: Dire Straits, Illés, Kormorán
Komolyzene: Szabadi Vili bármit hegedülhet

Hogyan lett Ön piliscsabai?
Öt „őslakos” segítségével – ha egyszerűen szeretnék válaszolni. Ma már a családban „gyüttment” feleségemmel kisebbségben vagyunk, öt gyermekünk mind Piliscsabán született. Nálunk e két csoport között nincsenek feszültségek. Azonban az út hosszú volt idáig. Somogyi ősökkel, székesfehérvári gyökerekkel jutottam ide és egyetemistaként már itt ragadtam, ragadtunk. Nagyszüleim egy részről dolgos parasztemberek voltak, apai nagyapám kovácsként kereste a kenyerét, anyai nagyapám fiatal gyerekként egy szál nadrágban ment el hazulról és lett remek kereskedő.

Mi a családi hozomány?
Ha egy szóban szeretném összefoglalni, amunka szeretete és a másokra való odafigyelés. A kis keveset vagy akár a nagyobb jövedelmet mindig munkával érték el őseim és szüleim is. Aztán a hit, a kitartás, a legnehezebb körülmények között is jellemző ránk. Anyai nagyapám három házat épített. Az elsőre ráesett a bomba, nagyanyámat a tíz körmével kaparta alóla ki. Felépítette a másodikat, azt a kommunisták vették el tőle, majd kitelepítették, takarító lett a fehérvári Könnyűfémmű udvarán. Aztán felfigyeltek rá. Csoprotvezetőként ment nyugdíjba. Felépítette a családi házunkat, ez volt a harmadik. A megpróbáltatások korán elvitték. Szüleimnek sem volt könnyű. A hitük és a pártállami intézményektől való távolságtartásuk miatt mindenért kettőzött erővel kellett megdolgozniuk. Sokszor két, három állásban. Nem tanulhatott múltja miatt édesanyám sem tovább. Jómagam is 13 éves koromtól dolgozom, TSZ-ben csirkét pakoltunk kamionokra, autóablakot mostam, londínerkedtem. Aztán egyetem alatt már magamról kellett gondoskodnom. Nem esett nehezemre tanulás melett munkát vállalni. A másik hozomány a gondoskodás. Szüleim sokszor magukat hátrébb helyezve segítenek sokakon. Nagy példa ez számomra. Talán innen van elkötelezettségem a közösségek szolgálata iránt
Jelenleg saját cégét vezeti és dolgozik az Európai Parlamentnek is.

Hogyan lett egy bölcsész -teológusból projektmenedzser?
Az élet hozta. Ahogy mondtam, az egyetem mellett újságírásból éltem, napi –és hetilapnál, aztán 1994-től a Duna TV-hez kerültem, ahol szerkesztő-riporter lettem, készíthettem portréfilmet pl. Szabadi Viliről, valamint van egy dokumentumfilmem a holokaust idején végzett embermentők munkájáról, élőben közvetíthettem a Csíksomlyói búcsút. Szép időszak volt. Az életem egy megint csak izgalmas időszaka 1998 és 2002 között a kormányzati munkához kötött. Miniszteri főtanácsadó voltam négy tárcavezető mellett. Megismerhettem az államigazgatást, a közszolgáltot.  Az akkori kormányváltás után a budapesti kampányban Schmitt Pál sajtófőnöke lettem. Vele azóta dolgozom, legújabb megbizatásom hozzá, mint EU parlamenti alelnökhöz köt. Érdekes lesz. Emellett saját cégemmel számos  projektmenedzselési munkát végzünk. Egyik munka jött a másik után. Foglalkozunk könyvkiadással, EU-s pályázatok kommunikációját végezzük, nem ismeretlen számunkra a városmarketing, legújabb megbízásunk egy forradalmi technológia a lakossági szemét újrahasznosítása terén, itt egy olasz megrendelővel dolgozunk. Nem unatkozom.

És még emellett Piliscsaba, alpolgármesterség…
Lassan tíz éve dolgozom a település közéletében, még az egyetem HÖK elnökeként kerültem kapcsolatba a településsel, aztán lettem a Piliscsabai Polgár főszerkesztője, majd alapítója a Piliscsabáért Egyesületnek. Tagja vagyok a Sportegyesület elnökségének és vezetője a Cserkész Lovas Egyesületnek. Dr. Solti Gábor megkeresésére vállaltam az indulást az időközi választáson. Eddig a településtörténetben egyedüliként csapatban nyertük meg a választást. Csapatunk értékeiben elkötelezett, ezeket nyilvánosan és határozottan felvállaló emberekből áll. Megmutatkozott ez az óvoda-beruházás kapcsán. Nyugodt szívvel és lélekkel döntöttünk a település érdekében úgy, hogy saját működőképességünket és elkövetkező másfél évtizedre vonatkozó gazdasági lehetőségeinket nem áldoztuk fel egy 300 milliós többletköltség oltárán. Ez a csapat helyt állt június 8-án is, amikor nem kis nyomásra törvénytelenségre, a közbeszerzési döntés megváltoztatására akarták kényszeríteni.  Öröm ebben a csapatban dolgozni. Mindannyian kicsi dolgokat akarunk elérni, aminek nagy haszna lesz közösségeink számára. Egy dolgot szeretnénk, hogy minél többen jól érezzük itt magunkat. Tisztaság, átláthatóság, rend, derű.

Ez  utóbbi hogy jön a képbe?
Talán mert a legfontosabb. Egy nagyon komoly erény, isteni adomány ez, amire minden közösségnek szüksége van és ami manapság a világból és szűkebb pátriánkból is hiányzik. Alig fél éve érkezett ide a faluba Bindes Ferenc atya, egy nyugdíjas plébános. Minden lépésében ezt a derűt sugározza, minden mozdulata mosolyog, mert elégedett, mert szereti a szépet, a növényeket, az állatokat, no és az embereket, remek humorú öregcserkész, és igazi csibész is, hiszen két lelkigyakorlatos csoportszoba között félúton mindig bekukkantott, hogy megnézze, mennyi a BL meccs eredménye. Néhány hét alatt zsúfolásig telt a kis kápolna, ahol misézik, azóta is hétről hétre másfélszázan hallgatják, gyerekek, öregek, fiatalok. Szóval én egy derűs települést szeretnék szép közterekkel, sok virággal, gazdag, sokszínű közösségekkel és mosolygó emberekkel.

Ehhez sok pénz kell? Van?
Tévedés, ehhez sok barát kell, sok jó szándék, sok segítő akarat. Amióta alpolgármester vagyok sok mindenkit kértem meg, hogy segítsen. Senki nem utasított vissza. Nem pénzt kértem, hanem közös munkát.   Nem ígérhettem semmit, csak, hogy közösen előrébb jutunk. Megértik. A köztisztviselők napján behívtuk a közterületi munkásokat, akik hóban, szélben, napsütésben értünk dolgoznak. Az ő kétkezi munkájuk sem más, mint bárki szolgálata. Az sem kerül pénzbe, hogy valaki kimenjen a serdülő meccsre megnézni a Balogh Marcit. Ez a kis cigánygyerek csomót köt a pest megyei hátvédek lábára és tucatszám lövi a gólokat. Aztán el lehet menni az Uradalmi Házba, remek kiállítások vannak, piliscsabai művészek tehetségét is dicsérik. Szóval észre kell vennünk egymás értékeit, köszönni kell egymásnak, kezet kell fogni és derűs napjaink lesznek. Hajrá Piliscsaba!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

 

Dr. Kocsis Kálmán

Független képviselő, a Jogi és Ügyrendi Bizottság elnöke, a Közlekedési és Településrendészeti Bizottság tagja, a Csabagyöngye Egyesület általános elnökhelyettese.

Feladatokban bővelkedik még akkor is, ha az Oktatási, Környezetvédelmi és Turisztikai Bizottság tagságáról lemondott. 
Öt éve él Piliscsabán. Abszolút piliscsabai lakosnak érzi magát olyannyira, hogy a temetőben a sírhelyét is megvásárolta feleségével együtt. Felesége Kiss Gyöngyi zongoraművész, zenei szerkesztő, négy évig a Petőfi Rádió főszerkesztője, a Magyar Rádió külpolitikai tudósítója Szarajevóból, 2002-től a PNK Kuratóriumának tagja. Két felnőtt gyermeke, és két unokája van.

A stratégiai szakember
Két egyetemen szerzett diplomát. Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében diplomataképzőt, az ELTÉ-n  levelező szakon  jogot végzett.
Öt évig volt újságíró a Rádiónál, több évig sajtóattasé Athénban. Ezért is volt testhezálló számára a kommunikációs stratégia kidolgozása, amelyet januárban fogadott el a Képviselő-testület, decemberben értékelésre került annak végrehajtása. Ennek része a már jól működő interaktív honlap.  
Bánata az, hogy az ott felvetett kérdésekre a képviselők nem mindig  reagálnak. A megírt vélemények időnként bővelkednek meg nem engedett politikai jellegű kiszólásokban, személyiségjogokat sértő megjegyzésekben, ezért is vált szükségessé a moderátori szabályzat megalkotása. Be kell vezetni a kultúrált moderációt, ezt teszi majd a jogosítványt kapott hat moderátor.

Belügyi hírszerzésnél dolgozott hosszú  időn keresztül, amit kétszer szakított meg diplomáciai munkával. ’90-ben az új kormány az Információs Hivatal főigazgatójává nevezte ki, vezérőrnagyi rangban. Hat évig töltötte be ezt a poziciót, ami ebben a szakmában hosszú időnek számít. Ezt követően  négy és fél évig Bosznia-Hercegóvinában Magyarország első rezidens nagykövete. Később a Nemzetközi Közösség bízta meg azzal, hogy állítsa fel Bosznia-Hercegovina egységes állami szintű titkosszolgálatát, ami a mai napig működik. Mint mondja három „Mission Impossible” volt az életében. Az első, hogy rendszerváltáskor az Információs Hivatal vezetője lehetett; a második, hogy a szétlőtt Boszniában a semmiből felállította a Magyar Nagykövetséget; a harmadik a szerbekből, horvátokból, bosnyákokból összeállított titkosszolgálat létrehozása.

A közösségi ember
Érdekli a közélet, szűkebb értelemben is. A lakóparknak óhatatlanul van egy rezervátum jellege. A falut meg kell ismerni, és hagyni kell, hogy az ott élők is megismerjék őt. Tudni akarja, hogy mi hangzik el a különféle fórumokon, mindig hall új dolgokat. Csak az erkölcsi, morális dolgok fekszik meg a gyomrát.
Az Önkormányzat házhoz jön akció is ott volt sikeres, ahol az Egyesületek jól működnek. Klotild-liget és Ófalu lakossága nem élt ezzel a lehetőséggel. A decemberi közmeghallgatás sem hozta a várt érdeklődést, pedig problémákból és megoldandó feladatokból van bőven.
Az egy év tapasztalata azt mutatja, hogy ez a testület viszonylag egységes. Nincs benne párt-politikai megosztottság. Csekély arányú a személyeskedés. Minden értelmes elképzelést a testület egyhangúlag megszavaz.
A testület rendkívül rossz költségvetési helyzetet örökölt. Hatalmas erőfeszítésekkel próbált javítani, de a kormányzati politika sem abba az irányba működik, hogy az Önkormányzatok helyzetét könnyebbé tegye. Ennek ellenére kemény takarékossággal, és más szemléletű költségvetéssel sikerült elérni, hogy fejlesztések történjenek a faluban, amire már hosszabb ideje nem volt példa. Nemcsak az előző, hanem az azt megelőző testület sem volt fejlesztés párti. Semmiféle önkormányzati vagyonfelélés nem történik. Alapszabályuk, hogy ami önkormányzati vagyont eladnak, annak a fejlesztési alapba kell kerülnie, és nem működésre.
Munkájukat nehezítette, hogy az előző jegyzőtől meg kellett válniuk. Helyettes jegyzővel dolgozni, csak tűzoltás. Emiatt a jogi tevékenység és szemlélet nem volt igazán erős a Hivatalban. Ez volt az egyik ok, amiért kezdeményezte a jogi munka megerősítését. Másik ok volt, hogy Csizmadia képviselő úr számos más elfoglaltsága mellett, több terhet már nem tudott magára vállalni.

A képviselő-jogász
Ez év október 30-tól Dr. Kocsis Kálmán a JÜB elnöke. Két jogász végzettségű kültaggal bővült a bizottságuk. A második ülésen vannak túl, nagyon komoly jogi munka folyik, mert a testület igen terjedelmes probléma-listát örökölt elődeitől. Számos olyan szerződést találtak, amelyek kifejezetten előnytelenek az Önkormányzat számára, és némelyiknél megkezdődött a számlák benyújtása is. Ezek olyan ügyek, amelyekből veszteség nélkül kikerülni gyakorlatilag lehetetlen. Cél csak a veszteség minimalizálása lehet.
Ez történt a „Szállás 3” esetében, megállapodás született a befektetővel, amelynek eredményeként kölcsönösen elálltak attól a pertől, amelyik közel 200 milliós kártérítéssel fenyegette a falut. A befektető 40 milliós közérdekű felajánlást tett, amit a szennyvíztelep rendbetételére kell fordítaniuk. Amikor a csatorna és az utak műszaki átadásra kerülnek, átmennek az Önkormányzat tulajdonába. Ennek fejében az Önkormányzat beleegyezett, hogy nyolcvannégy telken két lakás helyett négylakásos épületek emelhetők ugyanakkorra alapterülettel, és perem magassággal. A jegyzőválasztással megszilárdult a Hivatal. A képviselők is túl vannak a tanulóéven. Mint mondja, megvan annak a lehetősége, hogy minden területen a szakszerűség domináljon, és a lehetőségekhez mérten minél kevesebb hibát kövessenek el.

Az ingatlanfejlesztés sem nevezhető példaértékűnek. Olyan belterületbe vonások történtek, amiből a falu nem gazdagodott, viszont a falu infrastruktúrájára ránehezedett. A gondokat, elsősorban a szennyvíztelep és az óvoda hiánya okozza. Az Önkormányzatnak ezt a feladatot akkor is meg kell oldania, ha egyetlen új lakos sem költőzik a jövőben Piliscsabára, vagy ha történetesen nem nyernek egy pályázaton sem. Ezeknek a létesítményeknek 2009-ben működniük kell.

Zajlanak a tárgyalások Magdolna-völgy képviselőivel, akik nem adták fel leválási szándékukat. Ez nem csupán azért téves álláspont, mert a falú közösen jobban boldogul, hanem azért is, mert a Köztársasági Elnök döntését minden józan meggondolás szerint az Alkotmánybíróság nem fogja felül bírálni.  

A hívő ember
Tanult szakmája szerint a nemzetközi titkosszolgálati szakértő. Előadásra hívják a világ különböző helyeire. Florida Állam Egyetemének jogi kara kilenc előadásra kérte fel, a nemzetközi biztonsági kérdésekről speciális kurzust tartani. Ez a Gainesville-i egyetem arról is nevezetes, hogy tizenkét évig – 1974-es nyugdíjba meneteléig –, itt tanított Wass Albert. Sajnos előadásait akkor még nem rögzítette a technika.

Kocsis Kálmán hobbi-szinten foglalkozik a valódi magyar őstörténelemmel, Szántai Lajos és Pap Gábor előadásait szívesen hallgatja. Vallja azt, és idéz Sándor József László: Hadak útján című könyvéből: „Amelyik nép elfelejti saját történelmét, azt a népet elfelejti a történelem.”
Vonzódása az ezoterikához, a spirituális világhoz, átalakította világnézetét. Hosszú évekbe került, hogy legyőzze a belénevelt ateista, materialista világnézetet. Kialakította saját istenhitét, megtalálta saját útját Istenhez.

                                                                                    Moldován Katalin (2008/1)

 

László Erika

Újságíró, környezetvédő, Piliscsabáért Egyesület elnöke, a Zöld Hullám Rádió alapító szerkesztője, a Macska Magazin tulajdonos főszerkesztője, számtalan elismerés, kitüntetés birtokosa.

ELTE bölcsész karán szereztem diplomát angol nyelv és irodalomból. Mielőtt a Magyar Távirati Iroda kétnyelvű, Daily News - Neueste Nachrichten című napilap szerkesztő riportereként a külföldi hírügynökségek híranyagait dolgoztam volna fel a lap számára, két évig Angliában éltem virológus kutató férjemmel.

Bár sok éven át voltam az MTI munkatársa, minden időben számos más feladatot is kaptam. A Daily News munkatársaként felkértek, menjek el egy bécsi ENSZ konferenciára, melynek témája a bizalomerősítés volt. Tudni kell, hogy ezeken az ENSZ konferenciákon mind a mai napig a hivatalos tagállamok ülése mellett, az úgynevezett NGO-k, a nem kormányszervi társadalmi szervezetek is üléseznek és megfigyelőként is jelen vannak. Tapasztalataikról napilapot jelentetnek meg, kifejezetten kemény, odamondogatós szellemiségben, amit a hivatalos konferencia részvevői kapnak meg. A Bécsben kiadott „Retort: Visszavágás” című lap szerkesztői az angliai Daily Mail munkatársai voltak. Újdonság volt számomra a rámenősségük, de gyorsan és nagy élvezettel tanultam bele. Sikerült elfogadtatnom magam az első tudósításom egyikével. Ausztria mindig egy kicsit közelebb van hozzánk, mint más nyugat-európai ország a slamposságra való hajlam tekintetében, ezért nem volt túl meglepő, hogy az akkora ütemezett Ausztria Center nem készült el teljességében, és az átadás napján az éttermen kívül gyakorlatilag semmi nem működött. Ezért azzal kezdtem a cikkemet, hogy Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Beethoven IX. szimfoniájának dübörgő hangjaira megnyitotta az Ausztria Ceentert, bár jobb választás lett volna Schubert befejezetlen szimfóniája.

Bécsben kaptam felkérést, hogy tudósítsam az angol nyelvű - akkor a világon egyedülálló - svéd környezetvédelmi szaklapot, az „Ambio”-t a magyarországi helyzetről. A lap kis stábbal dolgozott, ezért tudósítóként magukkal vittek Kenyába is az ENSZ megújuló energiaforrásokkal foglalkozó konferenciájára 1983-ban. Akkor nagyon optimisták voltuk, ma viszont szomorúan látom, hogy milyen lassú tempóban halad még ma is ezen források bevezetése és alkalmazása a világon. A konferenciát követően kerültem be szakértőként az ENSZ környezetvédelmi programjának sajtó- és PR stábjába. Több tanácskozáson vettem részt Genfben, Párizsban, Londonban, Stockholmban.

A Magyarországról külföldön megjelent cikkeim ösztönzően hatottak a hazai környezetvédelem hivatalnokaira, fontosnak tartották, hogy jó kép alakuljon ki róluk külföldön. A nem sokkal korábban megszületett természetvédelmi törvény már lehetőséget adott foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, de akkoriban, a ’80-as években, a politikai közgondolkodásnak sem a környezet-, sem a természetvédelem nem volt része, sőt még talán ma sem az, főképpen nem kellő mértékben.

1987-ben felkértek, hogy legyek a United Press International magyarországi tudósítója. Ez a világ nagy hírügynökségeinek egyike volt, amíg 1995-ben csődbe nem ment. Nagyon izgalmas időket éltünk akkor a rendszerváltás kapujában és azt követően. Sok ajtó kinyílt előttem. 1995-ig tudósítóként végig követhettem a politikai és gazdasági átalakulási folyamatokat.

Ott voltam, amikor a szovjet csapatok első tankegysége hazaindult Kiskundorozsmáról. Minket, újságírókat, a Honvédelmi Minisztériumtól busszal vittek az esemény helyszínére. Velünk tartott Ciccolina (az olasz radikális párt képviselőjeként volt jelen) palackzöld taftruhában, virágkoszorúval a fején, kezében kosárkával, két gyászhuszárnak is beillő, fekete öltönyös fiatalember kíséretében. A nagy eseményen jelen voltak vezérkari tisztek, nagykövetek, külföldi és hazai hírügynökségek képviselői. Amikor begördült az első tank, hogy az ott várakozó vasúti kocsin elhagyja hazánkat, Ciccolina kosárkájából két fehér, úgymond „békegalambot” engedett szabadon. Az egyik nekivágódott a tank lánctalpának, ami összezúzta. Megrázó és döbbenetes jelenet volt. A külföldi kollegák azt a gyakorlatot követték, amiről nem adnak hírt, az „nincs”. Én írtam meg egyedül, mert úgy vélem, azt kell megörökíteni, ami történt. Még ha kellemetlen áthallásai is vannak.   

Ekkor már az MTI-n belül egy másik, új szerkesztőségben dolgoztam, az angol nyelvű Econews-nál, aminek alapító szerkesztője, lektora voltam. A gazdaságátalakítás ismertetésére létrehozott anyagainkban olyan izgalmas dolgokról írtunk a ’80-as évek második felében, mint a privatizáció, a bankrendszer átalakítása, a társasági törvény megalkotása. Emellett „ujjgyakorlatként” 1987-ben elindítottam a ma is létező, a tulajdonomban lévő, országos terjesztésű „A macska” című folyóiratot.

Egész életemben többféle munkát végeztem egyszerre. Például 1986-ban az első magyar Formula-1 Grand Prix sajtóiroda felállítását az MTI rám bízta. Akkor a gazdasági kabinet szintjén meghozott politikai döntés tette lehetővé, hogy a kapitalizmus egyik jellemző, és persze korábban megvetendő megnyilvánulásának tartott Formula-1-es versenyt beengedjék Magyarországra. A mogyoródi sajtóiroda nyerte abban az évben a sajtóirodák házon belüli versenyét, engem pedig munkaérdemrenddel tüntettek ki. Az irodát a rákövetkező évben is én vezettem, aztán más irányú elfoglaltságom miatt elpártoltam tőle.  
Ezt követően alapító főszerkesztője voltam az 1989-ben német-magyar közös vállalkozásban megjelent „Autó magazin” című folyóiratnak, de ezt egy év után feladtam, mert a lap olyan képtelen módon készült München, Budapest, Szingapúr és Frankfurt között, hogy érdemes volna róla bohózatot írni. Ezt követően megalapítottam a saját kiadói-PR cégemet és több multinacionális cégnél voltam tanácsadó.   

Piliscsabán 1995-ben kezdtem építkezni, és egy év múlva kiköltöztem ide. A multinacionális cégekkel töltött hektikus évek után itt békességet, nyugalmat találtam. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ma is élnek nemzetközi kapcsolataim, de már csak azt vállalom el, amihez kedvem van.
A lokálpatrióták összefogására 2000. októberében többedmagammal megalakítottuk a Piliscsabáért Egyesületet azzal a szándékkal, hogy közhasznú egyesületként a településen élők érdekeit és környezetünk védelmét képviseljük. Elvállaltam a titkári-, majd későbbiekben az elnöki teendőket. Hitem szerint a civilek bátor kiállása és a hiteles tájékoztatás menthet meg minket a mindekori hatalom, beleértve a helyi önkormányzat túlkapásaitól. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek erős civil szervezetek, már azért is, mert az egészséges társadalom alapja az önszerveződés képessége.
Az egyesület számára az első nagy kihívás a Pilisjászfalura tervezett vegyi üzem létrehozásának megakadályozása volt. Hálásan gondolok mindazon piliscsabai polgárra, aki támogatott minket ebben is. Kezdeményezésünkre alakult meg a térségi civil szervezetek összefogására a Pilisi Civil Fórum, és alapító tagjai vagyunk a Pilis Vidéke Civil Térségfejlesztési Szövetségnek, továbbá az Ister-Granum Civil Parlamentnek, amelynek elnökségi tagja vagyok. 

Létrehoztuk az „Egymásért” hírlevelünket, és újszerű információkhoz juttattuk az itt élőket. Sok mindent kiástunk a ’90-es évek ballépéseiről. Ettől nem lettünk népszerűek mindenki szemében, de azt azért – legalábbis idővel - elismerték, hogy sok igazság van abban, amit mondunk. Ezt az is igazolja, hogy 2002-ben a Piliscsabáért Egyesület - mint jelölő szervezet - hét jelöltje a választásokon több szavazatot kapott, mint az összes többi együttvéve. Képviselőinknek azonban nagyon sok durva és meg nem érdemelt támadást kellett elviselniük olyanoktól, akik szerintem ezzel önmagukat járatták le elsősorban. Viszont emiatt sokkal kevesebb értelmes munkát tudtak végezni ők maguk és a testület is. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy az ellenoldalon álló képviselők a miénkkel homlokegyenest szemben álló értékrendet, vagy tán inkább annak hiányát képviselték.   

Mivel a tájékoztatást tartom az egyik legfontosabb tényezőnek, egy évnyi előkészület után a Piliscsabáért Egyesület 2007-ben sikeresen pályázott az ORTT-nél kisközösségi rádió frekvenciára és technikai eszközökre. Ennek köszönhetően egy éve, az FM 101.8 frekvencián megszólalt Piliscsaba Hangja, a Zöld Hullám Rádió. Szerteágazó újságírói pályafutásom során a Magyar Rádió angol szekciójában szerzett rádiós szerkesztői, riporteri tapasztalataimnak most alapító szerkesztőként jó hasznát vettem. Munkámat programigazgatóként Stephen D'Agostino amerikai - jelenleg Pilisjászfalun élő – karmester segíti, aki 2009. január 1-jétől a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának kinevezett művészeti vezetője.
A Zöld Hullám Rádió közszolgálati feladatkörrel rendelkezik, ebből fakadóan minden tekintetben pártatlan műsorokkal, tényszerű hírekkel, beszámolókkal, riportokkal és jó zenével szórakoztatja hallgatóit mindennap reggel 7-9 és délután 16-18 óra között.  A műsorok a piliscsabaiaknak készülnek Piliscsabáról, a településen zajló kulturális, közösségi, vallási élet eseményeiről és minden olyan kérdésről, amely az itt lakók életét érintik. Műsorainkban – a rádió nevéhez méltóan – különös hangsúlyt fektetünk a környezet- és természetvédelemre, mint olyan értékre, amely Piliscsaba esetében kiemelt jelentőségű.

Azt szeretném, ha a rádió valóban közösségi rádióként működhetne, amiben sokan sokféleképpen vesznek részt. Ezért továbbra is várjuk azok jelentkezését, akik érdeklődnek a rádiózás, a műsorkészítés iránt, ami nem ördöngösség, viszont mindenkit biztosíthatok arról, hogy nagyon jó mulatság és persze bátraké a szerencse.
                                                                            Moldován Katalin (2009. február)

 

 

Markovics András

Képviselő, a Pénzügy Ellenőrzési Bizottság tagja. Ötvenegy éve él Piliscsabán. A nagyközség elkötelezettje, szívét és lehetőségeit a családja és a falu iránti segítőkészség vezérli.

Több ciklus óta képviselő, az itt élők bizalmát élvezi. Jó ismerője lakhelyének vállalkozóként is, tapasztalata a mindenkori lehetőségek gyors felismeréséhez segíti. Tudója a problémáknak, de a megoldásokénak is. Hogy mennyi mindent tett és tesz az élhetőbb közösségért, arról leginkább az itt élők, az  óvónők és intézményvezetők tudnának mesélni. Ő nem az, aki ezt számon tartja, „csak” megteszi.
Szereti Piliscsabát. Intézetben nőtt gyerekként itt lelt családra, otthonra, befogadó közösségre. Az itt élő nemzetiségek érzésvilágát és gondolkozásmódját is jól ismeri. Felesége szlovák apától, sváb anyától való, benne él még a megannyi nehézséggel, küszködéssel teli nehéz időszakok emléke, de az is, hogy régebben nem volt ekkora társadalmi és megélhetési különbség mint most, s az itt élő cigányság szegkovácsként tisztességgel végzett munkájából élt. 

                                                                              Ahol tud, segít
Az egész élete arról szól, hogy éppen kit támogasson. Ha probléma van, hívják. Önzetlensége közismert. Óvodák, iskolák, közintézmények, játszóterek, közösségi épületek jelzik útját. A CÉH Egyesületi termet, amit a falu használ, lerobbant fáskamrából újították fel közös erővel a piliscsabai vállalkozók. Csakúgy, mint a plébánia épületét. Sándor atyát tisztelet övezi, csak a legjobbakat lehet róla elmondani. Szüksége van a falunak ilyen emberre. Az, hogy Piliscsabán fejlődik a közösségi élet, részben neki is köszönhető. Ez vonatkozik az iskolai hittan oktatástól kezdve a közös pingpongozásig, szalonnasütésig a plébánia kertben.
Szereti azt a közösséget, ahol meg lehet beszélni az aktualitásokat, ahol közös célokért tenni lehet. Hogy ezt az egy irányba haladást hogyan sikerül a jövőben megvalósítani, majd elválik.
A jótékony segítőkészség családi vonás. Jelenlegi Iosephinum helyére kijelölt mentőállomás nem valósulhatott meg, közlekedési okok miatt Pilisvörösvárra került. Ez nem akadályozta meg a Markovics házaspárt abban, hogy az állomás teljes gépészetének elkészítésével térítésmentesen megsegítsék a mentősöket.

                                                                                A minőségi munka ára
Csőszerelő Vállaltnál dolgozott, onnan került át a szállodai és vendéglátó iparba, ahol rekonstrukciókkal foglalkozott. Először műszaki vezetőként a Margitszigeti Nagyszállóban dolgozott, majd a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat Karbantartó Üzemigazgatóságánál. Hozzá tartozott a hidegkonyha Mézes Mackó hálózat, a repülőtéri catering, a Park-, a Palace-, a Metropol-, a Nemzeti-, az Emke szállodák, turista házak és a büfé igazgatóság. Egy francia céggel való fúzió után a Nemzeti Szálló műszaki vezetői munkáját látta el. Egy tömbfűtő rendszer tartozott feladatköréhez, ami fűtötte a Bánki Dónát Műszaki Főiskolát, a KERMIT, a Vízügyet, a Palace és a Nemzeti szállót. A Pannóniától átkerült a Bánki Dónát Műszaki Főiskolához, ahová tartozott a tömbfűtő mű. Innen ment nyugdíjba. A munkában mindig megállta a helyét, sokszor erején felül teljesítve.
Közben építette a saját vállalkozását, 1976-tól magánvállalkozó, jelenleg feleségével és fiával megalapított M.H.M. Építőipari és Szolgáltató Kft-ét vezeti. Panaszra nincs okuk. Érezhető a gazdaság stagnáló állapota, de a minőségi munkára mindig szükség van, így megbízásokból sincs hiány. Felesége biztosította mindig is azt a hátteret, ami a sikeres munka, vállalkozás elengedhetetlen tartozéka. Büszke a fiára, aki nem csak gyönyörűséges szép két unokával ajándékozta meg, hanem becsületes emberré lett, akinek szakmai tudása közismert, s akire nyugodtan bízhatja az egész céget. 

                                                                           Tenni is a helyi vállalkozókért
Pályázati lehetőség nyílt Piliscsaba ravatalozójának felújítására Polgármester úr és Benyák Éva műszaki irodavezető kérésére.  Nem egészen huszonnégy óra állt rendelkezésére a pályázathoz szükséges költségvetés elkészítésére, de a gyorsaság nem ment a minőség rovására, nyertek. Az szomorú, hogy a helyi vállalkozók nem élveznek elsőbbséget saját településükön, mondja Markovics úr. A munkát több jelentkező közül, szerencsére egy helyi piliscsabai vállalkozó Bella Attila és munkatársai végezhették, akik minőségi munkával tették teljessé a csapatmunkát, s ebben még a műszaki átadáson jelen lévők sem tudtak hibát találni. A közös akaratnak együttesen kell meghatároznia a falu életét, az egyes képviselők egyéni véleményével szemben. Fontos számára ez az ügy, mert annak idején ingyen építette ki a temető vízhálózatát. Nem jutott eszébe, hogy ezért juttatásért folyamodjon bárkihez is. De vannak olyanok, akik egy fillért sem tesznek be a közösbe, csak kritizálnak. Ezt nehezen viseli.
Soha nem volt agresszív ember, csak szókimondó.  Megadja a tiszteletet akinek jár, de indulatot vált ki belőle a mellé beszélés, a közös hang megtalálása helyett a széthúzás. Számára ez elfogadhatatlan.

                                                                                             Kell a jó csapat 
A közösségi dolgok vonzzák. A kapcsolattartás életeleme. A CÉH Egyesületi társait is a helyén kezel. Ki-ki a maga lehetőségén belül tegye meg azt, amit megtehet. Tudja, hogy minden embernek szüksége van arra, hogy megfogják a kezét. Nem haragtartó. Bárkinek bármi a véleménye, ebben a faluban jó emberek laknak. Renitensek vannak itt is, akik összefirkálják a falakat, leverik a vakolatot, kiverik az ablakot, törnek, zúznak, szétrugdossák a játszótéri játékokat, példa erre a  vasútállomás, és az Egyetem u 5. szám alatti épület. Ajánlja mindenkinek, hogy tekintse meg, mit művelnek egyesek. Felháborító, hogy a temetőben a szovjet sírokról leverik az emlékeket. Szemét dolog, hogy egyes emberek jogot formálnak arra, hogy azt csináljanak amit akarnak, s meg vannak sértve, ha számon kérik őket.
Ez a falu sokkal többet érdemel. Nagy gondot okoz a falu alsó részén lakó emberek leszakadása. Tudja milyen a cigányok élete. Becsületes családok élnek itt, akik munkalehetőség híján kerülnek egyre nehezebb körülmények közé. Vitája van velük, hogy nem fognak össze. Tehetségesek, értékes emberek vannak köztük, s öröm látni, hogy az újonnan alakuló meleg üzemű programban megállják a helyüket. Szerencse, hogy Piliscsabán működik az Euróknife Bt, s olyan emberséges szemlétű vezetőjük van, mint Zsiray István és Erhardt Huhn úr, aki német létére megpróbál magyarul beszélni, gondolkozni, fejleszteni, és támogatni!
Nagyot segített a falun, hogy az alpolgármester úr behozta a „Lépj egyet előre!” programot, amely képesítést ad, tanulási és elhelyezkedési lehetőséget nyújt.
Az infrastruktúra hiánya több területet is sújt, de a falu alsó részét jobban, mert talajvizes a terület, és a kutakba a talajvízzel együtt bemegy a szennyvíz. A Fő út vonulatában sincs csatorna. Sok gond van, amit rendbe kell hozni. Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjaként tenni is tud az anyagi eszközök elosztásában, az iparűzési adók behajtásában. Szerencse, hogy bizottságuk munkáját külsős tagként Papp István segíti. Talán jobb lenne a szélesebb nyilvánosság elé tárni a bizottság munkáját azzal is, hogy követve Solymár példáját, a testületi ülésen kerüljön részletes megtárgyalásra a költségvetés. A nézők előzmények nélkül nem értik miről van szó, a paragrafusok számukra nem mondanak semmit.
A testület fejlesztés centrikus, s egy kicsit elszalad az intézmények mellett.  Nem lehet mindent fejlesztésre fordítani annak az árán, hogy ne maradjon szemléltető eszközre, játékra, pedagógusra, vagy akár jutalmazásra keretösszeg. Szociális érzékenységünket meg kell őriznünk annak ellenére, hogy vállalkozók vagyunk, más költségkeretek között élünk és gondolkodunk.

                                                                                   Moldován Katalin (2008/05)

 

 

 

 

 

 

Mendli László

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Közép-Magyarországi Agrár-szakképző Központ, - Mezőgazdasági, Erdészeti Szakképző Iskola, Kollégium és FVM Gyakorlóiskola, Piliscsaba okleveles mérnök tanára, igazgatója. Nem csak a vezetése alatt álló intézmény neve hosszú, hanem a tevékenységi köre is. Nyugodt határozottsága mögött eredmények sora. Van mire szerénynek lennie.

A Somogy megyei Bolhón született. Tabon járt mezőgazdasági gépészeti szakközépiskolába. Pécsen matematika-műszaki szakon szerzett diplomát. Atletizált, futballozott, számára természetes volt, hogy a sportról többet tudjon. Második diplomája testnevelő tanári. A csurgói mezőgazdasági szakiskolában nevelő, oktató, tanár. Beiratkozik a gödöllői egyetemre. Újabb diplomák, okleveles gépészmérnöki, majd mérnök-tanári. Gyakorlati oktatásvezetőként, később műszaki igazgatóhelyettesként, vezető társaival felvirágoztatják a csurgói Nagyváthy János Szakközépiskolát és Szakiskolát. A tizennégy hektáros területen működő iskolakomplexum, a 300ha-os tangazdaságával, 400 munkahelyes ruhaipari üzemével, 3 szintes járműszervizével és műszaki vizsgaállomásával, 24 gépipari és építőipari termelő tanműhelyével, felnőttképzési bázisával, 480 férőhelyes kollégiumával, sportcentrumával a magyarországi mezőgazdasági, ruhaipari, gépipari, és építőipari szakemberképzés „munkaiskolai”mintaintézete lett, tizenkilenc szakma oktatásával.

1986-ban”Kiváló Társadalmi Munkáért” minisztertanácsi kitüntetésben részesül.

A 12 sikeres szakosztályt működtető Városi Sportszövetség elnökeként, majd városi képviselőként, meghatározó személyisége a kulturális és sportbizottságnak, valamint a térségnek. 1994-ben „Csurgó Város Sportjáért” kitüntetésben részesül.

1995-ben összevonják a szakképző iskolájukat és a református gimnázium épületéből kiszoruló megyei fenntartású gimnáziumot és pedagógiai szakközépiskolát. Az akkori megyei politika nem benne látja az 52 osztályos összevont intézmény vezetőjét. Összevonást követően Budapesten, a Földművelésügyi Minisztérium Agrárszakoktatási Intézetében helyezkedik el. Feladata az Országos Képzési Jegyzékben szereplő mezőgazdasági gépész, erdész, faipari, földmérő és térképész szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek, központi programjainak, tankönyveinek, szóbeli és írásbeli tételeinek, versenyfeladatainak, segédleteinek, szemléltető filmjeinek, eszközeinek elkészíttetése, országos versenyeinek és tanártovábbképzéseinek szervezése. Pályázati úton az agrárágazati tanügy-igazgatás, a mezőgazdasági és erdészeti gépészet szakértője lesz. Tagja a Magyar Agrárszakoktatási Szakértők Egyesületének és az Agrárágazati Tankönyvbíráló Bizottságnak.

1996-ban érettségi-képesítő vizsgaelnöki megbízást kap Piliscsabára. Ezt követően, a meghirdetett igazgatói posztot megpályázza. Hat jelentkező közül, a GATE Egyetemi Tanácsának döntése alapján a piliscsabai Mezőgazdasági és Erdészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Gyakorlóiskola kinevezett igazgatója. Ennek tizenegy éve. Mosolyogva mondja, konszolidálni kellett a helyet. Sikerült. Az is, hogy családjának megfelelő életteret teremtsen Esztergom-Kertvárosban.

1999-ben a GATE Egyetemi Tanácsa az agrár-felsőoktatási tanárképzés érdekében végzett munkássága elismeréseként részére Agrártudományi Egyetemi Emlékérmet adományozott.
2000-ben megszerzi a közoktatási vezető diplomáját is.
2002-ben munkássága elismeréseként „Nagyváthy János” díjban részesül.

Végigvezet a 3,5 hektáros iskolaudvaron. Éppen a háromnapos „Dr. Szepesi László” Erdészeti Gépész Országos Emlékverseny gyakorlata zajlik, melyre érkeztek diákok Barcsról, Mátrafüredről, Sopronból, Szőcsényből, Szegedről. Harminchárom versenyző méri össze tudását gépészeti versenyfeladatokból.
Megújult épületek, tetőszerkezetek, tetőbeépítések frissen kialakított kollégium, feltárt kutak, sportcsarnok, labdajáték pályák, gépjárművezetői rutinpálya, aszfaltozott utak, járműszerviz, felújított tanműhelyek, új kovácsműhely, mérő és hőkezelő labor, informatikai termek, zártláncú audió-vizuális rendszer – és megötszöröződött tanuló létszám minősíti munkáját.

Az elmúlt ötvennyolc év alatt az iskola igyekezett a szakképzéssel szemben támasztott követelményeknek, kihívásoknak megfelelni. Képzési struktúrájában végig meghatározó volt a gépészképzés, az utóbbi időszakban az univerzális mező- és erdőgazdasági gépész-technikus képzés. 1964 óta vesz részt az iskola  agrárszaktanár képzésben, mint a Gödöllői Szent István Egyetem Gyakorlóiskolája. 1998 szeptemberétől szakközépiskolai szinten a széles alapozást biztosító un. „világbanki modell” szerinti képzésekre tértek át a mezőgazdaság és az informatika szakmacsoportokban. 2000-ben - pályázati úton elnyert forrás felhasználásával létrehozták az FVM fenntartású szakképző intézetek- termelést kiszolgáló-országos informatikai szaktanácsadási rendszerét.

2002-ben avatták a korszerű, a követelményeknek mindenben megfelelő sportcsarnokukat, 2003-ban alakult ki a tantermek audiovizuális és számítógépes rendszerbe kapcsolása. 2004-től nyelvi, informatikai és képességfejlesztő előkészítő osztályt is indítanak. 2006-tól indult a közlekedés szakmacsoportos szakközépiskolai képzés.

Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz új lehetőségeket teremtett. Ezekkel a lehetőségekkel akkor tudnak majd tanulóik élni, ha idegen nyelveket is beszélnek, informatikai ismeretekkel rendelkeznek, valamint biztos alapképességek, készségek birtokában vannak. Emiatt helyi tantervükben valamennyi tagozatukon kiemelt jelentőséget fordítanak az idegen nyelvi, az informatikai képzésre, illetve a képességfejlesztésre.

A testnevelés és a sport terén nagyon jó személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeznek. Ez meglátszik eredményeiken is. A szakmai országos versennyel egy időben lezajlott vépi Nemzetközi Sportversenyen első helyen végzett az iskola labdarúgó és férfi kézilabda csapata, jól szerepeltek az atlétáik, összesített csapatversenyben a második helyen végeztek.

A mezőgazdaság, az informatika és a közlekedés szakmacsoportos szakközépiskolai képzés 2+2+(1-2) éves rendszerben folyik. Az érettségire épülő technikus képzés során mezőgazdasági, erdészeti illetve közúti járműgépész technikusokat, emeltszintű rendszerinformatikusokat, illetve gazdasági informatikusokat és felsőfokú agrárkereskedelmi menedzserasszisztenseket képezhetnek.Érettségihez nem kötött, OKJ szerinti mezőgazdasági gépész, erdészeti gépész,panziós, falusi vendéglátó és szakács képzések 2+(2-3) éves képzési idejűek. A vendéglátás-idegenforgalom szakmacsoportra épülő szakképzés az iskola Nagykovácsi Telephelyén, a Tisza kastély parkjában kialakított gyakorlóhelyeken folyik. A gépész jellegű szakképzések gyakorlati része iskolai tanműhelyekben, tangazdaságban, bázisgazdaságokban, illetve termelő üzemekben, vállalkozásokban szerveződik. A diákok külföldi cseregyakorlaton is részt vehetnek.

Az iskola iskolarendszerben 21, iskolarendszeren kívüli képzésben közel 50 OKJ-s képzést indíthat. Az iskola az általa szervezett képzések tekintetében vizsgaszervezési joggal is rendelkezik. A tanítványok a technikusi, illetve szakiskolai oklevél mellé még további, 5-10 egyéb szakmai végzettséget, jogosítványt is szerezhetnek tanulóéveik alatt.

Az iskola az oktatás mellett szálláskiadással, étkeztetéssel, terembérletekkel, gépi szolgáltatásokkal, gépjármű szervizeléssel és szakirányú szaktanácsadással is foglalkozik. Az iskola nyitott külső kapcsolatok bővítésére külföldi és hazai partnerek bevonásával.

Az iskola 2008. szeptember 1-től az  FVM Közép-Magyarországi Agrár-szakképző Központ tagintézményeként működik tovább, önálló nevelő-oktató munkát folytató, részjogkörű költségvetési szervként.

                                                                         MoldovánKatalin (2008/november)

 

 

 

 

 

 

Dr. Miklósvári Géza

Közgazdász doktor. Harmincöt éve kötődik Piliscsabához. Két hónapja Piliscsaba Sportegyesületének elnöke. Tapasztalatára, tudására nagy szükség van ahhoz, hogy a piliscsabai fiatalok életminősége, morális értékrendje a sport nevelési eszközeként legyen segítség minél többeknek.

Érettségi után bőrdíszművesként kezdtem a pályámat. Utána végeztem el a Közgazdasági Egyetemet. Két évig dolgoztam az IBUSZ-nál. 1973 sorsforduló az életemben. Megnősültem, és ekkor mentem el dolgozni a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Részvénytársasághoz. Közgazdászként kerültem a vállalthoz, ahol különböző munkakörökben dolgoztam. 1985-ben egy új törvény kötelezte az állami vállalatokat arra, hogy ún. vállalati tanácsot hozzanak létre, vezetőválasztási jogkörrel. 1986-ban engem választanak elnök-vezérigazgatónak, és ezen a státuszomon az sem változtatott, hogy 1993-ban a Pepsi Cola megvette a céget. Elnök-vezérigazgatóként mentem 2007-ben korkedvezménnyel nyugdíjba, megtartva elnöki funkciómat. Heti három napot dolgozom, a többi időm a sporté és a családomé.

Feleségem szüleinek Piliscsabán, a Kossuth Lajos utcában volt nyaralója. Rengeteg időt töltöttünk itt. 1977-ben született fiam itt nőtt fel, szerettünk itt lenni. Amikor eladó lett egy telek szemben az anyósomék házával, megvettük. Építkezésbe kezdtünk. Tíz éve, hogy itt lakunk. Fiam is itt él, itt építkezik, itt nyitott ajándék és állateledel üzletet a Big Shop üzletközpontban feleségével együtt. 

Fiatal koromben vívtam és eveztem, de a foci volt a család kedvenc sportja. Tizenöt évig voltam a Ferencváros Labdarugó Szakosztályának elnökségi tagja. Fiamat már tíz éves kora előtt edzésekre vittem a Margitszigetre. Ifiként a NB II. Pénzügyőrben játszott, ott lett a felnőtt csapat játékosa. Amikor tehettem, elkísértem a meccseire, Piliscsabára is. Amikor ide kiköltözünk, itt folytatta a focit. Ma a felnőtt csapat játékos-edzője.

Megismertem az itteni körülményeket. Horváth József elnök kérte a segítségemet, a Sportegyesület elnökségébe hívott. Az elnökséget a közgyűlés választja, ami az elnökkel együtt hét tagú. Az elnökségnek automatikusan tagja a labdarugó és a kézilabda szakosztály vezetője.
Azt, hogy működő sportegyesülete van Piliscsabának, azt nagyrészt a régi elnökségnek köszönheti a település. Az egyesület alapvetően jól működött. Sehol sem tudok a környéken olyan csapatról, ahol 130-140 gyerek és felnőtt heti rendszerességgel sportolna. Ez rendkívül nagy dolog! Több képzett edző foglalkozik a csapatokkal. Az utánpótlás vezető-edző Kovács József és a felnőtteket edző Géza fiam is ún. B licences UEFA képesítéssel rendelkező szakember.

Vélt és valós indokok voltak a pénzügyi fegyelemmel kapcsolatosan. Ahogy ez lenni szokott, a köztudatban, a Hivatalban kissé felnagyítva kerültek értékelésre. A Piliscsaba Önkormányzatának Képviselő-testülete, amelyik megszavazott egy bizonyos összegű támogatást a sportegyesület részére, a felét visszatartotta addig, ameddig nem rendezi pénzügyi, és egyéb dolgait. Ez egy folyamat volt, végül is Piliscsaba Sportegyesületének elnöke és elnöksége úgy látta, hogy tiszta vizet önt a pohárba annak érdekében, hogy ne váljon működésképtelenné az egyesület. A sportegyesület elnöke valamennyi taggal együtt lemondott. Rendkívüli tisztújító közgyűlésre került sor 2008. október 31-én. Új elnökséget választottak.
Az új elnökségbe az új tagok mellé bekerültek olyanok is, akik korábban is tagok voltak. Remélhetőleg az elnökségemmel megválasztott új testület bizalmat kap, amit jelez már az is, hogy az egyesület regisztrált 213 tagjából a közgyűlésen 140 szavazati joggal rendelkező tag vett részt. Bízom abban, hogy az elnökség megkapja a bizalmat a Hivataltól, és a sportot szerető lakosságtól egyaránt. Az egyesület szakmailag jól áll, anyagilag azonban nagyon nehéz helyzetben van.

Az egyesület fő támogatója a Polgármesteri Hivatal. A pályafenntartási költségeket közvetlenül fizeti. Ezen kívül van az ún. egyesületi támogatás, de  ez gyakorlatilag arra sem elegendő, hogy a csapatok nevezési díjait, játékvezetői díjait és utazási költségeit fedezze.  Az egyesület egyéb bevételéhez tartoznak a tagdíjak és a mérkőzések jegybevétele. Ezzel együtt is kevés a befolyt összeg a sportegyesület működéséhez. Az elnökség legfőbb feladata, hogy bízva a piliscsabai lakosság azon rétegében, akik szeretik a sportot és van lehetőségük  anyagi támogatásra, azok segítsenek.

Egy bajnoki évnek csak a játékvezetői díja az ifi és felnőtt labdarugóknál hatszázharmincezer forint. Ezen kívül van nevezési díj és játékengedélyezési díj, ami együttesen meghaladja az egymillió forintot. A csapatok utazási költsége éves szinten eléri a másfélmillió forintot. Ezen felül van a kézilabda szakosztály költsége. Bizonyos szempontból nehezebb itt a helyzet, mivel nincs saját pályája, termet kell bérelni az edzéshez is. Azért is neveznek budapesti bajnokságba és mondanak le az itthoni játéklehetőségről, mert nincs annyi pénz a folyamatos terembérlésre Pilscsabán. A téli időszak terem kérdése a labdarugó szakosztálynál is gondot okoz.
Anyagilag nagyon nehéz helyzetben van az egyesület. Köszönet azoknak a szülőknek és támogatóknak, akik a tagdíjon kívül is segítenek. Hozzájárulnak utazási költségeinkhez, szereléseinkhez, pályabérletekhez.


Harminc évvel ezelőtt is azt mondtam, amit most, a sport több szempontból is fontos. Nevelési eszköz. Segíti a szülőket a gyermeknevelésben. Egészséges életmódra nevel. Morális nevelési eszköz. Fegyelemhez szoktat. Megtanít egymásért küzdeni, a másik hibáját elfogadni. Nyerni és veszíteni is. A mai világban a gyerekek sokkal nagyobb kísértésnek és nehézségeknek vannak kitéve. Drog, ital, túlzott számítógép használat. Piliscsabán közel 800-100 ember érdekelt valamilyen módon a sportban, bár lennének még többen. A helyi fiataloknak ez egy lehetősége van az egészséges életre, szabad idejük tartalmas eltöltésére. Súlyponti kérdés kell hogy legyen az egészséges, erkölcsi alapokon álló fiatalság nevelése a Hivatalnak, a szülőknek egyaránt.
Ha túlnézünk ezen a problémán, megfelelő támogatással, megfelelő akarattal és szándékkal középtávon ez az egyesület működtethetne nem csak két szakosztályt, hanem négyet, ötöt. Akár olyat is, amelyiknek kisebb a pénzügyi vonzata, mint pl. az asztalitenisz. Még több gyereket lehetne bevonni a tartalmas időtöltésre. Mentálisan is más emberekké formál a sport.

Most legfontosabb feladatunk a sportegyesület működéséhez az anyagi fedezet előteremtése. Ölbe tett kézzel nem ülünk. Támogatási céllal tervezünk pártolói bérletet bevezetni, amihez jelenlegi elképzeléseink szerint tízezer forintért lehetne hozzá jutni, s amivel tulajdonosa a sportrendezvényeinket ingyenesen látogathatja.
Nehéz az elnöknek úgy tennie a dolgát, hogy mindenkinek a kedvére legyen.  Annak örülnék, ha az összefogást éreznénk! Piliscsaba egy viszonylag kis település, ahol lenne miért összefogni, és egymást segíteni. A sportban nincs helye a politikai vitának, ellenségeskedésnek. Igyekszünk az elnökséggel úgy tenni a dolgunkat, hogy sikeressé tegyük Piliscsaba Sportegyesületét, s itt nem csak kizárólag a győztes mérkőzések elérése a cél. A sikerek, az eredmények kellenek, hogy minél többen legyünk a pályán és a pálya szélén egyaránt.

                                                                       Moldován Katalin (2009.január)

 

Mocsáry Dezső

Piliscsaba Nagyközség Önkormányzata Egészségügyi, Népjóléti és Szociális Bizottságának elnöke, az Oktatási, Környezetvédelmi és Turisztikai Bizottság tagja, a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség világi elnöke, a Szent Korona Szövetség helyi vezetője, a Ward Mária iskola tanáraként a katolikus iskolák közötti matematikaverseny kitalálója, hat éve szellemi mentora. A piliscsabaiak harmadik ciklusban választják képviselőjüknek. Nem véletlenül.

Van mondandója. Felkészülten szól a közélet dolgaihoz, önmaga értékrendje, keresztyén és magyar volta szerint. Mint mondja, annyit beszélünk kommunikációról, és felhasználunk ehhez mindenféle technikai eszközt, csak éppen a legtermészetesebbet nem, az embert. A kommunikációhoz alapvetően nem tárgyi eszközök kellenek, hanem bizalom. A hír- és információközlés is csak akkor működik és lesz hiteles, ha bizalommal viselkednek egymással a benne szereplő felek.  

A képviselő felelőssége
Az előző testületben is tagja volt az Egészségügyi, Népjóléti és Szociális Bizottságának, de elnökként egészen más ezt a tevékenységet látni. Jobban bele kell mélyedni a dolgokba, és ez más területekre is kihat. Ez a félév talán ahhoz volt elég, hogy az ember felmérje, hogy mire is van szükség, mi az, amit tenni kell.
Az elmúlt évek változásai szükségessé teszik Piliscsabán az egészségügyi ellátás megváltoztatását. Meghallgatták az egészségügyi, illetve a szociális ellátás területén működő háziorvosokat, védőnőket, és a szociális központ vezetőjét, és ezek alapján alakult ki az álláspontjuk, amit azután a testület elé is terjesztettek.
Az orvosi rendelőben a zsúfoltság komolyan veszélyezteti már az ellátás minőségét. Ezt nemcsak ők, a betegek oldaláról látjuk így, hanem az orvosok is. Ha 2-3 perc jut egy beteg megvizsgálására, az nem tekinthető ideálisnak. Szükség van egy újabb háziorvosi körzet kialakítására. A falu lakossága már van olyan létszámú, hogy egy harmadik felnőtt háziorvosi körzetet is elbír.  Bizottságuk többször tárgyalta ezt a kérdést, és remélik, hogy sikerül előbbre jutni ebben, és bíznak benne, hogy ez az ellátás mihamarabb beindulhat, annál is inkább, mert szükségességéről a testület már döntött is. Sok minden nem rajtuk múlik, például a hatósági engedélyek, de mint mondja nekik az a dolgunk, hogy ami rajtuk múlik, azt tegyék meg. Reális esély van arra, hogy ezt a körzetet be is lehessen indítani.

Szociális jelzőrendszer
A szociális ellátás terén inkább kérdések és felvetések fogalmazódnak meg bizonyos segélyek ügyében, melyről a bizottság, a testületi munka részeként dönt. Amit tudnak, megtesznek. De amit tenni tudnak, az mindössze egy tűzoltómunka. Az hogy mennyit tudnak juttatni azoknak, akik jelentkeznek segélyért, azt a lehetőségeik behatárolják. Ám meg van győződve arról, hogy nincsenek képben Piliscsaba valódi szociális helyzetét illetően, és nem mindig azokhoz jut el ez a kevés segítség is, akik a legjobban rászorultak lennének.
Egyfelől a szociális információs rendszernek egy kiteljesítésésére van szükség –ez nem megújítást jelent–, amikor több elem kapcsolódik bele. Önmagában a családsegítő központban és a hivatalban ezzel foglalkozó hét ember a falú szociális állapotát nem tudja átlátni. Az ellátás tekintetében szükség van egy jelzőrendszerre, ami a társadalmi szervezetek felől, elsősorban az egyházközségek felől érkezik a hivatal felé, és szükség van a másik oldalról, a hivatalos ellátórendszereknek az egyes társadalmi szervezetek bevonására. Itt is, csakúgy mint a kommunikációnál, hogy a bizalom alapvető fontosságú. Bízni a hivatalban, a hivatali alkalmazottakban, illetve a hivatalos szerveknek, személyeknek bízniuk kell a társadalmi szervezetekben, hogy ezt a feladatot el fogják tudni látni. Ezért szeretné ebbe a szociális ellátó körbe minél több szervezet vezetőjét bevonni, hogy meghívottként, kellő diszkréció mellett, vegyenek részt a bizottság munkájában. Szükséges, hogy képbe kerüljenek.

A jövő nemzedékéért
Az Oktatási, Környezetvédelmi és Turisztikai bizottsági tagként látja, Piliscsaba alapvető érdeke az alapfokú oktatás kérdésének a megoldása. Az általános iskolai oktatás, és ezen belül a Jókai Iskola helyzete kérdéses. Örül annak, hogy a tárgyalások jó mederben vannak, hogy az alapítvány, amelyikkel az Önkormányzat tárgyalásban van kellően felkészült, felelősségtudattal rendelkező emberekből áll, tapasztalt pedagógusok, akik tudják, hogy mit kell tenniük. A helyzet megoldásához itt is ismételten előtérbe kerül a bizalom kérdése.
Az óvodai ellátás tekintetében kicsit szomorúbb a helyzet. Ott változatlanul nem lát jelen pillanatban olyan lehetőséget, ami rövid vagy középtávon meg tudná oldani a gondokat. Az óvodai épületek nem erre a célra készültek, sok mindenféle baj forrása ez, és az, hogy a szükséges felújításokra már évek óta nincsen pénz.

Versenysikerek
Talán kevesen tudják, hogy a Ward Mária Általános Iskola – ahol Mocsáry Dezső matematikát tanít –, szervezi már hat éve a katolikus iskolák közti matematikaversenyt, ami az ország százhúsz katolikus iskoláját érinti.
Az idei versenyen induló száz iskolából a továbbjutott tanulók száma ezernyolcszáz volt. A döntő március 31-én volt Piliscsabán negyven iskola hetvenhét tanulója részvételével.
A verseny két kategóriában öt évfolyamot érint, négytől nyolc osztályosokig. Kategóriánként az ország legjobb tíz versenyzőjét hívják meg, ők a döntő résztvevői. Ebből az iskolából idén három tanuló jutott a döntőbe. Fésüs Luca 7. osztályos tanuló kategóriájában országos második helyezést ért el, Keveházi Zsombor 4. osztályos tanuló negyedik helyezett lett, és Újházi Domonkos 6. osztályos tanuló hatodik helyen végzett. Tavalyi évben első helyezettük is volt, Simig Dániel nyert kategóriájában versenyt.
Nagy dicsőség ez a tanulóknak, a tanároknak, az iskolának és a falunak. Azt is kevesen tudják, hogy ennek a versenynek a főszervezője Mocsáry Dezső. Ez annyit jelent, hogy hat éve ő gyártja a feladatokat. Felkérést kapott rá, hogy az évek alatt összegyűlt, közel ezer feladatgyűjtemény állítsa össze az Öveges József Tanáregylet számára, akik gyűjteményes formában megjelentetnék a feladatsorokat. Ez egy féléves munka lenne, és reméli, hogy lesz most ideje rá, mert a múlt évi felkérésnek időhiány miatt nem tudott eleget tenni. Nagy hálával és köszönettel tartozik családjának – feleségének és három gyermekének –, hogy nemcsak elviselik munkájával és vállalt kötelezettségeivel együtt, hanem segítik is.

Nincs kevés ember
Mocsáry Dezső hiszi, tudja, vallja, hogy nincs kevés ember. Meg kell nézni, hogy egy községi ünnepélyen hányan vesznek részt, vagy egy más olyan rendezvényen, ami nem kifejezetten a könnyű, felelősségmentes kikapcsolódást ígéri. Innen nézve már egészen jó arány, hogy a falutakarításon tizenhatan részt vettek. Az az ember számít, aki ott van, aki a helyzettel élni tud. Aki valamilyen oknál fogva nem tud élni az alkalommal, az nem tud kiteljesedni. Lehet, hogy csak egy ember van  egy szervezetben, de ha teszi a dolgát és az általa képviselt ügyet előre viszi, akkor jó sokat tesz.
Ő maga ezt jó húsz évvel ezelőtt akkor tapasztalta meg, amikor éppen búcsú volt a faluban, és ő egy szem maga volt egy istentiszteleten egyedül a lelkésszel, aki ugyanúgy megtartotta az istentiszteletet neki, szent maga gyülekezetnek, mintha kétszáz ember gyűlt volna össze. Ez az élmény tanította meg arra, hogy nincs kevés ember.

                                                                                   Moldován Katalin (2007/05)

Nagy László

Piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, a régi magyarországi irodalom- és művelődéstörténet oktatója, tizenegy szakkönyv és monográfia, majd’ 200 tudományos publikáció szerzője. Több évtizedes kutatásaival jelentős mértékben hozzájárult a 18. századi, elsősorban a felvilágosodás előtti magyarországi kultúra megismertetéséhez. Bél Mátyás- és Faludi Ferenc-érem tulajdonosa.

- Három éve mondtam igent a dékáni jelöltségre. Családom vállalta a munkámmal együtt járó esti és hétvégi elfoglaltságaimat, én pedig a kutatómunkám felfüggesztését. 1973-1997 között az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) a magyarországi egyházi könyvtárak és az OSZK régi kéziratainak referenseként dolgoztam, régi magyarországi kultúrával, irodalomtörténettel, lelkiséggel foglalkoztam. Már akkor, miként az oktatás melletti kutatásaimban is, próbálom például kitölteni azt az időbeli hiányt, ami az Ómagyar Mária-siralom és az Erdélyi Zsuzsanna által a 20. század második felében gyűjtött népi siralmak között van. Gyönyörűséges munka. Persze a dékáni feladatok más jellegűek.

Talpon vagyunk, és ez a mai gazdasági helyzetben jó hír. Mint a felsőfokú oktatási intézmények, mi is gondokkal vagyunk tele. Az anyagi helyzet rossz, az oktatási rendszer átalakítási folyamata mindent felforgat. Nem jó kísérleti nyúlként a rendszerben lenni. Most például megint úgy vágunk bele a mesterképzésbe (MA), hogy a jogi háttere még nincs meg az ötödik félévének, amikor a hallgatóink tanítani mennek. A Parlament még nem rendelkezett annak anyagi fedezetéről. 

A három éve bevezetett ún. bolognai rendszerű oktatás első harmadévesei (az alapképzésben, BA-ban résztvevők) csak részben végeznek az idén. Jelentős részük nem tudta három év alatt teljesíteni az előírtakat. Mivel a bolognai rendszerben az állami támogatás tizenkét félévre lehetséges, sokan csak a jövő tanévben szerzik meg az alapképzésről szóló diplomát. Alapképzésben kötelező megszerezni a főszakon 120 kreditet. Ha valaki tanár szeretne lenni, ezzel nem mehet a következő, ún. MA-képzésre (ami újabb két és fél év), hanem alapképzésben el kell végeznie egy másik szak csökkentett (ún. minor) csomagját (50 kredit). Az elvégzett tanegységek alapján tanárképzésben e két szakot folytatja, a képzés végén kétszakos diplomát kap. (Az egyik sajnos csökkent értékű.) A mestreképzés másik ága a nem tanár szakosok 120 kredites bölcsészképzése. Állami támogatást mesterképzésben az alapképzésben támogatottaknak csak egyharmada kaphat.

Az új rendszer még kipróbálatlan. A hagyományos, ötéves, folyamatos képzésben néhány évtizede az adott korosztálynak kb. 10 %-a tanult. A válogatott, nagyon jó képességű hallgatók, ha felvették őket bölcsésznek, szinte kivétel nélkül megszerezték az egyetemi diplomát. Ma a korosztály közel fele egyetemre jár. A hallgatók egy része nem tudja majd elérni a korábbi ötéves képzéssel egyenértékű MA-diplomát. Sajnos sokakat nemcsak képességeik, hanem az anyagiak is akadályozzák. Jó volna, ha a tehetséges, de szegény sorsú ifjakat tanulásukban közösségek, vagy alapítványok kamatai támogatnák. Az egyetemek versenyben vannak egymással a hallgatói létszámért. A látszám gyakran fontosabb, mint a minőség. Nem szerencsés piaci viszonyokra bízni azt, hogy melyik egyetem maradhat meg, melyiknek kell megszűnnie.

A bolognai rendszer harmadik fokozata a doktorképzés három éve. Ide már csak kevesen jutnak el. Jelenleg Piliscsabán irodalom-, nyelv- és történettudományból lehet tudományos fokozatot (PhD) szerezni. A három évfolyamon száz körül van a hallgatói létszám. A doktoriskola létesítésének nagyon szigorúak a feltételei. Különösen az új egyetemeknek jelent gondok azok teljesítése. Csak az elszánt, tudomány iránt elkötelezett hallgatóknak ajánljuk. Ráadásul a jól felkészült és a doktori fokozatot megszerzőknek nem mindig sikerül képzettségüknek megfelelő állást kapniuk.

Egy katolikus egyetemnek nem csak tudásgyárnak kell lennie. Lelkészünk fontos szereplője a szellemiségnek. Jól összefogja a fiatalokat, például mindig túljelentkezés van a nyári segélytáborokra. Feladat van bőven. Igyekszünk minél otthonosabbá tenni a Campust (így nevezik mindenütt a parkszerű egyetemi területet). Újra nyit a volt Zakeus étterem, Peregrinus névvel. Karunk Arab Tanszékének oktatója, Major Balázs régész és történész vezetésével folynak a legnagyobb keresztes vár feltárási munkái Margatban (Szíria). Minden olvasónak javaslom, hogy időnként nézze meg a munkánkról és újdonságainkról tájékoztató honlapunkat (www.btk.ppke.hu). Esemény van bőven. Áprilisban például az Országos Tudományos Diákköri Konferencián öt elsőséget szereztek hallgatóink, heten második helyen végeztek, míg nyolcan a harmadikon. Különdíjat hét hallgatónk kapott. Jelentős eseménynek számítanak a Boldog Özséb Színtársulatunk iskoladráma-előadásai (például a Csíksomlyói Passió), A Karon sokféle csoport működik, a hallgatók érdeklődését a Hallgatói Önkormányzat anyagilag támogatja. A tudományos tevékenységhez sok idő kell, szakkollégiumaink keretében sok jó dolog születik. Sajnos a kollégiumok a legtöbb hétvégére kiürülnek.

Jelentősek tudományos rendezvényeink. Ezek egy része közvetlenül kapcsolódik egyetemünk katolikus jellegéhez. Például évente más-más szerzetesrend hazai történetéről tartunk konferenciát, az előadások könyvben is megjelennek. Számvetést készítünk a hazai vallási felekezetek írásbeliségéről. Régebbi irodalmunkat a különböző népcsoportok anyanyelvén keletkezett és a latinul ránk maradt szövegemlékek összehasonlításával végezzük. Néhány éve régi magyarországi irodalom specializáció szakos hallgatóimmal régi magyar prédikációkról adtunk ki terjedelmes válogatást. Most azon dolgozunk, hogy a magyarországi szlovák, német és latin prédikációkból ehhez egy-egy füzetet mellékeljünk. Ebben a régiókban együtt éltek szlovákok, magyarok, németek és háttérnyelvként egészen a 19. század közepéig ott állt a latin. Nagy élmény ma, amikor egy-egy szertartáson (ilyen a nagybúcsú ünnepi miséje, vagy konkrét időponthoz kötött egyéb ünnepek, például nagypénteken 3 órakor) ki-ki a maga nyelvén énekel ugyanarra a dallamra. Néhány éve nagy élmény volt a Máriaradnai nagybúcsún ezt hallgatóimmal együtt látni és hallani. Sokkal messzebbre vivő dolgok ezek, mint azon vitatkozni, ki volt itt előbb, stb. Azt kell keresnünk, mi az a közös kincs, ami mindegyikünké. Attól a pillanattól kezdve, hogy én tudom, hogy ez közös kincs, egészen másképpen nézek a másik oldalra. Ez a lényeg, ennek meg kellene előzni minden szólamot, politikát. Szeretném, ha ez a kutatási módszer Karunk sajátosságává válna. A vallás- és egyháztörténeti kutatásoknak, jellegüknél fogva is, jelen kell lenniük munkánkban és oktatásunkban. Hogy várjuk el egy világi intézménytől, ha mi nem csináljuk? Azt tudjuk, mibe öltöztek a korok emberei, de hogy mit imádkoztak, milyen volt lelkiállapotuk, azt már nem. Ezért számvetés kutatómunkánk. Az ilyesfajta kutatáshoz kimeríthetetlen az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és az ottani Prímási Levéltár.

Falusi környezetből jövök, belenőttem a fővárosba. Ismerem a búcsújárási szokásokat éppúgy, mint a bandában aratást. Szombathely melletti kis faluból származom. Ezért van a nevem előtt publikációkban a Szelestei előnév. Falun éltem gyerekkorban, nagyon vidáman. A munka, a hajnali kelés természetes volt és maradt számomra. Győrben a bencésekhez jártam gimnáziumban. Az ELTÉN magyar- latin-levéltár-könyvtár szakon végeztem. Az egyetemen feltűnt a nyelvészeknek, hogy nyelvjárásban beszélek, háromféleképpen ejtem az „e” hangot. Az Eötvös Kollégium egyetemista koromban meghatározta azt, hogy merre is menjek. Tanárnak készültem. Egy csepeli szakmunkásképzőben tanítottam a ’70-es években, egy volt bencés diák ennyit kaphatott.

Amikor megmutattam firss diplomámat apámnak, egyszerű parasztember létére ezt mondta: Fiam, lehet akármennyi diplomád, de az még nem bölcsesség. Sokszor eszembe jut ez az igazság.
Faluhelyen teljesen világosak voltak a frontvonalak. Egy falusi parasztember egyre vigyázott, a gerincére. Számára igen és nem válasz létezett. Egy városi ember magyaráz. Tévedésére csak nagyon ritkán mondja, hogy rosszul döntött. Nekem tartást adott a népi író Veres Péter hitvallása: Nem biztos, hogy lehetsz szálfa, de ha nem lehetsz szálfa, akkor legyél cserje vagy gyom, ami megadatott neked, azt használd ki. Nem az én feladatom eldönteni, hogy mennyi talentumom van. De ha próbálok vele gazdálkodni, nincs miért szomorkodnom. Sok mindennel próbáltam magyarázni, miből eredhet bennem a derű. Falun azt tartják, hogy a derék csak egyszer roppanhat meg. Utána nem lehet kiegyenesedni. A nyelv is tévedhet egyszer, de ha ezt nem ismeri el, akkor nincs joga szólni. Ezzel én sokáig vitatkoztam, ma már belátom a mondás igazságát. Vallási oldalról nézve: ajándékként, kegyelemből ki tudok egyenesedni, de az biztos, hogy ekkor a hozzáállásom, a szavaim, a hanghordozásom egészen más lesz már, mint azelőtt. Itt vagyok gondban az értelmiségiek egy részével. Magyarázzák múltjukat, folyamatosan magyarázzák, pedig hiteles csak a beismerés, megbánás és annak következtében létrejövő új habitus volna. Bizony példát vehetünk a volt falusi parasztemberekről! Hogy megismerhettem őket, számomra leegyszerűsíti a dolgokat.

                                                                        Moldován Katalin (2009. június)

 

 

 

Németh Kristóf

Németh Kristóf a hatodik legtöbb szavazattal megválasztott képviselő. A Pénzügyi, Ellenőrzési és Üzemeltetési Bizottság tagja. Két gyermekes 32 éves édesapa, az élet tartalmi lényegét kereső ember.

Az életben engem elsősorban az érdekel, hogy lehetőleg értelmes, előre vezető dolgokat csináljak. Az élet értelmét szeretném megtalálni. Bizonyos dolgokra már rájöttem, de keresem, miben lehet fejlődni, és mire van az ember híva. Elsősorban a családom és magam számára szeretnék boldog életkörülményeket teremteni, ami nem egyértelműen anyagi jellegű. Társkapcsolatban, sportban, egymás közötti kapcsolatokban szeretnék boldogabb életre törekedni. Jó érzés látni az elmúlt évek eredményét egy szépen kialakított kertben, vagy egy halálra ítélt, megmentett fa új hajtásában.

                                                                 Tanulás és munka
Okl. gazdasági agrármérnökként, humán erőforrás szakemberként végeztem. Az egyetem utolsó évében a Gazdasági Minisztérium Humánpolitikai Főosztályán voltam gyakornok. Itt számomra egyértelműen kiderült, hogy az egyhelyben végzett hivatali munka nem egyeztethető össze személyiségemmel és életstílusommal. Nem láttam az elvégzett munkám eredményét ami nagyon zavart, szeretem a tevőleges és látható eredményeket. Voltam néhány helyen munkát keresni Humán Erőforrás területen, de kiderült számomra, hogy nem a dolgozók, hanem a cég érdekeit kell képviselnem jószerivel a vérszívásig, ami nekem nem volt elfogadható. 
1998-ban hoztuk létre a Fekete kő Hegymászó Egyesületet, és azért, hogy a hegymászásokra legyen pénz, vállaltunk ipari alpin és fakivágási munkákat. Amikor 2003-ban cégalapítás mellett döntöttem az Egyesületben végzett  tevékenységeket bővítettem ki, így szinte minden kerttel, parkkal és növényekkel kapcsolatos munkát végzünk. Évek alatt kitartó munkával szereltük fel magunkat a megfelelő gépparkkal. A vállalkozás családi alapokon nyugszik. Létrehoztam a cégeknek egy áfa körös, majd a magánemberekre, iskolákra, óvodákra gondolva egy alanyi áfa mentes céget. Ezt a két vállalkozást vezetem. Hat emberrel dolgozom együtt. Elsősorban faápolás, fasormetszés, fakivágás ; másodsorban kertépítés, parkosítás, festés a tevékenységi körünk. Kosaras autónkkal magasban végzendő munkákat vállalunk.

                                                                 A gyökerek
Szüleim a Ferences Világi Rendnek a tagjai. Heten vagyunk testvérek. Négy fiú és három lány közül én vagyok a legidősebb. Esztergomban a Ferences gimnáziumban érettségiztem. Én nem léptem be a Ferences Világi Rendbe. Az elveikben sok mindennel egyet értek, követendőnek tartom a példát, ami a mai önző és szinte kizárólag anyagi alapokon nyugvó világban nehezen valósítható meg. Már fiatalon hiteltelen személyekbe ütköztem az egyházon belül. Nehezen tudom megemészteni, hogy az egyházban ugyanúgy ott vannak a haszonkeresők, mint máshol. Nagyszüleimtől, szüleimtől komplex módon tanult viselkedésmód befolyásolja mostani értékrendemet. Az egyetemen önismerettel töltött idő, majd a világra nyitottság és az ok-okozati összefüggések megértése segített abban, hogy a hozott értékrendet a saját megfontolásom alapján fontosnak tartott változtatásokkal kialakítsam, és állandóan végzett korrigálásokkal rendben tartsam. Még konfliktusok árán is igyekszem kitartani az irány és az elveim mellett.

                                                                     A család
Az egyetem utolsó évében felfüggesztettem tanulmányaimat, és Észak-Írországba mentem farm munkára. Egy évvel későbbi évfolyammal végeztem. Ott ismerkedtem meg feleségemmel, aki Oroszországból csak tanulni jött Magyarországra. Kérésemre itt maradt. Két gyermekünk van. Kirill fiam két és fél éves, Karina lányom ez év szeptemberében született. Szeretnék velük sokat foglalkozni, sok figyelemmel tanítani őket. Fontosnak tartom a bővebb értelemben vett családunkat (rokonságot), akikkel viszonylag rendszeres a kapcsolatom.

                                                                    A képviselő
A baráti körrel régóta szerettünk volna tenni azért, hogy Piliscsaba is fejlődjön és egy akkurátus kis hegyi faluhoz hasonlítson. A beszélgetésen kívül nem történt sok előre lépés. A képviselőségben indulásra voltak, akik azt mondták öngyilkosság, sokan azt, hogy jó ötlet. Fél év tapasztalatával azt hiszem, hogy az előbbi igaz. Rossz az államigazgatási, önkormányzati rendszer, és nem látom a kiutat.
A képviselők nagyobb része, nem csak ebben a ciklusban, hanem mindegyikben, olyan dolgokról szavaz, aminek a részleteit, vagy még azt sem látja át. Ennek az egyik oka az, hogy képviselőnek bárkit megválaszthatnak, nem kell hozzá sem tapasztalat, sem végzettség, sem rátermettség. Elegendő a választók szimpátiája. A baj akkor van, ha a feladatokkal szembesülve, felkészületlenül szavaz. 1990 óta a képviselő-testület egy jó része nem alkalmas a képviselői teendők megfelelő ellátására. Olyan helyzet alakult ki, hogy az önkormányzat érdekei nincsenek, vagy rosszul vannak képviselve. Akinek komoly anyagi érdeke fűződik valamelyik folyamathoz, annak megéri néhány embert meg az ügyvédjét ráállítani az ügyre, és az mindig sokkal okosabb lesz, mint egy képviselő, aki munkaidején felül tud foglalkozni a dolgokkal. Ezt gondolom a rendszer hibájának.

Tudtam, hogy az országos politikában egyáltalán nem szakmai módon mennek a döntések, ugyanígy számíthattam volna arra, hogy önkormányzati szinten is hasonló, de azt hittem, hogy itt a pártpolitikát mellőzve minden itt lakónak hasonlóan fontos a község fejlődése és szakmai alapra lehet a vitákat helyezni. Ebben nagyot tévedtem. Nagyon összefogott, jól felkészült, kevesebb létszámú testület tudna ezen változtatni, akiknek majdnem teljes munkaidejük van rá, és a pénzüket más forrásból biztosítani tudják, vagy megfizetik őket.

Nem szoktam, hirtelen döntéseket hozni. Amikor megkértek, hogy legyek képviselő, feltettem a kérdést, hogy ez mennyi munkával jár. Többségtől azt a választ kaptam, kéthetente egy nap. A valóságban ez csak arra elég, hogy az ember végigolvassa egy ülés anyagát, megjelölje hol vannak hiányos pontok és részt vegyen az Ülésen. Nagyon sok olyan ügye van az önkormányzatnak, ahol nem tudtak választ adni kérdéseimre, vagy megismerkedve egy-egy szerződés tartalmával, észrevételeim után sem történt semmilyen változás.
Az önkormányzat ha anyagilag, jogilag biztos pozícióban működne, akkor tudná az érdekeit érvényesíteni. Minden területen nehéz dolga van. 1990-től nem gazdálkodott jól a vagyonával, nagy részét elköltötte vagy elherdálta, és most arról megy a vita, mennyi hitelből lehet a közfeladatokat fenntartani vagy esetleges fejlesztéseket finanszírozni. De ezek közül a fejlesztések közül egyik sem olyan, amelyik későbbiekben pénzt hozna. Ha szűkül az állam irányából a költségvetés, akkor az önkormányzatnak olyan beruházásokat kellene megvalósítania, amiből vissza tudna forgatni. Jövőképe kellene, hogy legyen, amire ki tudná alakítani az operatív programját. Lehet nagyokat álmodni, de meg kellene teremteni az álmodozás kivitelezésére a forrásokat. Szembe kell nézni az anyagi téren szűkülő lehetőséget jelentő igazsággal, és ha szembenéztünk, és ennél többet szeretnénk, akkor ne magunk eladósításából, hanem a szerintem talán egyetlen kiutat jelentő cégek betelepítésével kellene sokkal több időt eltöltenünk.

                                                                         A jövő
Sokfelől támadják az embert, ha saját szigorúan tárgyi alapú döntését meghozza, és nem akar érzelmi alapon ettől eltérni. Kifejezetten zavar, hogy sok névtelen vagy nevesített szóróanyag, újság jelenik meg, amely semmilyen jóra vagy célra nem törekszik, csak mások lejáratásával foglalkozik. És akarva (vagy akaratlanul?) káoszt teremt és széthúzást erősít. Ha mindezt az energiát, időt, pénzt jóra fordítanák, akkor Piliscsaba egy fejlődő település lehetne.
A jövőben sokkal többet szeretnék tettekről és pozitív dolgokról beszélni. Jó volna, ha nem a múlton rágódnánk, hanem a jövőbe néznénk. Erre mind helyileg, mind a magyarságot illetően nagyon nagy szükség van. Sokat nem tudok tenni a közért, de sokszor keveset igen. Nyugodtan elmondhatom, hogy Piliscsaba köz kasszája rosszul áll, nincs helye komolyabb kéréseknek. Én azért mentem képviselőnek, mert tényleg rengeteg apró segítséget nyújtottunk már piliscsabai közügyek megvalósításához. Ugyan soha nem írtam meg újságban azt amit segítségként nyújtott cégünk, vagy családunk, de szinte minden számban én is tudnék írni valamit. Ezért zavar, hogy néhányan „egyedül” mi mindenre képesek és hatalmas cikkeket irogatnak magukról. Közben én tudom, hogy sok ember rengeteg segítségét rendszeresen elfelejtik nem csak megköszönni, hanem kis idő múltán már úgy emlékeznek, hogy tényleg szinte egyedül cselekedtek nagy dolgokat.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy engem lehetőleg csak az keressen meg, aki adni akar (saját munkát; bárminemű közcélra használható tárgyat; pénzt; ötletet, de csak az operatív kivitelezés megszervezésével együtt).

                                                                         (Piliscsabai Polgár 2009. november)

Pálvölgyi István

Mesterszakács. A minőségi vendéglátás szakembere. Magyarország ökonagykövete. Bio-chef. A Magyar Gasztronómiai Szövetség tagja. N.SZ.F.I. vizsgaelnök. Szakoktató. Kitűnő horgász. Étkeinek fotói számos kiadványban hírét viszik tudásának. Piliscsabán él. Bejárta a fél világot. Vallja, hogy a vendéglátás nem csak egy szakma, hanem életforma. Őt kérdeztük életútjáról, és Karácsony ünnepének étkeiről.

A dédszülők is Piliscsabaiak voltak. Szüleim is itt élnek jó erőben és egészségben. Édasapám neves szabómester, akarat erejére jellemző, hogy három agyérgörcs egyike után tíz évvel ezelőtt hetvennégy évesen bal kézzel is megtanult varrni. Két fiam van.  Az idősebb harmincnégy éves, vendéglátós végzettséggel most éppen barista képzésen vesz részt, a kávé rejtelmeivel ismerkedik. A fiatalabbik műszaki végzettséggel dobol, hobbi zenész. Összetartó család a mienk, s hogy szakmámban így kiteljesedhettem, sokat köszönhetek feleségemnek Kalmár Ilonának, akivel harminchét éve vagyunk házasok.

Erdész tanulónak nem vettek fel. Nagymamám mellett nem csak a rétes készítését tanultam meg, kedvet kaptam a sütés-főzés tudományához. Az első inas éveimben az ételkészítés közelébe sem engedtek, s nem igazán tetszett a krumpli- és hagymapucolás, az edények takarítása. Jó oktatóimnak köszönhetően tizenhét évesen szabadultam, és mint fiatal szakács segédet felvettek a vendéglátóipari technikumba. Tanulóidőmet az egyik legjobb budapesti szállodába, a Hotel Dunába töltöttem, majd egy fiatal, dinamikus csapat tagjaként az akkor nyitó Hotel Ifjúságba kerültem. A katonaság onnan hívott be, így Rotterdam helyett egy kiemelt légvédelmi egység tisztjeinek és  legénységének az ellátását bízták rám. 1971-ben megnősültem. Ekkor már a diplomata házban az Európa Étteremben konyhafőnökként dolgoztam, de az éjszakai, hétvégi munkabeosztásnak a feleségem sem örült.

Egy barátom kínálta lehetőséggel Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetébe kerültem konyhafőnöknek. Szolgálati lakást kaptam, együtt lehettem a családommal. Az ott zajló kísérletek eredményeit, nemcsak megismerhettem, hanem fel is használhattam főztjeimbe. Az élelmezéstudomány, a gasztronómia felkeltette érdeklődésemet. Jó gárdával kis gasztronómiai központot alakítottam ki, ahol minőségi alapanyagokkal dolgozhattam. Élelmezésvezetőként a sérült gyermekek otthonát segítettem. Az ott eltöltött tizennégy év alatt kétszáznegyven esküvőt is megrendeztem és lefőztem.

Martonvásáron megfordult a diplomáciai világ is. Delegációknak főztem, reprezentációs találkozók menü sorát állíthattam össze. Meghívást kaptam a budapesti Amerikai Nagykövetségre, és külföldre is. Csodálatosan elegáns, gyönyörű fogadások – sok-sok munka. Német, mongol, thai, francia szakácsokkal dolgoztam együtt, sok érdekes dolgot megtapasztalva.

A tovább fejlődés útja visszahozott Piliscsabára, a nagyszülők megüresedett házába, és az első osztályú, magyaros, cigány zenés budapesti Margitkert Étterembe. Száznyolcvan férőhelyes étterem, hatvan férőhelyes kerthelység és negyven fős borozó vendégeit láttuk el másodmagammal. Nagy munkával és nagy felelősséggel járt, megtanultuk a higiéniát, a munka-, az idő- és az erőbeosztást.

Öt év után Budapest első party-szervizébe próbáltam ki magam, ahol a követségi és vendéglátói tapasztalatomat jól tudtam hasznosítani. Az üzleti élet és a diplomata világ fogadásait adtuk. Az ezzel járó vándor cigány élet egy idő után fárasztott, nem tetszett a túlvállalással óhatatlanul együtt járó minőség romlás sem.

1997-ben kért fel dr. Csizmadia László a Vendéglátóipari Főiskola főigazgatója, a főiskola újonnan alakuló Alma Máter Éttermének konyhafőnöki tisztségére. Nemcsak főzni és irányítani kellett a konyhát, hanem a hallgatókat életszerű körülmények közé juttatni. Félévenként váltották egymást a hallgatók, akik az éttermet ily módon üzemeltették. 2002-ben szakoktató diplomát szereztem. Tizenegy év után az étterem üzemeltetését megváltoztatták. Az oktató kabinetbe átmentem tanítani. Nyugodat időszak következett az életemben, ami szinte túl nyugodtnak is tűnt. Megtartva óraadó tanárként a különleges étel tantárgy oktatását, elfogadtam a gyöngyösi Károly Róbert Gazdasági Főiskola felkérését, gasztronómiai ismeretek tanítására, az éttermük újra szervezésére, vezetésére. Ennek egy éve. Ősztől itt is a hallgatók segítségével üzemeltetjük az éttermet, így megtanulhatják a gyakorlatban is az üzletvezetést.

Szakmai feladatoknak is eleget téve versenyek szervezésén, zsűrizésén veszek részt. Ott lehettem többek között a bangkoki magyar heteken, az Ehrfurti szakács olimpián, Európa legrangosabb szakácsversenyén a Beaucus d’or-on és sok más rangos gasztronómiai eseményen.

Békében, szeretetben eltöltött ünnepnapokhoz ajánlok ételeket.
Karácsonyi halászlé: 1 kg pontyhoz 2 fej hagyma, 1 kanálnyi só, 1 szem zöldpaprika, 2 kanálnyi szép színű, illatos, őrölt pirospaprika.
Egy emberre fél kiló halat számoljunk. Ebből az edény aljába tegyük a hal fejét, farkát, hasát, személyenként 4 dl hideg víz. Hagymát szeletelve hozzáadjuk, felforraljuk. Lassúra vesszük a tüzet és főzzük. Úgy tudjuk meg, hogy megfőtt-e már a halászlé alap, ha a gőz fölé tartott nyitott tenyerünket hagyjuk átmelegedni, majd összezárjuk, és elhúzzuk a gőz felől. Hagyjuk kezünket kihűlni. Ha a tenyerünket tapadósnak érezzük, jó az alaplé. A zsiradékra szórjuk a pirospaprikát úgy, hogy megvárjuk míg elnyeli. Kétféleképpen készíthetjük el a halászlevet, passzírozással és kényes gyomrúaknak erőlevesként. Ha lepasszírozzuk, azt úgy tegyük, hogy csontok ne kerüljenek bele. A halszeleteket akkor sózzuk és tesszük a hűtőbe, amikor az alapot odatesszük főni. Amikor befőzzük a halat, ügyeljünk arra, hogy keverni már nem szabad, mert a halszeletek törnek. Aki szereti a rusztikusabb ízt, használhat halászlé kockát. Vigyázni kell vele, mert sós. A zöldpaprikát tálalás előtt, karikázva tesszük rá.

Krumplisaláta: kifli krumpliból vagy Gülbaba krumpliból készítsük. Sós vízbe tegyük főzni, mikor annyira megfőtt, hogy sütővillával át tudjuk szúrni, akkor húzzuk le a tűzről, és öntsünk bele 1-2 evőkanálnyi ecetet. Kéz melegen tisztítsuk, és karikázzuk bele az előkészített salátalébe. Salátalé: karikára vágott lila hagyma enyhén megsózva (kicsit félre téve), 1 evőkanál só, 2 evőkanál cukor, 5 evőkanál 10 %-os ecet, személyenként kb. 2 dl víz. A krumpli salátának érnie kell, fogyasztása előtt órákkal készítsük el.

Rántott ponty szeletelt filéből: a halat mindig előre sózzuk be, folpakkal és ne alufóliával fedjük.

Süllő recept ínyenceknek. Süllő filét egyenletes szeletekre vágunk, jénai tálba bőrével lefelé egymás mellé tesszük. Besózzuk. Friss tárkonyból egy-két levélkét teszünk minden szeletre, majd száraz fehérbort alá öntünk, vajdarabkákat csipegetünk a szeletekre. Csokor petrezselymet és 1-2 szem gombát teszünk még a jénai tálba. Légmentesen lezárjuk hőálló fóliával, és forró sütőben 10 percig pároljuk. A tálból kivesszük a petrezselymet és a gombát. Az alaplevet egy serpenyőbe öntjük, ugyanannyi tejszínnel felforraljuk. Ez a hal mártása. Fűszeres burgonyával (héjában főtt burgonya 4-6 felé vágva, sóval és őrölt köménnyel megszórva, tepsiben forró vajon megforgatva) tálaljuk. A sütéshez használt bort javaslom fogyasztásra. Ha az ételtől nem sajnáljuk a jó minőségű bort, ízeiben meghálálja.

                                                                        Moldován Katalin 2008/december

 

Petrin László

Piliscsaba jegyzőjét kérdeztük múltról, jelenről és jövőről. Hogyan látja alig több mint egy hónappal hivatalba lépése után a Hivatal működését, a Piliscsabán kialakult helyzetet.

Az első egy hónap alatt kiderült, hogy a sorozatos jegyzőváltások nem tettek jót a helyi közigazgatásnak. Számos elhúzódó és kezeletlen ügy terheli a hivatalt, amelyek sürgős megoldásra várnak. Ismerkedem velük. A napi feladatok mellett szervezni kell az előttünk lévő időszakot. Éves munkaterv alapján az aktuális közigazgatási feladatokat is el kell látni, miközben a Képviselő-testület és az ügyfelek kiszolgálása sem szenvedhet hiányt.  Egyszerre három irányban kell jól teljesíteni, megfelelve a törvényi előírásoknak, irányelveknek. Nem egy irigylésre méltó helyzet. 

Az évek alatt megszerzett tapasztalatomat jól szeretném hasznosítani. A rendszerváltás után a helyi közigazgatásban számos rossz, a tanácsi rendszertől megörökölt beidegződéssel találkoztam. Kihasználva a lehetőséget - gyógypedagógus, pszichopedagógus, testnevelő tanári képesítés mellé -, friss ismereteket szereztem a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási karán igazgatásszervező szakon, amely többek között a jegyzői állás betöltésére jogosít fel.  Jelenleg jogászhallgató vagyok még egy évig a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán.  

Rendszeresen publikálok szakmai kiadványokban, a Magyar Közigazgatás és a Jegyző és Közigazgatás szakfolyóiratokban. Pályázat útján lettem tagja a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége szakértői gárdájának. Tavaly nyáron részt vettem külső szakértőként az „Út a munkához” kormányzati program véleményezésében.  Sajnos javaslataink csak nyomelemekben jelentek meg a végső anyagban.

Korábban külső szakértőként vidékfejlesztéssel és közigazgatás szervezéssel foglalkoztam Baranya megyében. Hetvehely központtal tizenhárom településből álló kistérségi társulás ügyeit intéztem. Akkor még az uniós előcsatlakozási programok futottak (SAPARD, PHARE), ezeken a pályázati lehetőségeken sikerrel vettem részt. Négyszázmillió forintos projekt pályázatírója és menedzselésével megbízott felelőseként jártasságra tettem szert ezen a területen is.
A rendszerváltás idején 1991 februárjában, amikor a helyi önkormányzatok szervezése megkezdődött, pályázat útján lettem Tatabánya Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának oktatási főelőadója, másfél évig irodavezető helyettese. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy alapítója és megvalósítója voltam egy olyan csapatmunkának, amelyik létrehozta a rendszerváltás utáni mai magyar helyi közigazgatás rendjét. Később négy évig a Komáromi Gyermekváros igazgatói posztját töltöttem be.
Több mint négy éven át jegyzőként dolgoztam az ezerhétszáz lélekszámú Somogy megyei Kőröshegy községben. Innen pályáztam meg Piliscsaba Nagyközség Önkormányzata által kiírt jegyzői állást. Szerettem volna tatabányai otthonomhoz közelebbi munkalehetőséget, hogy visszakerülhessek családi, baráti környezetembe. Három fiam és egy lányom van. Ketten Tatabányán, ketten Komáromban élnek.
 
Azonnali csodákat nem lehet várni, időközben létszámcsökkentés is karcsúsította Piliscsaba hivatalában az apparátust. Ez feszítetté teszi a munkavégzés tempóját. Azzal az anomáliával is együtt kell élni - országos jelenségként -, hogy a polgármesteri hivatalban dolgozó köztisztviselők túlmunkája csak szabadságban váltható meg, míg ezzel szemben a közalkalmazottaknak jogszabály biztosítja erre az esetre a pénzbeli külön juttatást.
A havi minimum hat bizottsági és egy testületi ülésen két kollegámmal együtt részt veszek késő estébe nyúlóan.  A reggeli 8 órás munkakezdés előtt már sok esetben javában folyik a munka, amit a kívülálló nem lát. Így alakulhat ki az a téves nézet, milyen kényelmes munka a polgármesteri hivatalban dolgozni, mert ott nem kell mást csinálni, mint aktákat tologatni.
Jogalkalmazóként óriási a felelősség hárul a kollégáimra, ezenkívül a jegyző a helyi rendeletek meghozatalával (képviselő- testületi jóváhagyással) jogszabályt is alkot. Személyes anyagi következményei lehetnek a jogszabály helytelen értelmezésének, illetve alkalmazásának. Itt selejtet gyártani kockázatos dolog. Olyan nem volt és nem is lesz, hogy mindenki kérését, igényét minden esetben ki tudjuk elégíteni. Bárki, aki úgy érzi, hogy jogos érdekei sérültek, az jogorvoslattal élhet fellebbviteli fórumokon. Ez részemről nem érzelmi, hanem jogi kérdés. Egy jegyző ne sértődjön meg, ha megfellebbezik határozatait. Még ha a jó szándék, a szakmai tudás vezérel is bennünket, akkor is tévedhetünk, mi is emberek vagyunk.

Korábbi tapasztalataimhoz képest elmondhatom, hogy a piliscsabai Képviselő-testület szakmailag jól felkészült. A bizottságok kellő alapossággal, és részletekben menően tárgyalják azokat a témaköröket, melyeket a Képviselő-testület később döntésre előterjeszt.
Piliscsaba vállalkozásfejlesztési koncepciója már elkészült, településfejlesztési koncepciója most készül. Egységesnek kell lennie a döntéshozóknak, hogy a település érdekeit szem előtt tudják tartani.
 Van egy szép régi latin mondás a római jogból: A jog az igazságosság és a méltányosság művészete. Az antik kor jogalkotói ezt komolyan is gondolták. Ennek aktualitása van napjainkban is. A helyi közigazgatásban van jelen a legközvetlenebb emberi kapcsolat. A jogszabályok merev, betű szerinti alkalmazása vezet sokszor a legsúlyosabb jogtalansághoz, méltánytalansághoz. A jog lehetőséget biztosít a méltányosságra, annak gyakorlására. Ezzel élni lehet és kell is. Boldogabb, élhetőbb élettér megvalósítása a cél. Az ügyek egyedi elbírálására, mérlegelésére van szükség a rutin munka helyett. A jogszabályok szerint hozott döntés csak akkor szolgálja az itt élők javát, ha egyéniesítve került megalkotásra. Szakmai körökben ismert fogalom az igazságtalan jog, vagy a jogtalan jog jelensége. 
Fontos, hogy milyen rendelet, milyen tartalommal születik meg itt helyben. Fontos szem előtt tartani, hogy az adott jogszabályi keretek között, az itt élők örömmel és ne keserűséggel éljék meg mindennapjaikat. Ehhez kifinomult érzékek kellenek, széles látókör, jogszabályok ismerete, és értő szemlélet a helyi problémák egyfajta önérdektől mentes kezelésére. Kívülálló szemével, de nem felületesen látni a közösség érdekét és jogi eszközökkel olyan megoldásokat keresni, amelyek közmegelégedést eredményeznek: ez a jegyzői ars poétikám. Jegyzőként elsősorban az irodavezető munkatársaimra támaszkodom, akik egy-egy szakterület képviselőiként segítik munkámat a döntések előkészítésében. Szoktam volt mondani: én nem akarom a kanálban a mélyedést újból feltalálni. Egy jó döntéshez az kell, hogy több szempontból legyen megvilágítva a problémahelyzet. 
A helyi közigazgatás vezetése ilyen elvek mentén kell, hogy szerveződjön. Amit ennek érdekében jegyzőként meg tudok tenni, azt megteszem. 

A Képviselő-testület február 10-i ülésén önmaga feloszlatásával véget vetett a Polgármester Úrral szemben kialakult bizalmatlansági helyzetnek. A jegyzőnek és a hivatal dolgozóinak ilyen körülmények között is a pártatlanság érvényesítése a feladata.  Harminc napon belül a fenti döntésről szóló jegyzőkönyvet el kell küldenünk a Helyi Választási Bizottsághoz. Ők tűzik ki az időközi helyi önkormányzati választás időpontját kilencven napon belülre. A demokráciának is vannak költségei. Ezt a helyi költségvetésből kell megteremtenünk. A jegyző, a Helyi Választási Iroda vezetőjeként, felelős a polgármester és a képviselő-választás törvényes előkészítéséért és lebonyolításáért.  A választás eredményének jogerős megállapításától számított 15 napon belül az újonnan megválasztott polgármester és a képviselő-testület alakuló ülés keretében dönt az alpolgármester személyéről és a bizottságok felállításáról.

Piliscsaba kiváló adottságokkal rendelkező település, hagyományőrző múlttal, jól szervezett civil élettel. A helyi történelmi értékek jó alapot biztosítanak arra is, hogy egy folyamatosan növekedő, fejlődő város váljon Piliscsabából. 
                                    
                                                                                   Moldován Katalin (2009/03)

Punka Lászlóné Erika

Óvodapedagógus, tanügyi igazgatási szakértő, neve megtalálható az Országos Szakértői Névjegyzékben. A piliscsabai Napsugár- és az egységesített tagóvodák vezetőjének szakmai programja nagyban hozzájárult ahhoz a sikerhez, amivel az Európai Uniós forrásból kiírt „Közoktatási intézmények beruházásainak támogatása, eszközbeszerzés és infrastruktúrafejlesztés” című nyertes pályázattal új óvoda épülhet Piliscsabán.

Tizennyolc évesen gimnázium után kezdtem el óvónőként dolgozni. Egyidejűleg jártam a Főiskolára Putnokról, ahol laktam. Dolgoztam, tanultam és férjhez mentem. A legnagyobb lányom már huszonhárom éves és egy négy éves kislány édesanyja, fiam huszonegy- és a kislányom tizenegy éves.

1989 decemberében jöttünk el Borsod megyéből, Tinnyén kaptam állást és szolgálati lakást. Férjemnek sem kellett munkanélkülinek lennie, álláslehetőséghez jutott. Másfajta munka várt itt rám. Putnokon hat nagycsoportos óvodában dolgoztam, itt kicsi, három csoportosban. Szerettem munkámat, mindig közel álltak hozzám a nehezebb életkörülmények között élő gyerekek. Gyermekvédelmi felelősként ott segítettem őket, ahol tudtam.
A harmadik gyermekem születése után kicsi lett a szolgálati lakásunk. Nem volt rá mód, hogy megvegyük és bővítsük, új otthon után kellett néznünk. Esztergom-kertvárosba költöztünk. A közlekedés onnan Tinnyére eléggé körülményes, ezért új munkahelyet kerestem. Helyben csak szerződéssel, helyettesítő munkára lett volna lehetőség. Pest megyében is szétnéztem, és két álláslehetőséget ajánlottak. Az egyiket itt Piliscsabán, az akkor még Bajcsy úti óvodában, a másikat Pilisvörösváron a Grádusz óvodában. Pár nap alatt kellett döntenem, ami nem volt könnyű. Mindkét óvoda vezetője szimpatikus volt. Pilisvörösváron nemzetiségi programmal és sokkal jobb körülmények között működött az óvoda. Szebb volt, újabb volt, a gyerekek összetétele egészen más volt, mint itt Piliscsabán, ahol tágasabb volt a tér, és a hátrányos gyerekek miatt nagyobb volt a kihívás.

Piliscsaba mellett, és a tizenöt perccel rövidebb utazás mellett döntöttem. 2003 óta dolgozom itt, a Napsugár óvodában. Csabai Györgyné az akkori óvodavezető azonnal beiskolázott a hét évente kötelező százhúsz órás továbbképzésre. Tanügyi igazgatási szakértői diplomámat 2005 decemberében kaptam meg, és felvételt nyertem az Országos Szakértői Névjegyzékbe.

Időközben lejárt Csabai Györgyné mandátuma s kiírták az óvodavezetői pályázatot. Megpályáztam. Sikerrel. 2005. szeptember elsejétől vezettem ezt az intézményt 2007. július elsejéig. Ekkor vonták össze Piliscsaba három óvodáját a Klotildligetit, a Hétszínvirág- és Napsugár ovit, s lettem egy évre mindháromnak megbízott óvodavezetője.
Nagy felelősség. Össze kell hangolnom a pedagógia munkát, felelek a gazdaságos működésért, ellátom a tanügy igazgatási feladatokat, gyakorolom a munkáltatói jogot, így a személyi kérdések is hozzám tartoznak. Az egységesítéssel nem minden dolgozónk értett egyet, mára azonban mindannyiunk számára fontos a csapatépítés, hiszen a 9 óvodai csoportban folyó szakmai munka sikere a csapatmunka eredménye. A három óvoda életében mindig van azonnal megoldandó feladat, folytonos vezetői jelenlétre van szükség a problémák kezeléséhez.

A Klotildligeti és a Hétszínvirág tagóvodába munkaköri leírással tagóvoda vezetőket neveztem ki. Az egységes óvodára készítettem munkatervet, ez alapján ők ún. éves almunkatervet készítenek, ami alapján az ott dolgozó pedagógusok a nevelési-fejlesztési munkát végzik. Az ott folyó pedagógiai munkáért ők felelnek, részt vesznek a belső ellenőrzésben, az értékelésben.

Megtisztelőnek éreztem 2007. év májusában amikor felkeresett a Hivatalból az akkori jegyző és a Műszaki Iroda vezetője, és elmondták, hogy a Képviselő-testület új óvoda építéséről döntött, amihez szakmai programot kérték tőlem. Ugyanezt kérték a másik két óvoda akkori vezetőitől is. Az együttműködés akkor sajnos nem jött létre, egyedül maradtam a program megírásával, amit a képviselő-testület elfogadott. Ezt követően bíztak meg egy évre az egységesített óvoda vezetésével. Sok nehézség mellett sok-sok tapasztalatot szereztem ez idő alatt, amit jól fogok tudni hasznosítani az elkövetkező időszakban. A nyáron kiírt óvodavezetői pályázatot megnyertem, öt év már elég hosszú idő terveim megvalósításához. Ez idő alatt a  pályázati pénzből elkészül az új óvoda is. (Az óvoda pályázatról a Piliscsabai Polgár hamarosan megjelenő különszáma ad részletes tájékoztatás – szerk.)

Az építendő óvoda helyi nevelési programja a három óvoda integrált programjából készült, a nehéz sorsú, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek helyzetét segítve. Ami új, az egy német nemzetiségű vonal, amit a szülők aláírások gyűjtésével kértek. Új lesz a Start fejlesztési program is azoknak a gyerekeknek, akik már iskolás korúak, de speciális, egyéni megsegítést igényelnek.

A tavalyi év nehéz indítása után most a Napsugár tagóvodában hat óvodapedagógus hetvenhárom gyerekkel sokkal felkészültebben tudta szeptember elsején elkezdeni az évet. A Klotildligeti tagóvodában hetvenöt, a Hétszínvirág tagóvodában ötvenkilenc gyerekkel foglalkozunk. Sajnos helyhiány miatt nem tudtunk minden jelentkezőt felvenni. Nekik rendelkezésükre áll a német nyelvű Snoopy magán óvoda, a családi napközi jellegű Szivárvány foglalkoztató, és a klotildligeti Tünde gyermekház.
Óvodák közötti munkaközösségeket hoztunk létre pedagógusokból. Ilyen a minőségirányítási, gyermekvédelmi, báb és mozgásfejlesztő munkacsoport. Mindhárom óvoda kiemelten foglalkozik a mozgásfejlesztéssel, idén bevezetjük a kiscsoportos foglalkozásokat, tornaterem hiányában a Családsegítő Központ együttműködésével. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítetnünk velük, nemcsak teret biztosítanak a különféle speciális, egyéni foglalkozásoknak, hanem szükség esetén a problémás családok látogatásán is részt vesznek.

Idei évben törvényi kötelezettségünk bevezetni a teljesítményértékelést, ami azt jelenti, hogy minden tagintézményből 3-3 óvodapedagógus teljesítményértékelését kell elkészítenünk.

Dolgom a papír munkák mellett, hogy figyelemmel kísérjem, értelmezzem a törvényi előírás változásait. Szülői panaszkezeléstől a váratlan ügyek rendezéséig, szakmai előadásokig, szakanyagok elkészítéséig, tagóvodák látogatásáig, szülői- és nevelő testületi értekezletekig, bizottsági ülésekig sokrétű feladatokból állnak össze napjaim. A munkatervek, beszámolók elkészítése már este kilenc óra utánra marad.
Programomat elfogadta a nevelőtestület, megvalósításában is aktívan részt vesz. Eredményeket akkor tudunk felmutatni, ha érezzük az összetartozást, képesek vagyunk csapatmunkában dolgozni. Köszönöm a nevelő testületnek, az alkalmazotti körnek megbízhatóságukat, pontosságukat, azt a segítséget, amit szakmai tudásukkal, emberi magatartásukkal nyújtanak munkámhoz.

                                                                      Moldován Katalin (2008. október)

 

Rosta László

Új képviselő Piliscsaba Önkormányzatának Képviselő-testületében. Tagja az Egészségügyi és Népjóléti Bizottságnak, és a Jogi Ügyrendi Bizottságnak. Vállalkozó. Három gyermek édesapja.

Piliscsabán születtem, huszonéves koromig, ameddig meg nem nősültem, itt is laktam. Van két fiam, 19 és 14 évesek, akik Budapesten élnek. 1998-ban újra nősültem, és visszatértem új családommal a szülői házba Piliscsabára. Kilenc éves kislányom a Ward Mária iskolában tanul, egy négyes osztályzattal majdnem kitűnő eredménnyel.
A Veszprémi Vegyipari egyetemen tanultam 3 évig. Diploma nélküli vegyészmérnökként dolgoztam a Szilikátipari Kutató Intézetben, ameddig felszámolás nélkül meg nem szűnt. Utána lettem vállalkozó. Két cégem van. Rendezvényeket, kirakodóvásárokat szervezünk. A munkámból most ki sem látszom. Tíz fagylaltos pavilont nyitunk Budapest legfrekventáltabb területein egy új termékkel az ICE „N” GO jégkrémdrazséval.. A kispohárból kanalazható  fagylalt golyócskák elindításával van most sok munkánk, ami szerencsére a képviselő-testületi munkámat a nyári szünet miatt nem érinti.

Milyen indíttatásból indult a képviselőválasztáson?
Sokáig a szakmámban dolgoztam, a 90’-es években magánvállalkozó lettem. Sok mindennel foglalkoztam. A rendszerváltozás idején Budapesten éltem, így kimaradtam a piliscsabai életből, a társasági eseményekben sem vettem részt. Bár szüleimen, testvéremen keresztül tájékozódhattam az itteni eseményekről, de személyes kapcsolataim nem voltak. Iskolatársaim felnőttek, sok új ember költözött ide. El kellett telnie bizonyos időnek, hogy ismerőssé váljon újra számomra a piliscsabai világ. Forgolódtam baráti társaságban és elkezdtek érdekelni a helyi ügyek. Még az előző választás előtti időszakban konkrét tervek fogalmazódtak meg bennem. 2006-ban megkerestek ismerősök, hogy nincs-e kedvem képviselőnek indulni. A Szövetség 2006-al együtt indultam. Első körben nem kerültem pozícióba. Több vélemény szerint egyéni indulóként nagyobb lett volna az esélyem, de ezt megítélni utólag nem tudom.
Képviselői lemondások következményeként kerültem 2008. június 1-től a képviselő-testületbe.

Befolyásolja-e valamiben, hogy másfélév késéssel kapcsolódik be a képviselő-testület munkájába?
2006-os választások után már felmerült az a lehetőség, hogy lesz olyan, aki ilyen vagy olyan ok miatt nem viszi végig a négy éves ciklust. Amikor meghallottam a lemondásokat, ennek ellenére váratlanul ért, de nem meglepetésként. Pár telefon után kialakult bennem, elvállalom a képviselőséget, hiszen ezért indultam a választásokon, s az akkori célkitűzéseim még megvalósításra várnak. Eddig a barátokkal elemeztük a képviselő-testületi munkát, most érdemben van lehetőségem tenni is érte. Nagy segítség információ közelben lenni, tájékozódnom kell a folyamatokban lévő ügyekről és azok előzményeiről Ezeket meg kell ismernem előbb, hogy felelősségteljesen dönthessek, és olyan kérdést se tegyek fel, amire korábban már válasz született.
Két bizottsági helyet ajánlottak fel. Az egyik az Egészségügyi és Népjóléti Bizottsági tagság, ami könnyebben betölthető, mint jogi végzettség nélkül a Jogi Ügyrendi Bizottság, ahol még meg kell találnom, hol tudom műszaki ismereteimmel a bizottság munkáját segíteni.


Hogyan tudja összeegyeztetni új munkakörét a családdal, a vállalkozásával?
Képviselőség annyi időt nem vesz el, hogy a vállalkozásaimat tovább ne vigyem. Feleségem a vállalkozásaimban is társam. Képviselői munkám így nem megy a megélhetésem, a vállalkozói munkám rovására. Minden új vállalkozás beindítása sok időt és figyelmet vesz igénybe, most éppen egy ilyen időszakomat élem. Reggel 6-tól este 9-ig közlekedem. Budapest és Piliscsaba között napi szinten a 10-es út ellehetetlenült állapotával szembesülök, a fővárosban az útlezárásokkal, forgalmi dugókkal és nyár lévén a kánikulai hőséggel.
 
Képviselőként hogyan látja a jövőjét?
Megtisztelő számomra a képviselő tagság. Szeretnék tenni a faluért. Azt láttam sokáig, hogy a vállalkozásokat nem támogatják megfelelőképpen. Nem fejeződött be az iparterület kialakítása, semmi sem történt azért, hogy itt egy barátságos környezetet teremtsenek a vállalkozóknak. Az Egészségügyi és Népjóléti Bizottság, de a Jogügyi Bizottság sem az a fórum, ahol ebbe a kérdésbe közvetlen beleszólásom lehetne, de a testületen keresztül remélem, hogy tudok ezért az ügyért tenni, mert a vállalkozások tartják el az országot, nélkülük nem működik semmi.
Az iparterületet tovább kell fejleszteni, még egyszer úgysem lehet abból a területből nádas. Haladjunk tovább, és az ott szerzett bevételből fejlesszük a falu többi részét.
Szeretnék támogatást szerezni azon elképzelésemhez, hogy un. „inkubátorházat” alakítsunk ki a kezdő vállalkozások és az olyan iparosok részére, akik a saját telkükön dolgoznak / sokszor rendelet ellenesen /. A kialakítandó iparterületen létre lehetne hozni ezt az „inkubátor” házat.
Kezdetben a falu fejlesztési forrásainak egy részéből el lehetne indítani a vállalkozást és idővel a bérleti díjakból és az iparűzési adóból megtérülne a beruházás.
A saját lakókörnyezetem, a Kossuth Lajos utca rendbe tételére már Hársvölgyi  Albert idejében 2004-ben gyűjtést szerveztem, ami jól alakult. Mivel az önkormányzat nem tudott pénzt hozzá tenni, a lakók meg nem tudták a felújítás teljes összegét megfinanszírozni, az utca felújítása nem valósult meg. Az itt lakók 80 %-a hajlandó ma is anyagilag hozzájárulni az útépítéshez, 20 %-a azonban elzárkózik ettől. Nehéz egységes álláspontot kialakítani, pedig ez a beruházás a szomszédaim ingatlanának értékét is növeli. Reméljük, hogy az önkormányzat ki tud alakítani olyan megoldást, ami a megvalósulás irányába mutat.
Kampányolok a 10-es útért, naponta tapasztalom rajta közlekedve balesetveszélyességét, idő- és benzinpazarló voltát.

Motiváló erő?
Tudok-e tenni képviselőként elképzeléseim szerint, vagy csak azt gondoltam, hogy tudok?  Ez fog hamarosan kiderülni a képviselői munkám során.  Más kívülállóként elemezni a testületi munkát, és más „élesben”. Sok megválaszolatlan kérdés van még. Mennyire egységes a testület? Miben sikerül előre lépni?  Menyire tudok együttműködni a testület tagjaival? Milyen érdekek vannak a háttérben, amit még nem látok?
Sorolhatnám vágyaimat, ezek első helyén áll a Ward Mária iskola előtti járdaszakasz elkészülte. Hogy ne csak az úttesten lehessen babakocsit tolni a Kenderesi úton, a járda átépítése is sürgős a lakótelep és a 10-es út közti szakaszán. Jó minőségű burkolatúak legyenek legalább a sugárirányú utak, ami felfűzi a róla leágazókat. Az igen költséges fejlesztések, útépítések mellett, kell lennie annyi összefogás az itt élőkben a virágosításra, a fásításra - nemcsak a klotildligeti részen ahol lakom-, hanem az egész falura ráfér a szépítés.
Az biztos, hogy azon kívül, hogy itt élek Piliscsabán és itt adózom, más anyagi érdekeltségem nincs a lakóhelyemen. A jobb életminőségért, az élhetőbb környezetért, a fejlődésért szeretnék tenni. 
                                                                       Moldován Katalin  (2008.augusztus)

 

Simon Gyula

A Piliscsaba Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének legfiatalabb tagja, a Közlekedési és Településrendészeti Bizottság elnöke, polgárőr alelnök. Számos kitüntetés és elismerés birtokosa. Munkájának minősítése számára éppoly örömteli, mint az, hogy megtisztelték bizalmukkal a választópolgárok. Igyekszik is ezt a legjobb tudásával megszolgálni. Azok közé tartozik, akik azt mondják, hogy a képviselői munka szolgálat.

Van szervezőképessége. Mindig nyüzsög és azt nézi, hogyan legyen hasznos a közösségnek. Így jutott el a Piliscsabai Fiatalok Egyesületétől a Polgárőrségen át Piliscsaba Önkormányzatának testületébe. Úgy gondolja, ma nem lenne képviselő, ha nem végezte volna polgárőrként munkáját több mint tíz éven át önzetlenül a faluért. Azt tudni kell, hogy a polgárőrség teljesen önkéntes. Sokan azt gondolják, hogy aki a polgárőrségben dolgozik, az fizetést kap érte. Ez nem így van. Nappal dolgozunk, és éjszaka heti egy-két alkalommal szolgálatot vállalunk. Önként vállalt, sokszor nem veszélytelen és hálátlan feladat ez, egyfajta elhivatottság, amit csak szívvel, lélekkel lehet végezni. Sokszor van az, hogy egy betörés vagy lopás tettenérését követően még évekig kell járni a bíróságra bizonyítási eljárásokra saját szabadidőből, saját költségen.

Tizenötezer óra a lakosság szolgálatában
A faluban a kilencvenes évek elején egy hónapra harminckét betörés jutott, mára ez a szám egy-kettőre csökkent. Komoly eredmény ez, ami kőkemény munkát takar a körzeti megbízott rendőrök és polgárőrök részéről, akik ebben az időszakban teljesítettek szolgálatot. Egy számadat 1995. évtől: 2446 alkalommal láttak el szolgálatot, ez 15789 közterületen eltöltött órát jelent a lakosság szolgálatában ingyen és bérmentve. Ehhez egy igen összetartó, és jól képzett csapat kellett. Amikor az önkormányzati vagy vállalkozói támogatásról döntés születik, akkor lehet kalkulálni, hogy mibe kerülne ez a munka egy vagyonvédelmi cég megbízásával, hatszáz forintos órabérrel számolva. Az a millió forint, amit a polgárőrség kap az Önkormányzat éves költségvetéséből, elenyésző ehhez a teljesítményhez képest. Jószerivel a benzinköltséget fedezi. A Polgárőrség a működéséhez nyújtott minden segítségért hálás.  Kiemelten közhasznú egyesületnek minősül, az adóalapból 150 %-ig leírható a nekik nyújtott támogatás.

Tenni a köz érdekében
Simon Gyula 1995-ben belépett a polgárőrségbe, és rögtön az első gyűlésen vezetőségi tagnak, alelnöknek választották. Azóta is ő látja el ezt a feladatot. Ez alatt a tizenegy év alatt sok embert megismert a faluban, és őt is megismerték. Munkáját minősíti a nyolcszázhetvennégy szavazat is, amit a szavazóktól a választáskor kapott, és ami a hetedik helyre volt elég a Képviselő-testületben. Azt nagyon nagy dolognak tartja, hogy az emberek megtisztelték bizalmukkal. Igyekszik is ezt a legjobb tudásával megszolgálni. Azok közé tartozik, akik azt mondják, hogy a képviselői munka, szolgálat. Ő mindig is tenni akart Piliscsabáért, mindig azt nézte, hol segíthet.
A kilencvenes évek elején megalakult a faluban a piliscsabai fiatalok hasznos szabadidő eltöltését, kultúrált szórakozását és nevelését segítő Piliscsabai Fiatalok Egyesülete, aminek vezetését annak ellenére rábízták, hogy nem volt piliscsabai lakos. Ez nagy elismerés volt számára. Igaz, hogy a közigazgatásilag Piliscsabához tartozó közeli Jászfalu településrészen lakott, és Piliscsabára járt iskolába.
Később a Polgárőrségben találta meg azt a munkát, amiben a közbiztonság terén segíteni tud. Főállását tekintve a B-Angel Biztonsági Szolgálat csoportvezetője. Elmondhatja, hogy négy-ötszáz piliscsabai ház és vállalkozás biztonságát őrzi. Itt is a cég vezetésében lobbizik az egyedülálló nyugdíjasok, és a rászorultabb emberek riasztóval való ellátásáért. Most éppen az orvosi hívórendszerek jobb árainak kialakításán dolgozik. Mindez rengeteg idejét lefoglalja. Néha érzi, hogy komolyan fáradt. Reggel bejön az irodába, itt van este ötig, hatig. Ha nincs este bizottsági vagy testületi ülés, akkor kimegy szolgálatba. Képviselői tevékenysége miatt nem akarja polgárőrségi munkáját elhanyagolni. Éjjel kettőre ér haza, ha nincs történés az éjszakában. A reggel nyolc óra már az irodában találja. 

Képviselőként is sok tenni való van. Előttük van a 2004. évben készült nyolc oldalas, huszonhárom pontba foglalt Piliscsaba Nagyközség közbiztonságát és bűnmegelőzését szolgáló Közbiztonsági Koncepció aktualizálása. Megvalósításuk azon múlik, mennyi pénzt sikerül pályázatokkal nyerni. A Közlekedési és településrendészeti Bizottságban igyekszik mindig az aktuális gondokkal és problémákkal foglalkozni. Jó összetételű a bizottság, jó szakembereket sikerült megnyerni Dr. Kocsis Kálmán, Jeli Zoltán, Prof.dr. Valcsicsák Imre, Dr. Süveges Gábor személyében.
A bizottsági tagokkal úgy döntöttek, hogy minden iskola igazgatójával és a körzeti megbízott rendőrökkel leülnek, és sorra veszik a veszélyt jelentő problémákat, mint pl. drog, alkohol, stb.
Foglakoznak a közlekedésbiztonságot nagyban befolyásoló kresz táblák pótlásával. Egy ember élete nem múlhat azon, hogy ott van-e egy stop tábla vagy nincs. Az utcanevek tábláiból ma kétszázhuszonnyolc darab hiányzik Piliscsabán. A lakósok figyelmét fel kell hívni arra is, hogy a házszám tábláikat aktualizálják! Sok baj forrása lehet, egy érvényét vesztett házszámtábla, ami még a rendszerváltás előtti utcanévhez tartozik.
ó hír, hogy a Magyar Közút Kht. tulajdonában lévő Bajcsi-Zsilinszky utca teljes rekonstrukciója már a következő évben elindulhat állami pénzből.
Amióta képviselő és bizottsági elnök, több lakossági megkeresést is kap: kátyús az út, áll a víz az utcában. Pénz nélkül nehéz tenni, de ilyenkor megkeresi a településüzemeltetési csoportot a hivatalban, és amit a közmunkások segítségével el lehet végezni – ároktisztítás, kisebb útjavítások –, azt igyekszik megcsináltatni. Jó hír hogy a képviselőtestület oly sok év után először komoly összeget különített el a költségvetésből útépítésre. A teljesítményadó (volt súlyadó) egy részét, mintegy 32 millió forintot kívánnak útépítésre fordítani.

Köszönet és elismerés
Igazán jól esnek a köszönetként kapott elismerések megyei vagy önkormányzati vezetőktől, mint például a Piliscsabáért Emlékplakett, vagy a 2002-ben kapott „Pest Megye Biztonságos Települése” cím elnyerése, amit a mai napig is évente megújítanak, mert sikerül a közbiztonsági mutatókat nagyon jó értéken tartani. Irodája falát díszíti főkapitányi dísztőr, oklevelek sora, köztük az elmúlt évben tíz éves polgárőrvezetői munkájáért kapott elismerés, melyet a rendőrség napján – Szent György napkor –, ünnepélyes állománygyűlés keretében a Pest megyei főkapitánytól kapott, s adta mellé bársonytokban a hozzá járó hatástalanított fegyvert is. Mint mondja, minden elismeréssel felér, amikor egy nyugdíjas néni odajön hozzá az utcán és elmondja, milyen megnyugtató számára, hogy járőröznek, hogy biztonságérzetet kap attól, amikor a polgárőrség autója elmegy a házuk előtt. Sikerült egy kicsit rendet tenni ebben a faluban, és ennek jó részese lenni.

                                                                                  Moldován Katalin (2007/04)

 

 

Dr. Solti Gábor

Piliscsaba Nagyközség Önkormányzata képviselő testületének tagja, az Oktatási, Környezetvédelmi és Turisztikai Bizottság elnöke. Geológus. Nevéhez fűződik a hungaricumnak tekinthető különleges talajjavító és gyógyhatású anyag, az Alginit felfedezése. Tagja a Magyarhoni Föld-tani Társulatnak, a Szent Korona Szövetségnek.

A föld, a természet és a munka megbecsülését otthonról hozta. Hat évesen édesapja a nyakába vette, úgy vitte le a lejtős aknába. Látta, hogy milyen nehéz a bányászok élete. De azt is látta, milyen nagy összetartás van közöttük. Bányamérnök akart lenni. Szentiványi Ferenc ismertette meg vele a geológiát. Általa kapott példát arról is, mi a hivatástudat, az elkötelezettség. Technikusi szakdolgozatát az oroszlányi bányáról írta. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem történetében ő az egyetlen, aki munka mellett végez a nappali szakon – jeles eredménnyel. Öt évvel később summa cum laude doktorál. Kutatóként, majd köztisztviselőként több mint három évtizedig dolgozik a Magyar Állami Földtani Intézetben, majd a Magyar Geológiai Szolgálatnál. 1973-ban felfedezés részesévé teszi a Teremtő. A Balaton felvidéken rálel egy új nyersanyagra, ami meghatározza további pályafutását.

„A gyógyszereket a Földből adja az Úr és az okos ember nem veti meg őket” (Sirák fia 38.4)
Az Alginit kőzet egy alga biomasszából és agyaggá elmállott vulkáni porból, tufából álló litholit. Másfél évtizedes kutatási tapasztalat alapján bizonyságot nyert ennek a kőzetnek különleges tulajdonsága. Dr. Solti Gábor dr. Vajna Tamással együtt, gyógyászati kísérletekbe fogtak. A kutatások végeredménye, az Országos Gyógyszerészeti Intézet „gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény”-nek minősítette az „Algalit reumakenőcs” készítményüket. Ez a bizonyítottan kitűnő hatású, klinikai tesztekkel, orvosi szakvéleményekkel, beteg-tapasztalatokkal alátámasztott, a világon egyedülálló, teljes egészében magyar alapanyagból készült gyógytermék összes kutatási, fejlesztési eredménye, gyártástechnológiája immár tíz éve dr. Solti Gábor birtokában van. Hogy gyógyító és szépítő hatását világszerte megtapasztalhassák, olyan befektetők, és vállalkozók jelentkezését várja, akik újra a piacra viszik ezt a hungaricumnak tekinthető különleges gyógyhatású anyagot, illetve folytatják a kutatás-fejlesztést újabb és újabb termékek kidolgozására.

Munkaérdemrendek
Az új kőzetminta felfedezése meghozta az elismerést – a főnökének. A munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta érte. Solti Gábor csak jó tíz évvel később jut ennek az elismerésnek a bronz fokozatához. Igaz, addigra nagyszerű felfedezését több száz publikáció és kutatási jelentés vitte hírét a nagyvilágba. Harminckilenc szabadalom társfeltalálója. A nyolcvanas évek végén a bio-kultúra mozgalom élére áll, földtani és agrár-környezetvédelmi szakértőként tevékenykedik; és emléket állít az utolsó nagy polihisztornak. Bejegyezteti a Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért közhasznú alapítványt, amelynek kuratóriumi elnöke. Példaként állítja azt a szellemi minőséget, azt a nemzeti konzervatív életszemléletet, és azt a magas szakmai tudást, amit ez a nehéz sorsú ember megtestesített. A nyomdokain haladva Solti Gábor Piliscsabán megrendezi a Kárpát-medence ökoszervezeteinek I. találkozóját, biogazda tanfolyamot szervez, és vezeti a Pilisi Biokertész Klubot. 2006 őszén, készülve a helyhatósági választásokra, még eszében sem volt, hogy induljon. Ügyvéd barátja, Dr. Szilágyi Ferenc és Gorka Sebestyén meggyőzte arról, hogy azzal a tudással, és szakterületek ismeretével, amivel foglalkozik; és azzal a szemlélettel, ami a sajátja, nagyon sokat tehet Piliscsabáért és az itt élőkért. Függetlenként indult a „Változást Piliscsabán” kör tagjaként, és ő lepődött meg a legjobban, nyolcszázharminckét szavazattal bekerült Piliscsaba Nagyközség Önkormányzatának Képviselő Testületébe. Jól esett számára ez a bizalom.

Képben lenni
Olyan ember ő, aki életét könyvek között élte. Vagy írta őket, vagy olvasta. Minden írást elolvasott, ami Piliscsabáról megjelent. Képe volt az elmúlt Piliscsabai Testület négy évéről. Félt, hogy valamilyen véletlen szerencsétlenség folytán ezeknek a csoportoknak a szemben állása folytatódni fog. Félt, hogy veszekedésekkel teli, meddő vitákkal őrli fel energiáit, közben a falu dolgai nem haladnak. A Sors keze, hogy a falu lakói jó érzékkel választották ki azt a tizenhárom képviselőt, akik ugyan négy különböző csoportban indultak, de mindegyikük hasonló életfelfogású, szellemiségű és elkötelezettségű. Örömmel tapasztalja, hogy a feladatok elvégzésénél, szinte kivétel nélkül konszenzusra lehet jutni, Piliscsaba érdekeit szem előtt tartva.

Együtt a csapat
Az egyeztető megbeszélések során olyan megállapodás született, hogy az Oktatási, Környezetvédelmi és a Turisztikai Bizottság vezetésére őt kértek fel, és amely bizottságnak a többi bizottsághoz hasonlóan, szakmai személyi összetétele van. Ebben a munkában Mocsári Dezső tanár úr személyében egy olyan oktatási szakember vesz részt, aki az oktatásügynek használó szakértője. A régi testületből Dr. Csizmadia László és Vargha Zsófia segíti az újak munkáját. Jól eső tapasztalat a hivatal munkatársai, Őri Erzsébet és Benyák Éva részéről az a támogatás, amely segíti, és hatékonyabbá teszi munkájukat.
A Bizottság feladata igen sokrétű, hozzájuk tartozik még a sport, a kultúra és a legutóbbi testületi ülés óta az informatika és a kommunikáció is. Szerencsére a Bizottság külső és belső tagjai között minden szakterületnek meg van a megfelelő szakértője. Külön kihívás a Bizottság számára az Egyetemmel való, kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolattartás. Hál’ Istennek, két bizottsági taguk, Dr. Szigeti Imre és Dr. Őze Sándor, az Egyetem tanárai. Bizottsági elnökként külön öröm számára és a döntésekben magabiztosságot jelent, hogy olyan emberek segítik, mint a kitűnő szervező képességű Bácskai Bea, és a rendkívül körül tekintő, a bizottsági munkát nagyon lelkiismeretesen végző, kiváló diplomata érzékkel megáldott Dr. Kocsis Kálmán. Akkor sem rettent meg, amikor a Testület a kommunikáció területén is jelentős feladatot rótt a Bizottságára, mert a csoportjában tudhatja Bíró Szilvesztert, a Iosephinum Kollégium igazgatóját, akinek ez is tanult szakmája.

Élet-tér
Mivel Solti Gábor maga is egy civil szervezetet, egy alapítványt vezet, talán az átlagosnál is erősebb a kötődése a civil szférához. Fel is vette a kapcsolatot a Piliscsabán tevékenykedő alapítványokkal, hogy megismerje munkájukat, terveiket, hogy miben tudnának a falu javára tenni – talán nem is több munkával, hanem összefogással. Meggyőződése, hogy ezekben az alapítványokban óriási szellemi kapacitás van.  Szívügye, még ebben az évben, a piac létrehozása, és egy pénztárcakímélő, környezetbarát komposztálási rendszer bevezetése. Meg kívánja őrizni Piliscsaba természeti értékeit, szépíteni a községet, ápolni a közterületeket, biztosítani az egészséges életet, hogy öröm legyen Piliscsabán élni.

                                                                                    Moldován Katalin (2007/02)

 

 

Szernecz Zoltán

A piliscsabai Szociális Gondozó és Családsegítő Központ vezetője. Június óta képviselő. Az Oktatási és Turisztikai Bizottság és a Közlekedési és Rendészeti Bizottság tagja,  meghívott állandó szakértője az Egészségügyi Népjóléti és Szociális Bizottságnak. Az Országos Gyermekjogi és Családsegítő Tagozatok Szociális Szakmai Szövetségének, és annak Felügyelő Bizottságának megválasztott tagja. 

Honnan indult az út a képviselő tagságig?
Nem egyenes út vezetett idáig. A középiskola elvégzése után egy évet a vendéglátóiparban dolgoztam, elvégeztem egy újságírói iskolát és több éven keresztül sportújságíróként jelentek meg írásaim, utána adórevizorként tevékenykedtem hat évig. A munkámhoz szükséges iskolámat a Pénzügyi Számviteli Főiskola pénzügyi előadói szakán szereztem meg.  Az itt eltöltött idő alatt iratkoztam be a Wesley János lelkészképző főiskola általános szociális munkás szakára, és szereztem végzettséget. Négy éves képzés alatt többször kellett a lakhely szerinti családsegítő központba gyakorlatra járnom, ami akkor már Piliscsabát jelentette. Budapestről költöztem ide öt éve feleségemmel, a most iskolába menő fiammal és négy éves lányommal. Hamar sikerült beilleszkednem. Gyakorlati időm letelte után kaptam egy felajánlást az akkori vezetőtől, hogy legyek tagja az intézmény újonnan kialakuló gárdájának. Éltem a lehetőséggel. Közalkalmazottként munkába álltam. A mostani kollegákkal együtt, családsegítőként kezdtem 2003-ban. Amikor kiírásra került a megüresedett vezetői állás, megpályáztam. Úgy gondoltam túl sok veszíteni valóm nincs, igaz tapasztalatom sem sok volt, de hittem benne, hogy amit közösen elkezdtünk, azt tovább tudjuk vinni. Hét pályázó közül a megbízást én kaptam meg, hosszú távú elképzeléseimet a testület is elfogadta. Jövő tavasszal jár le a határozott idejű vezetői kinevezésem a Családsegítő Központ élén.

Mit ölel fel a Családsegítő Központ?
A Családsegítő Központ a rászorult, elesett, szociálisan hátrányos helyzetű emberek, és családok megsegítéséért dolgozik. Elhivatott emberekből tevődik össze a segítők közössége; házi segítségnyújtás, családsegítés, gyermekjóléti szolgáltatás, szociális étkeztetés feladatkörökkel. Második éve Piliscsaba tagja és alközpontja a kistérségi társulásnak, ami annyit jelent, hogy nem csak Piliscsabának vagyok a szociális vezetője, hanem Tinnyének és Pilisjászfalunak is. Az itt élők - a családsegítőkön kívül – nem szembesülnek a mély nyomorral, a szinte kilátástalan életkörülményekkel.

A Piliscsabai Polgár szerkesztőségébe többen eljuttatták már az Önnel, illetve a vezetése alatt álló intézménnyel szembeni elégedettségüket kifejező véleményüket. Milyen tapasztalatok adtak visszaigazolást eddigi munkájáról?
Kaptam az elmúlt öt év alatt dicsérő szavakat, amelyek természetesen jól esnek. Ilyen volt a Piliscsabai Polgárban múlt évben megjelent cikk is, amiről sokáig nem tudtam, hogy ki írta, bár kíváncsi lettem volna rá. Az Országos Szakmai Szövetségben reagáltak rá, gratuláltak az ott leírtakhoz. A mi szakmánk nem arról szól, hogy ország-világ elé kell tárni más búját-baját, problémáját. Végezem a dolgomat. Ha sikerül egy család életét könnyebbé tenni az jó, de ezzel nincs mit dicsekedni. Elraktározódik a jól végzett munka örömeként.
Nem én állítottam magasra a lécet magamnak, hanem azok az emberek, akikkel foglalkozunk. Mint intézményvezető nem csak kimutatásokat készítek, vagy tologatom az iratokat az asztalomon. Megyek az idős nénihez, ha kell bevásárolok, fürdetésnél segédkezem, ellátom. Hétvégén sincs kikapcsolva a telefonom. Semmivel sem érzem magamat különbnek azoknál, akihez kijárunk.

Mi motiválta, hogy elinduljon a képviselő-jelöltségért, s miért vállalta el?
Sokan megkerestek, nagy többségében azok az emberek, családok akikkel foglalkozom, hogy szívesen látnának a piliscsabai képviselő-testületben. Ez önmagában is megtisztelő, de fel kellett mérjem, hogyan tudom össze egyeztetni a családi életemmel, hivatásommal, milyen lemondásokkal, plusz munkával jár. Átbeszéltem a feleségemmel, s nem gondolnám, hogy ez hátrányosan fogja érinteni a családomat. Szerencsés vagyok, hogy ilyen társam van.
A mostani képviselő-testület hibája – tisztelet a kivételnek -, hogy szociális érzéketlenségük miatt elmarad tőlük a szegénysorba leszakadt réteg, akik felé az előző testület nyitott volt. Bezárult egy kapu, a párbeszéd helyett most inkább a pénz dominál. Ha valaki kardoskodik egy jóléti szociális ügy mellett, az Önkormányzat meghallgatja, de nem hallja meg. Képviselőként az elképzelhetetlen nyomorban élők problémáját talán közelebb tudom vinni azokhoz, akiknek módjában áll tenni értük. Legfőképpen ez motivált.

Képviselővé választása elképzelése szerint milyen lehetőségeket nyit meg tervei megvalósításához?
Örülök annak, hogy bekerültem képviselőként a Testületbe, bár tudom, hogy nehéz dolgom lesz. A Testület már elindult egy úton, már képvisel egy mondanivalót a lakosság felé, amibe én belecsatlakozom. Biztosan könnyebb dolgom lett volna az elejétől részese lenni ennek a folyamatnak. Azt nem mondhatom, hogy hátrányként élem meg. Itt is végezni fogom a dolgomat. A véleményemet, amit el tudtam eddig is mondani bántó szándék nélkül, ugyanúgy ki fogom mondani akkor is, ha ez némelyeknek nem tetszik majd. Célom, hogy akikért dolgozunk, azokat még jobban megsegítsem.
Ötletem van bőven. Úgy gondolom, hogy az egészséges életmódra nevelés lehetne önkormányzati feladat. Annál nem lehet fontosabb, mint gyermekeink egészsége, jövője. Sikerült idén éltre hívni a Csaba Kupát, az iskolák közötti verseny labdarúgással indult, amit jövőre kibővítünk más sportágakkal.
Sürgető feladat az úthálózat, a vízelvezetés megoldása, a közintézmények akadálymentesítése, az óvodaépítés. Az óvodapályázat még nem dőlt el, - örülnék neki, ha Piliscsaba sikeresen szerepelne ezen a kiíráson-, de véleményem szerint a település egyetlen, nagy, központi, hagyományokkal rendelkező közösségi területe az Erdészkert inkább alkalmas pihenő parknak már csak a temető közelsége miatt is.

Célok?
Megadni a családnak a legtöbbet, amiben a gyerekek becsületben fel tudnak nevelkedni. S ezt kitágítani tágabb körben is, régiós távolságokra. Sok minden van a fejemben, amivel tenni lelet a faluért, és azokért az emberekért, akikkel foglalkozom. Meg kell szüntetni azt a képzeletbeli falat, ami az önhibáján kívül lemorzsolódó lakosság és a testület között jelenleg van. Ehhez partnerek kellenek. Ha az Önkormányzat nem tesz értük érdemben, nehéz lesz elkerülni, hogy ne legyen még nagyobb szakadék a rászorulók, és úgymond jobb módúak között. Látok lehetőséget a megoldásra. Nem szoktam megfutamodni a nehézségek elől. Ha eljön az ideje újra megpályázom jelenlegi munkakörömet, nem fejeztem be azt, amit elkezdtem. Öt év alatt nem ért véget bennem a tenni akarás. Jó csapat van velem, de sok tekintetben mégis egyedül vívjuk a szélmalomharcot.

                                                                                                    Moldován Katalin

 

 

 

Szoboszlai István

Képviselő, a Pénzügyi Ellenőrző- és a Fejlesztés Üzemeltető Bizottság tagja, a CÉH Egyesület elnöke, a Pilis Sportcentrum tulajdonosa. Több mint negyedszázada él Pilicsabán. Szívén viseli a település sorsát, igazi lokálpatrióta.

Minden érdekli, ami a települést, a településen élőket érinti. Előny számára, hogy már kisgyerekként megismerte a kétkezi munkát, s az is, hogy több évtizede ismeri a falu problémáit, a folyamatban lévő ügyeket, az itt élők gondolkozásmódját. De nem ismerte önmagában a képviselő tisztséget, amit úgy képzelt el, hogy akkor tudnak jó eredményeket elérni, ha összehoznak egy olyan csapatot, ahol mindenki részéről a községért akarás alapelvei érvényesülnek. Sikeres volt a csapatépítés, köszönhető ez elsősorban Dr. Kupcsok Lajosnak, Baráthné Kozák Erzsébetnek és Bácskai Beának.

Az első év sikeresnek mondató, elérték azt, amit ennyi idő alatt el lehetett. Megismerték egymást, a helyzeteket, a lehetőségeket és megtanulták, hogyan kell egy képviselőnek dolgozni. Sajnálatos és egy kicsit kétséges a mostanra kialakult állapot, de reménykedik az elvek egyeztetésének lehetőségében, és a hatékony munka folytatásában.

                                                                    Elvei szerint szóló ember
A képviselő-testület döntéseiben pártpolitika nem játszik szerepet, az inkább, hogy ki az, aki lokálpatrióta szemléletű, s ki az, aki ideológiai elméletek alapján keresi a megoldásokat.
Szoboszlai István maximalista. Saját véleményét akkor is elmondja, ha van, akiknek ez nem tetszik. S meg kellett tapasztalnia, hogy ezt nem mindegyik képviselőtársa kezeli úgy, ahogyan egy demokráciában elvárható. Kirajzolódtak az elvi és értékrendbeli különbségek, s úgy érzi, hogy néhány képviselőtársával más értékrendet képviselnek azokkal szemben, akik álságos gondolkozásmóddal, elvi síkon ideológiákat gyártanak valamilyenféle magasabbrendűségi tudattal. Hibájának tekinti, hogy néha indulatból mondja el véleményét, főleg amikor elbeszélnek egy konkrét ügy mellett.
Az itt élők gondolkozásmódjával azonosulni kell tudni ahhoz, hogy kétoldali kommunikáció jöhessen létre, amit ez idáig ennek a képviselő-testületnek sem sikerült teljesen megteremtenie. A közmeghallgatásra nem nagyon mennek el az emberek, egy régebben már bevált Fórumszerű tv műsor talán újra aktívvá tenné a falu lakosait. Ez alapvető ahhoz, hogy a képviselők a község valós problémáit ismerjék meg, és fontos döntéseiket ne csak elvi síkon hozzák meg, és mindenképpen kérjék ki a lakosság véleményét.

                                                                         A megegyezéspárti ember
Rengeteg időt tölt problémás ügyekkel. Arra törekszik, hogy becsületesen, lelkiismeretesen tegye a dolgát, és ha kell, harcoljon a falu ügyeiért. Számára fontos a civil vélemény, s annak képviselete a testületben. Elvei szerint elsődleges a lakosság és a közösség, a község érdeke, természetesen az adott működési és jogi feltételek között. Piliscsabán elégtelennek tartja azt a jogi hátteret, aminek a képviselő mögött lennie kellene ahhoz, hogy munkájában segítse.
Megegyezéspárti. Meggyőződése, hogy ezzel nagyobb eredményeket lehet felmutatni. Idő multával eddig is bebizonyosodott, hogy azokban a dolgokban, ahol először meg nem értéssel találkozott, elképzelése szerint tudtak jól megoldódni az ügyek, és ennek akkor is örül, ha a megoldás dicsősége nem őrá száll vissza. 

                                                                            A következetesség embere
Nehéznek ítéli meg az elkövetkező időszakot képviselőként, piliscsabai lakosként egyaránt. Az utóbbi hetek eseményei abban erősítették meg, hogy egyéni véleményét többször és látványosabban fogalmazza meg, mint ahogyan eddig tette, mert ezt hatékonyabb eszköznek tartja a kommunikáció javítására, a problémák megoldására. Arra is rájött, hogy csak a hasonló elvű képviselőtársainak a gondolatával tud azonosulni, akik lokálpatrióta szemlélettel Piliscsabában gondolkoznak.
Az egyik nagy horderejű kérdés, amivel nem értett egyet, és ami rámutatott a képviselők jelentős szemléletbeli különbségére, a képviselői tiszteletdíj felemelése volt. Alternatív javaslatok ellenében a bizottságok elnökeinek nyomására -Mocsáry Dezső kivételével-, a demokrácia képviselői a tiszteletdíj emelése mellett döntöttek, s a húszezer forintos havi összeg, benne a bizottság elnökeinek harmincnyolcezer forintos díjával, 9 673 560 forintjába kerül az adófizetőknek, ami 1 743 480 forint járulékos kötelezettséget jelent éves szinten az önkormányzat részére. Ez az emelés, ebben az évben 5 591 976 forint. Javasolja, hogy ezt a többletköltséget legalább ebben az évben fordítsák egy járdaszakasz felújítására vagy megépítésére.
Szoboszlai István képviselői járandóságát eddig sem vette fel, s ezután sem fogja. Úgy gondolja, hogy ameddig nem jut fejlesztésre a faluban, addig tisztességtelen elfogadni ezért éves szinten többszázezer forintos tiszteletdíjat. Annak tükrében méginkább az, hogy a költségvetés tervezésénél az egyesületekre, a sportra, a kisebbségi önkormányzatok támogatására igen csekély hozzájárulás mértékét 50%-ban csökkentésre javasolják. Hol van a következetesség elve? 

                                                                                   A tettek embere
Vállalkozópárti. A piliscsabai CÉH Egyesület vezetőjeként ez idáig is sokat tett a községért. Nevéhez fűződik többek között a Nagytemplom világításának felújítása, a falu karácsonyi díszkivilágítása, a Csaba-kert kiépítése, a Magdolna-völgyi autóbuszvárók építése, a Falumúzeum, a CÉH Egyesület épületének belső felújítása.
Sokéves vállalkozói tapasztalatát, és a körülötte lévő tisztességes vállalkozók véleményét figyelembe véve szeretné tudását hasznosítani az Önkormányzat felé, ha erre igény van. Úgy érzi, hogy jelen képviselő-testületben a most ez inkább hátrány.
Szívfájdalma, hogy csupán elvi okok miatt olyan lehetőségeket hagynak ki, amelyek a községnek bevételi forrást jelentene. Kezdeményezni fogja az esetek kronológiai levezetését nyílt testületi ülésen. Nincs szükség semmiféle titkolózásra, egyenesen el kell mondani az embereknek helyzetünket, lehetőségeinket. Örülne neki, ha az elkövetett hibákért a felelősséget is meg lehetne állapítani, a felelősöket megnevezni.
Több égetően fontos problémát kell megoldani. Ezek közé tartozik a szennyvíztisztító kérdésének a megoldása, a csatornahálózat tovább építése, a fejlesztési koncepció jóváhagyása, az óvoda építés, és nem utolsó sorban az utak és járdák építése, javítása, község üzemeltetés létrehozása Piliscsabán.
Már rendelkezünk óvodabővítési tervvel, úttervekkel és megfelelő fejlesztési önrésszel is. Közös akarat szükséges ahhoz, természetesen a lakosság bevonásával, hogy azonnal elkezdhessük az út, a járda, az óvoda építését függetlenül a fejlesztési koncepció elkészülésétől, mert ezek a feladatok bármilyen fejlesztési koncepcióba beleillenek. Rendelkezik az Önkormányzat megfelelő vagyoni háttérrel, és fejlesztésre mindenhol a világon hitel is áll rendelkezésre, amit a környéken egyedülállóan csak Piliscsaba nem vesz igénybe azzal a gondolkozásmóddal, ha nem csinálunk semmit, abból nincs gond.
A helyi vállalkozók helyzetbehozásával és tisztességes pályáztatással kézzel fogható eredményeket lehetne elérni. Képviselőként többször hangoztatja sok kis apró, bosszantó, nem nagy pénzigényű feladatok elvégzését, ami sokszor süket fülekre talál. Gondol itt néhány nagyméretű kátyúra, parkolási lehetőségekre, közvilágítás kijavíttatására. Remélhetőleg ebben az évben az egész település hiányos közvilágítását rendbe lehet tenni, ahogyan Magdolna-völgy közvilágítási problémáit is már megoldották.

                                                                             Az egészséges életért
Képviselőként sportpárti, vállalkozóként egy sportlétesítményt üzemeltet. Sokkal nagyobb támogatást igényelne községünkben a gyermek sport. Piliscsaba Nagyközségért Közalapítványa fel tudná karolni a sporttámogatásra elkülönített pénz feletti felügyeletet, amelyre az összes Piliscsabai szakosztály és egyesület meghatározott céllal pályázhatna megfelelő eséllyel.
Szomorúan tapasztalja, ameddig nem voltak Piliscsabán egyéb sportolási lehetőségek, addig azt hiányolták az itt élők, viszont amikor megteremtődött a lehetőség, azt itteniek nem élnek vele ellentétben a közeli települések lakosaival, akik örömmel jönnek ide sportolni. A Pilis Sportcentrum Európa szintű létesítmény, rendelkezik télen is használható műfüves focipályával, teniszpályákkal, fallabda és tollaslabda pályával, fitnesz termekkel, amit univerzálisan bármilyen sportfoglalkozásra lehet használni. Bármilyen együttműködésre készen állnak a helyi iskolákkal, intézményekkel, és sportolni vágyókkal.

Nem szeretné feladni vállalt munkáját amit képviselőként elkezdett, és bárkivel szívesen  együttműködik, aki Piliscsabáért igazából tenni szeretne nem csak ideológia alapon, hanem kézzelfoghatóan.

                                                                                    Moldován Katalin (2008/03)

 

 

Tóth Tivadar

Piliscsaba jegyzőt választott, novembertől Tóth Tivadar tölti be a poziciót. A közigazgatásban tizenöt éves tapasztalata van. Különféle vezető beosztásokban dolgozott. Esztergom Polgármesteri Hivatalában a jegyzői osztályt vezette, legutóbbi munkahelye Visegrád volt, ahol aljegyzői kinevezéssel megbízott jegyzőként dolgozott. Innen pályázott a piliscsabai jegyzői állásra. Tizenkét pályázó közül ő kapta a megbízást. 

Rengeteg megoldásra váró feladat vár rá, ami adódik abból, hogy nem volt megnyugtatóan megoldva a Hivatal vezetése. Vagy rövid ideig dolgozott itt jegyző, vagy helyettesítéssel látták el ezt a pozicót. Az ebből adódó bizonytalanság rányomja bélyegét a Hivatal működésére.

Névjegy
Esztergomban született. 1999-ben költözött Tokodra családjával. Felesége pedagógus, Tokod-altáron tanít. Kisebbik lánya tíz, a nagyobb tizennégy éves, fia tizenhét éves.
November 5-től vette fel a munkát. Igyekszik minél gyorsabban, és minél mélyebben  megismerni a meglévő gondokat. Tény és való, hogy sokféle feladat várja. Meghallgatásán – melyet láthattak a Pilis tévé nézői is – úgy fogalmazott, hogyha nincs hivatalvezető, akkor az emberek a saját útjukat járják, s ezeket az utakat kell egyforma irányba korrigálni, ami sokszor nagyon fájdalmas döntésekkel jár. Szakmai gyakorlata és szerzett tapasztatai alapján képesnek érzi magát erre a feladatra. Az  önkormányzatiságnak meg van a jól felépített működési apparátusa, amínt azt az Önkormányzati törvény is írja. A képviselő-testület jeleníti meg az itt élő polgárok közösségét, azok akaratát. Ennek vannak  szervei, mint a polgármester, a jegyző, a bizottságok és a Polgármesteri Hivatal. Ez egy élő szervezet, amelyben természetes módon kell egymáshoz kapcsolódni, együttműködni, mindenkinek a saját funkcióját megfelelő módon ellátni.

A döntések cselekvéssé formálása
A jegyző a Polgármesteri Hivatal egyik szervének vezetője, feladata annak elérése, hogy a tövényben megadott és a polgároktól elvárt funciót a  Polgármesteri Hivatal minél jobban be tudja  tölteni. Ennek érdekében a belső szervezetben a munkaszervezést át kell tekinteni, és a munkatársakkal, elsősorban az irodavezetőkkel együttműködve megtenni a szükséges változtatásokat. Ez a jegyzői munka egyik oldala. A másik a képviselő-testülettel való együttműködés. Olyan szervezetről van szó, aminek fontos szerve a jegyző vezette apparátus. A szerepük és felelősségük is nagy, miként tudják a testület döntéseinek átvitelét a hivatali munkában megjeleníteni. Rajtuk múlik, hogy ezek a döntések konkrét cselekvéssé formálódjanak. Mint mondja, ez megfelelő kommunikációval műküdhet csak, amiben a jegyzőnek felelős szerepe van, s ennek oda-vissza kell működnie a képviselő-testület, és a hivatal között.

Tisztelet és kommunikáció
Amint az a jegyzőt választó testületi ülés meghallgatásán egy feltett kérdés kapcsán elmondta, rendkívül fontosnak és alapvetőnek tartja a polgármesterrel való szoros együttműködést. Nem is tudja máshogyan elképzelni munkájukat, minthogy  folyamatosan egyeztetnek, egymás véleményét megismerik, és tiszteletben tartják.
A polgármester úrral az első lépéseket már megtették, összehívták a teendők átbeszélésére a hivatal dolgozóit. A megbeszélések folytatódnak a bizottságok elnökeivel, a települési képviselőkkel.
Heti rendszerességgel kíván tartani vezetői megbeszéléseket, és várhatóan  havi rendszerességgel leszenk apparátusi értekezletek, ahol  a közel harminc ember át tudja tekinteni az aktuális teendőket. A jegyző úr nem győzi hangsúlyozni milyen fontosnak tartja a jó kommunikációt, ahol várhatóan ő is megkapja azokat az információkat amelyek a munkájához szükségesek.

A jó munka záloga
A bizottságokkal való együttműködést azért is fontosnak tartja, mert azok készítik elő a testületi döntéseket, tehát már oda olyan infirmációkat, előterjesztéseket kell bevinni, amelyek a testület felé megalapozott, jó javaslatokat tudnak  indukálni.
Nagy öröm látni, hogy Piliscsabán jól működő képviselő-testület van, mert ahol széthúzás van, ott nem lehet dolgozni. Jól előkészített, megalapozott bizottsági döntések kerülnek a testület elé, ami feltétele az eredményességnek. A megvalósításért leginkább a Hivatal felel, s ehhez egy jól működő apparátusra van szükség.
Nagyon fontos, hogy a bizottságokkal, a bizottságok elnökeivel a jegyzőnek legyen közvetlen kapcsolata. Leghatékonyabbnak a személyes találkozásokat tartja, de lehet választani a többféle kommunikációs lehetőség közül. Igényként jelentkezik benne, hogyha az intézkedésivel kapcsolatban a polgármesternek vagy a testületnek észrevétele van, akkor azt haladéktalanul tegyék  meg  felé, mert csak így tudja szükség estén megfelelő  módon korrigálni munkáját. Ezt a jó kapcsolatot igyekszik kialakítani, és munkája során fenntartani. Meggyőződése szerint csak így lehet minden oldalon jó döntéseket hozni, a többi szakma, amiben az új kihívások miatt az embernek úgyis folyamatosan fejlődnie kell.
A tapasztalatait használni kívánja a munkájában. Úgy  véli, azért választották meg őt jegyzőnek, mert úgy gondolták, megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik a sokszor kényes feladatok megoldásához. Szeretné, hogy  olyan emberi kapcsolatok épüljenek körülötte, amelyek őt is segítik abban, hogyha kell, tudjon változtatni rögzüléseiben. 

Embernek lenni
- Amikor ide jelentkeztem, tudtam, hogy az előző munkahelyemen a jogviszonyom meg fog szűnni. Igazából egy olyan munkahelyrehelyre vágytam, ahol vannak megoldandó feladatok, ahol igazából számítanak rám, és a problémás ügyekben tudok intézkedni. Mielőtt beadtam pályázatomat tájékozódtam Piliscsaba problémáiról, a testületi jegyzőkönyveket is el tudtam olvasni a honlapon. Tudtam azt, hogy itt valóban nagy szükség van jegyzőre. Olyanra, aki hosszútávon gondolkozik, tervez és ki tud alakítani egy működő rendszert, aminek a hiányától most sokan szedvednek.
Közrejátszott döntésemben az is, hogy feleségem innen származik, ez az érzelmi kötődés megemeli annak tényét, hogy itt kamatoztathatom tapasztatimat, tudásomat.
Tudom, hogy nagy feladatot vállaltam, sok nehézséggel kell szembenézzek. Nem félek a nehéz döntésektől, mert különben el sem vállaltam volna ezt a munkát.
A legújabb törvényi rendelkezések miatt a határozatlan idejű jegyzői kinevezésemben hat hónap próbaidő van megjelölve. Már elhangzott felém a kérdés: mire elegendő ez az idő? Azokat az intézkedéseket, amelyet már most tudom, hogy meg kell lépni, azt mielőbb meg is fogom tenni. Hoszútávú dolgokat, aminek kifutása több év, a kollegákkal együtt el fogom indítani. Ez egy csapatmunka, amelyben a kényes és nehéz döntéseket is a lehető legemberségesebb módon kívánom meglépni, és remélhetőleg ez minden téren tükröződik majd, a peres ügyek számának csökkenésében is.
                                                                                      
                                                                                                  Moldován Katalin

 

BELÉPÉS

Linkajánló
Hirdetésfelvétel



A Szociális Gondozó és Családsegítő Központot a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja.

PILISCSABA NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA
2081 Piliscsaba, Kinizsi Pál u. 1-3. Telefon: (26) 575-500 Fax: (26) 575-501 Email: info@piliscsaba.hu

Netkorzo Online